Félidő~Pau Cubarsí ff~

10. Fejezet [Miután elvitt]

-Mi történt? Kit öltem meg? - kérdezte riadt képet vágva Pau, amikor aznap délután, suli után beszálltam mellé a kocsiba, és válaszra várva néztem rá. 

-Igaz, hogy idejársz? Idejártál? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire lesütötte a szemét, és szóra nyitotta a száját. 

-Figyelj, elakartam mondani, de nem találtam semmit ideálisnak, és...- hadarta, mire mosolyogva belé fojtottam a szavakat. 

-Semmi gond. Ha így belegondolok, ez szuper dolog. És megértem, hogy nem akartad elmondani...én is így tettem volna a helyedben..

-Kösz, hogy megérted-pislogott hálásan. - Úgy látszik, hogy együtt keringőzünk.

-Hogy tudtad ennyi ideig titokban tartani?- néztem rá meglepve, mert ismerve mindig elkotyogok mindent, mert egyszerűen bennem van a vágy, hogy elmondjam valakinek, a friss infót, amit kaptam. 

-Pau Cubarsí vagyok. A titoktartás az imidzsem- villantott egy ezer wattos mosolyt. 

-Nem a szerénység? - kérdeztem oldalra döntve a fejemet.

-Az sokkal lejjebb van- avatott be a tulajdonságlistájába. -A helyes az első helyen van. 

-Mindenképpen. 

-Na látod! Végre valaki elismeri!

-Egyébként mit csináluuunk?? - csillant fel a szemem érdeklődve, ugyanis Pau szokása szerint nem avatott be a programba, mert szeret meglepni. Ez így rominak hangzik, de nem szeretem a meglepiket...-Ugye nem titok?? 

-Nem, most kivételesen nem. megyünk karácsonyi vásározni.  mesélte el a mai progit. Újból felcsillant a szemem. 

-Uuuuu!!

-A többiek már biztosan ott vannak...- gondolkozott hangosan... mire elnevettem magam. 

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

-Aztaaa, de rohadt hideg van- dörzsölte meg a kezét Gavi, aki kabáton át is fázott.Mosolyogva megráztam a fejemet. 

-Focista vagy. Hozzá vagy szokva a hideghez, nem? - érdeklődtem oldalra döntve a fejemet. 

-Gavi más téma- veregette meg a vállamat Baldé. -Ő mindig fázik. 

-Akkor keressünk neki egy sapkát- szólt közbe Pedri, aki eddig hallgatott. Mondjuk nem mondott butaságot..a focisták nagy részén volt sapka, ugyanis tényleg hideg volt. Hál'Istennek, manapság már mániámmá vált, hogy Pau kocsijába minden alkalommal berakok egy kész outfitett, mert nem szerencsés már télen  szoknyába járkálni, így ameddig Pau kiszállt a kocsiból( azért tekintettek van rám), átöltöztem. Fekete farmer, sötétkék kissé dekoratív felső(  még a finomabb forma), egy barna bundás California  feliratú pulcsi, rá a majd térdig érő kabátom, egy bazi nagy csíkos sál, és hát a sapkám a zsebembe, ha fáznék. 

-Miért nem hoztál? - ráncolta a szemöldökét Fermín. 

-Jaj, ne anyáskodjatok már!!!! Nagyfiú vagyok, húsz éves!! - húzta ki magát büszkén, mégis hisztizve. Ennyi Gavi még pici, és hisztizik. 

-Ja, nagyfiú, aki nem hozott sapkát- jegyezte meg szórakozottan Pau, majd ő is felhelyezte a fejére a sajátját, szigorúan úgy felrakva, hogy az elől lévő "majdnem fluffy-ja". Írtó cuki volt a már is kipirosodott arcával. 

-Na induljunk már, ne engem cseszegessetek- forgatta meg a szemét, majd nagy csoportba gyűlve elindultunk. 

