Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

28.rész

Hope

Próbáltam emlékeztetni magam, hogy ez csak egy vacsora. Nincs okom ennyire bezsongva lenni, de ugyanakkor nem tudok nem arra gondolni ami Kayden szüleinél történt. És most nem csak az orgazmusomra gondolok. Ami mellett persze kár elmenni, mert fantasztikus volt, de ugyanakkor felszínre törtek bennem bizonyos érzelmek. Amiket még mindig nem tudtam megfejteni. A vonzódásom, a vágyakozás Kayden iránt tagadhatatlan, de most már többről van szó. Azt mondtam nem akarok tovább futni előle, ami igaz is. Kiakarom deríteni hova vezethet ez az egész köztünk. Kimondatlan maradt a "kamu barátnő" dolog, de bennem egyre formálódik át, hogy több akarok lenni számára. Talán hibát követek el, nem ismerem őt olyan régóta, de megbízok benne. Vagy nagyon jó színész, vagy tényleg más mint a többi férfi. Ha ebbe kapaszkodok és csakis ebbe, akkor sikerül túl lendülnünk a kamu dolgon és akár még igaz is lehet ami közöttünk bontakozik ki.

Délután anyukámat már az őrületbe kergettem. A szekrényemből szinte az összes ruhát felpróbáltam és megmutattam neki. Szerinte mind jól áll. De ez nekem nem volt elég, én azt akartam, hogy Kayden szava elálljon mikor meglát. Talán nem szép tőlem, hiszen megígérte, hogy "jó fiú" lesz, takarjon ez bármit is. Tudtam, hogy nem fog nekem esni az engedélyem nélkül, de talán én már nem ezt akarom. Újra érezni akarom az érintését, a bőrömön. A csókját, ahogy beleszuszog a fülembe. Látni akarom mi van a ruha alatt. Basszus. A végén még én leszek az aki ráveti magát. A türelem nem éppen a a legfőbb erényem.

Kayden pontban 7 órakor érkezik. Az ajtóhoz sétál és bekopog. Csokor virág van a kezében. Istenem, ez a férfi nem is létezik. Biztos vagyok benne, hogy álmodom. De ha ez így is van akkor nem akarok felébredni. Erre van most szükségem. Még soha senki nem bánt így velem. Imádom. Lehet csöpögős, de én nem bánom.
-Szia!-köszönök neki gyorsan.
-Szia! Gyönyörű vagy és gonosz is egyben. Felvenni egy ilyen ruhát...-mutat végig rajtam a kezével.-gonoszság.-elkuncogom magam és a nyomaték kedvéért még körbe is pördülök. Egy piros selyem ruha van rajtam, kivágott hát résszel, talán túlzás, sőt, biztos vagyok benne, hogy az, de csinos akartam lenni. Kayden arcát elnézve sikerült is. Alig bírja levenni rólam a szemét. Megköszörüli a torkát és elnéz mellettem.
-Anyukád itthon van? Ezt neki hoztam.-emeli fel a csokor virágot a kezében.-ez nagyon figyelmes és egyáltalán nem érzem magam megbántva. Anya megtarthatja a virágot, a férfi úgyis az enyém.
-Konyhában van. Gyere.-megfogom a kezét és elindulok vele, de ő megállít.
-Imádom ezt a piros rúzst az ajkadon, de muszáj megcsókolnom téged.-az ajkát az enyémre nyomja. Finom és lágy, nem is csók, inkább csak puszi lesz belőle vigyázva a rúzsomra. Bár így is a szája szélén marad a nyoma. Az hüvelykujjammal letörlöm.
A konyhába beérve, anya éppen valamit keverget. Mikor felnéz,  elmosolyodik. Kayden azonnal cselekszik.
-Jó estét! Ezt Önnek hoztam!-anya szemei elkerekednek a csodálkozástól. Nem sűrűn kap virágot az udvarlóimtól. Vagyis még soha nem kapott.
-Oh, ez nhon fiyemes. Kösznöm.-Kaydenre pillantok, akinek az arcán látszik, hogy nagyon koncentrál. Megakarja érteni anyukámat, ami megdobogtatja az én szívemet is. Lucas soha nem volt ilyen figyelmes. Inkább menekült volna a kényes szituáció elől. Mielőtt megszólalhatnék és a segítségére sietnék, megszólal.
-Nincs mit köszönni, ez csak természetes.-most rám néz.-Mehetünk? Kész vagy?-nem semmi ez a férfi. Csak bólogatni tudok. Anyához lépek és egy puszit adok az arcára. Jó szórakozást kíván, majd rám kacsint. Imádom az anyukámat. A betegsége ellenére, küzd és nincs megtörve. Jól érzi magát és még viccelődni is tud. Nem mondom, hogy néha nincsenek nehézségek, de amíg itt van velem, addig én boldog vagyok.

A kocsiban ülve Kayden végig fogja a kezem.
-Remélem, szereted az olasz kaját.-Imádom, de talán folytathatom a délelőtti játékot egy kicsit, nem igaz?
-Oh, olasz?-rám kapja a tekintetét, de csak egy pillanatra.
-Basszus! Megkérdezhettem volna. Semmi gond akkor majd rendelünk valamit.-várj, mi van? Ő főzött? Én azt hittem rendel.
-Te főztél?-a hangomból kihallatszik a csodálkozás.
-Igen! Ennyire meglepő?-hát, ha őszinte akarok lenni, akkor igen. Miket meg nem tudok még erről a férfiról?!
-Egy kicsit.-megrázza a fejét és felnevet.
-Ezt vehetném sértésnek is, de most az egyszer elnézem neked.
-Ez igazán kedves tőled!
-Szóval, ha nem olasz akkor, mit ennél?-már bánom amiért azt sugalltam, hogy nem szeretem az olasz ételt, főleg mert tudom, hogy maga vesződött vele.
-Semmi baj vele, én csak...-újra rám néz.
-Csak játszottál?-felnevet.-Ez nem volt szép!-a nevetéséből ítélve, nem haragszik.
-Szerencséd, hogy vezetek!-nagyot nyelek. A fantáziám beindul. Elképzelem, ahogy a vállára dob és bevisz a halószobájába...
Ígéretes estének nézünk elébe.