Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

25.rész

Valami határozottan megváltozott bennem. Már nem éreztem azt, hogy görcsösen ragaszkodnom kéne ahhoz, hogy távol tartsam magam Kaydentől. De ha akartam se tudtam volna. Őserő módjára vonzott hozzá valami. Majd szétfeszítette a mellkasomat. Nem találtam rá magyarázatot, nem mintha sokáig kutakodtam volna. Átakartam adni magam ennek az érzésnek és tudtam ha megteszem, hihetetlenül jó lesz.

Kayden mellém feküdt az ágyban. Szó nélkül tette amit kértem, pedig nem lehet könnyű neki se. Látom a szemében a vágyat, pont annyira jelen van nála mint nálam. Küzd ellene, értem teszi mert nem akar lerohanni, megálljt parancsolt magának, de én már nem akarom, hogy tovább küzdjön. Fészkelődni kezdek mellette, közelebb csúszok hozzá és a kezemet a mellkasára teszem, a szíve fölé. Kapkodni kezdi a levegőt, pont úgy mintha most futotta volna le a maratont. A mellkasa fel-le jár a kezem alatt. A bőre forró, még a pólóján keresztül is érzem. Szinte égeti a kezem. Még közelebb bújok, az ujjaimat végig húzom a nyaka ívén, megérintve a borostáját az arcán. A nyakán az ér lüktet. Hatalmasat nyel, de még mindig nem szól és nem is mozdul meg. Visszavezetem a kezemet a mellkasára, majd a hasára.
Te jó isten, ez a férfi csupa izom. Tapintani lehet minden egyes, rohadt kockát a hasán.
Látnom kell.
Megfogom a póló szélét, már csúsztatnám alá a kezem, mire elkapja a csuklóm.
-Hope, mit művelsz?-hát nem eléggé nyilvánvaló neki?
-Megakartalak érinteni.
-Miért?-most ezt komolyan kérdezi?
-Mert akartam, vágytam rá.-hirtelen ledobja magáról a takarót és az ágy szélére ül. Megdörzsöli az arcát, majd a tarkóját. Visszanéz rám, de csak egy pillanatra. Feltérdeltem az ágyban, a hátát bámulom, ami nagy, széles. Újra megakarom érinteni őt. Közelebb mászok hozzá, az államat a vállára teszem. A szám a füle mellett van. Tisztán hallom, ahogy sóhajtozik. Pontosan tudom, hogy addig nem fog semmit se tenni, amíg én magam nem adok rá engedélyt. Ezért a fülébe suttogom a szavakat.
-Nem akarok tovább futni előled.-olyan gyorsan történik minden, hogy időm sincs felfogni. Megfordul, megfogja mindkét csuklómat és hátra dönt. A kezeimet a fejem fölött tartja. A teste az enyémnek feszül, mozdulni se bírok. Nem mintha akarnék. Fölém hajol, a szánk majdnem összeér.
-Nem tudod mit beszélsz. Ez csak a vihar miatt van. Ha józanul gondolkodnál, biztosan nem ezt akarnád!-ebben téved, ez nem az miatt van. Megmozdítom a csípőm és hozzá dörzsölöm. A farka a hasamnak feszül, még a nadrágján keresztül is érzem, ahogy lüktet.
-Tévedsz! Pontosan tudom mit akarok!-Kayden, felnevet.
-Igazán? És mi lenne az amit akarsz?-nem kertelek, csak kimondom.
-Téged!-a számat a szájára nyomom. A csók lassú, csak ízlelgetjük egymást. Az alsó ajkamba harap, mire felnyögök. A szám elnyílik, pont annyira, hogy a nyelvét átdugja és az enyémmel incselkedjen tovább.
Elengedi a csuklóm, a kezével végig simít az oldalamon egészen a pólóm aljáig. A hideg is kiráz az érintésétől. Lassan feljebb húzza a ruhát, egészen a mellem fölé. A tekintete éget, lángol a bőröm, ahogy végig néz rajtam. Nincs rajtam melltartó, se bugyi. Fürdés után nem vettem vissza egyiket sem.
-Hope! A kurva életbe!-nem mond mást. A szájával az egyik mellbimbóm felé közelít. Nem finomkodik tovább, a nyelvével megérinti. A hátam ívbe hajlik. Mindkét mellemet ingerli, majd a szája elindul lefelé. Megfogja a lábamat, szétfeszíti, hogy köze tudjon feküdni. A feje a lábam közt és onnan pillant fel rám. Pár másodpercig tart az egész. A szája már a puncimon. Akaratlanul is felkiáltok. Újra felemeli a fejét.
-Shh... nem akarjuk az egész házat felkelteni, ugye?-megrázom a fejem. Az alkaromat a szám elé teszem. Kayden feje újra eltűnik. A nyelvével ingerel, teljesen végig nyal. Fel-le mozog. A csiklómat nyalja, harapja. Oh, istenem. Az egyik kezemet a fejére teszem. Megmernék rá esküdni, hogy érzem, ahogy mosolyog. Tovább nyal, ingerel a szájával. A takarót erősen megmarkolom mikor megérzem azt a bizsergető érzést, ami azonnal végig száguld a testemen. Mindenem remeg, a fejem nehéz, felemelni se tudom. Kapkodom a levegőt, a szívem kalapál a mellkasomban. Kayden végig csókolja a testem, majd megáll a szám felett. Egymás szemébe nézünk. Apró mosoly jelenik meg a szája szélén, amit azonnal viszonozok is. Így legalább tudja, hogy semmit sem bántam meg, ugyanúgy akartam mint ő. Mellém fekszik és átölel. A kezem önállósítja magát és a nadrágja korcát érinti. Mielőtt bármit tennék, fölém hajol.
-Nem várok viszonzást, nem ezért tettem.-ezzel pontosan tisztában vagyok, de szeretném.
-Tudom, de én is szeretnék neked örömet szerezni.-megpuszilja az orrom hegyét.
-Hidd el, lesz még rá lehetőséged.-újra elmosolyodik.- Plusz félő, hogy nem bírnék magammal. Nem a szüleim házában fog ez megtörténni!-talán igaza van. A fejemet a mellkasára döntöm és becsukom a szemem. Nem akarok tovább tagadni, már tudom mit akarok!