-Na én megláttam életem szerelmét-indultam meg az egyik bódé felé, amikor megláttam egy hatalmas állítható manót. Tudni kell rólam, hogy én manó mániás vagyok. Imádom őket. A szobám mindig tele van velük a december beköszöntöttével, most is van vagy nyolc darab a szobámba, és már régóta szemezgetek egy ilyen darabbal. Beállva a sorba elkezdtem nézelődni, hátha meglátom azt, ami megtetszett, mert hirtelen ahogyan odamentem eltűnt. És megláttam, hogy az egyik nő kezében van. És már nyújtotta a bankjegyet. Fenébe. Megvették előlem. És ahogyan láttam, abból a darabból már nem is volt kint a "pulton". -Öhm..elnézést- szólítottam meg az eladót. -Az előző darabból, amit a nő vett, van még? 

-A lila sapkásból? - kérdezte a szemöldökét felvonva. 

-Igen, abból.- bólogattam hevesen, remélve, hogy van még. Az eladó megvakarta a már őszes szakállát, majd a székéről felállva, hátrébb ment a karton dobozokhoz, és lehajolva kiemelte az én szerelmemet. 

-Ez a holnapi adagból van, de most az egyszer kivételt tehetek...- sóhajtotta.- Tessék. 

-Megvagy?- ért mellém Pau. - Gavi már türelmetlenkedik. 

-Persze, csak fizetek- mosolyogtam rá. -Miért? 

-Nem tudom, ő ilyen. Hagyd csak- intett rám, majd helyettem kifizette a manót. Az eladó átemelve a pulton a kezembe nyomta. 

-Köszönöm- pislogtam rá hálásan. 

-Ugyan már- legyintett amolyan "semmiség" alapon.  -Na gyere- fogta meg a kezemet, majd kihúzott a tömegből, én pedig a hónom alá kapva a manót, mentem utána. 

-Na megszerezted? - vigyorgott boldogan Pedri. -Hogy hívják? 

-Nem tudom- húztam el a szám szélét. -Mi legyen? 

-Kompót- kiáltott fel hirtelen Alejandre( Baldé). -Mi van? - kérdezte vissza, amikor furán néztünk rá. 

-Milyen Kompót? - kérdezte fintorogva Fermín.- Meggy? Barack? Vagy eper?

-Csak simán Kompót- mondta. 

-Oké legyen- adtam be a derekamat, mert igazából tetszett a név. Olyan..nem hétköznapi. És igazából egy focista adta. 

-Most megkívántam a forralt bort- mondta Gavi elgondolkozva, akinek sikerült sapkát találnia. -Megyünk inni? 

-Aham- feleltük egyszerre.

Kerestünk egy olyan bódét, ahol nem voltak sokan, és viszonylag olcsó is volt a forral bor, majd két-két deciket véve teszteltük. 

-Oké, akkor háromra mindenki egyszerre megkóstolja. Aztán ha szar, akkor itt hagyjuk- avatott be a   tervébe Pedri. 

-És ebben mi a jó? - kérdezte mosolyogva Pau. 

-Nem tudom- vonta meg a vállát, mire mind a hatan a kezünkbe vettük a gőzölgő poharunkat. -Három, kettő, egy! - és mindenki beleivott. nem iszok nagyon forralt bort, ezért nincs is nagy tapasztalatom benne, de ez egészen jó volt. 

-Szerintetek? - kérdeztem. 

-Szerintem jó-vonta meg a vállát Gavi. 

-Ja nem rossz- értett vele egyet Baldé. - Kompótka kérsz? - nézett a mellettem álló manóra. 

-Ez hülye. Hogy kérne már??? - ráncolta a homlokát röhögve Fermín. 

-Há'nem tom. Leönthetem? - fordult felém kérdőn.

-Megne próbáld, mert kitekerem a nyakad, és egy életre elfelejtheted a focit. A férjemre  senki nem vet szemet, oké? 

-Az nem köztük van? - vihogott Gavi, mire Pau keze egy nagyot súlytott a focista tarkójára. -Auu, ezt miért kaptam?

-Csak mert hülye vagy.