Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

12.rész

Hope most nagyon meglepett. Nem  csak az miatt mert ilyen felkészült volt és összeszedett, hanem mert anyám miatt se pánikolt be. Rögtönöznünk kellett, de végül megoldottuk. Nem lesz itt gond, nem aggódok. Legalábbis ettől a résztől nem. Az 5. pont viszont annál inkább aggaszt. Nincs érzelem? Hát ezt elég nehéz lesz elnyomnom magamban. A testi vonzódás is érzelem, nem? Amióta megérintettem a derekát, ahol egy kicsit fel volt csúszva a pólója, azóta bizsereg az ujjam. Többet akarok belőle. Még többet érinteni a selymes bőrét, csókolni azt a piros, telt ajkát. Szeretném végig nyalni a kecses nyakának ívét. A hajába túrni és közel húzni magamhoz. Azt akarom, hogy érezze mit tesz velem, hogy milyen hatással van rám. Szeretnék elmerülni benne...
Nem, semmi gond nem lesz itt. Maximum a golyóimnak annyi...kibírom. Miután Hope elment, hazasiettem. Muszáj volt beállnom a hideg víz alá. A testem már így is tűzforró. Ideje összebarátkoznom azzal a jobb oldali kis karral a zuhanyzómban.

Másnap reggel az irodámban ülve újra Hopen járt az agyam. Vártam, hogy újra láthassam. Elég sok mindent meg kell beszélnünk. Hosszú idő után újra azt éreztem, hogy élek. Tudom, ez csak egy kamu kapcsolat, nem valóságos, de mért is ne lehetne az? Tudok az a férfi lenni akire Hope vágyik, csak meg kell ezt neki is mutatnom. Halk kopogás hallatszott, az ajtóra kaptam a szemem.
-Gyere!-anyám dugta be rajta a fejét. Ritka, hogy kopog.
-Ne haragudj a zavarásért. Bejöhetek?-intek a kezemmel, hogy jöjjön nyugodtan.
-Neked nem kell engedélyt kérni, hogy bejöhess.-leül a velem szemben lévő székre. Lábait keresztbe teszi.
-Ez tegnap óta megváltozott.-mi? Most mire gondol?
-Nem értelek anya!-utálom a rébuszokat, jobban szeretem ha valaki egyenes és nem nekem kell megfejteni mit akar.
-Tudod, a barátnőd miatt. Tegnap este is itt volt nálad. Nem akarok arra benyitni, hogy...tudod.-oh, basszus. Szóval erről fúj a szél. De ettől nem kell tartania, bár ő ezt nem tudhatja. Felnevetek.
-Ne aggódj, azért mindennek van határa. Tudom az illemet.-Hope és én sose fogunk az irodámban szexelni. Bár a kép ami a fejembe kúszott most, egészen piszkos. Szívesen feltenném az asztalomra, kihámoznám abból a parányi ruhájából és a lábai közé temetném a fejem, majd...
-Kayden! Figyelsz te rám?-nem igazán, valami más jobban lefoglalt.
-Ne haragudj! Délben lesz egy munkaebédem és még fel kell hívnom az ügyfelet. Mit is mondtál?-legalább ez nem volt hazugság.
-Azt kérdeztem, hogy Hopenak van-e valami allergiája?-allergia?-Ne nézz így rám. Mintha azt se tudnád miről beszélek?! A hétvégi vacsora miatt kérdezem. Szóval?-van neki? Fogalmam sincs!
-Nem tudom anya, ez még nem jött szóba. De majd megkérdezem. Délután úgyis találkozunk.-anya mosolyog, boldog. Most először érzem ennek a kamu dolognak a súlyát. Ha nem tudom meggyőzni Hopet, hogy érdemes nekem adnia egy esélyt, mármint igaziból, akkor több ember is iszonyat mérges lesz rám ha ez az egész kiderül. De erre most nem gondolok.
-Hol dolgozik? Mit kell róla tudni? Mesélj már róla valamit! Miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőled.-imádom az anyukámat, olyan lelkes. Ennyire izgatottnak nem láttam Tiffany óta. Mit is mondhatnék? A 2. pont szerint mondjunk valós dolgokat. Hope ezt szeretné, akkor én is így teszek.
-Most nyílt egy kávézó ebben az utcában. Vagyis a kávézó már megvolt csak a tulaj új helyre költöztette az egészet. Az én szerencsémre, pont ide. Liam elhívott és akkor találkoztam Hopeal. Leöntött kávéval.-felnevettem az emlékre. Anya megfogja a kezem.
-Jó látni, hogy boldog vagy. Megérdemled.-jól esnek a szavai. Hope most nincs itt szóval úgyse hallja amit most mondani fogok anyámnak.
-Nagyon kedvelem őt. Az anyukája beteg, egyedül ápolja, mellette dolgozik. Csodálatos nő, okos és gyönyörű. Szerencsés vagyok, hogy adott nekem egy esélyt és én élni is fogok vele.-anya szemei csillognak, nem akartam megsiratni. Nem ez volt a célom, de jó végre mást is érezni, nem csak a magányt.
-Tényleg különleges lány lehet ha ilyen kis idő alatt sikerült előcsalogatnia téged. Alig várom, hogy jobban megismerjem.-ezzel én magam is így vagyok.
-Rendben, most már ideje mennem. Neked is dolgod van, majd még beszélünk.-az ajtóhoz megy, de még visszafordul.-Üdvözlöm Hopet.
-Átadom!-nézem, ahogy anyám távozik és becsukódik mögötte az ajtó. A munkámra kell most koncentrálnom. Fel kell hívnom az ügyfelem. A kezembe veszem a telefont és akkor látom meg az értesítést rajta. Hope üzent, de a telefonom lenémítva maradt, ezért nem vettem eddig észre. Remélem nem lemondani akarja a délutánt?!

Hope: Szia! Bocsánat, de a főnököm most szólt, hogy tovább kellene maradnom. Tudnánk esetleg később találkozni? Neked belefér?

Már írom is a választ.

Én: Szia! Persze, ne aggódj. Írd meg neked mikor jó és én ott leszek!

Nem jön válasz, de gondolom mert dolgozik, nekem is azt kéne. A nap hátralévő részében így is teszek, de azért időnként a gondolataimba mégiscsak beférkőzik. Nehéz őt teljesen kizárni.