Félidő~Pau Cubarsí ff~

11. Fejezet[Miután megtehetette]

-Kürtös kalácsot akarok- kezdte el az újabb hisztijét Gavi, mire mindenkitől csak egy röhögős szemforgatást kapott. 

-Rosszabb vagy mint a húgom- közölte rosszallóan Pau. 

-Nem nővéred van? - kérdeztem mosolyogva majd elindultunk egy kürti kalis bódé felé, hogy kielégítsük a hisztis Gavi vágyait. 

-Nem. Húgom- felelte vállat vonva, majd a kezemet megfogva behúzott   az egyik szűkebb utcára. Ahol Pedriék is bent voltak. Nem is láttam, hogy bementek volna oda...-Csak, hogy ne rohanjanak le minket- kacsintott. 

-Ennyire szívás a sztárélet? - fintorodtam el, miközben a tekintetemet az ég felé emeltem. Időközben besötétedett, és a sötét égbolton megjelentek a világos csillagok. Igazi...karácsonyi hangulat volt..ahogyan sétáltunk, a különböző sütemények illata keveredik a fenyőfa illatával, ahogyan érződik a  forralt bórok, és a forró csokik klasszik illata...

-Hát nem éppen a legjobban van kivitelezve....- vakarta meg a tarkóját, miközben megigazította a sapkáját a fején. - Nem azzal van a baj, hogy egy adott személy híres lesz, hanem, hogy mennyire terjed el a neve. Nem éppen szórakoztató minden percben megállni azért, mert valaki aláírást vagy képet kér tőled- magyarázta. Teljesen áttudtam érezni a helyzetét. Hiába nem vagyok híres, azért megértem. Nem könnyű híresnek lenni. -Ha meg nem adunk akkor mi vagyunk a seggfej focisták- forgatta meg a szemét.

-Értelek. De én sosem tartalak titeket seggfej focistáknak- mosolyodtam el vígan, mire elnevette magát. 

-De neked adok úgyis  képet, hogy nem kell kérned- vigyorgott rám boldogan, mire Baldé hátratekintett, és felnevetett. 

-Ja, de tőlem is kaphatsz de olyat ám, hogy csak ámulsz és bámulsz- vigyorgott, mire Pedri röhögve megcsapta a tarkóját. 

-Nyugodj meg, senki sem kíváncsi a csupasz seggedre- vigyorgott rá, majd hirtelen megálltunk egy bódé előtt.

- Jó estét- köszöntünk egyszerre a férfinak, aki már javában sütötte a kürtöskalácsokat. Mosolyogva és örömmel fogadta, hogy vannak vásárlói, majd felénk fordulva megszólalt. 

-Jó estét nektek is. Miben segíthetek? 

- Szeretnénk kürtös kalácsot venni- vázolta fel a terveit izgatottan Gavi, akinek már esküszöm, kürti kalikat láttam a szemeiben, annyira éhes volt. 

-Jól hangzik. Milyen ízben szeretnétek? 

-Milyen van? - kérdezte vissza Fermín kapásból, mert ahogyan láttuk, nem volt kint a választékos tábla. 

-Klasszikus, fahéjas, kakaós, diós, vaníliás, kókuszos, kekszes,..-sorolt, mire mind a hatan összenéztünk, és egyszerre mondtuk: 

-Kakaós- ezt én mondtam. 

-Fahéjas- szólt vígan Pau, Gavi, és Pedri. 

-Vanília- felelte Alejandro és Fermín. 

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

Pár perc múlva már hat darab kürtös kaláccsal és egy elégedett Gavival sétáltunk Barcelona utcán, nevetve és sztorizgatva. Egyszer csak megakadt a szemem a szembejövő két emberen. 

-Te, Pau- bögtem meg a mellettem álló srácot. -Az nem Yamal és Nico? - kérdeztem hunyorogva, mert nagyon úgy tűnt messziről, hogy ők azok. 

-De, azok- vigyorodott el, majd min a hülye gyerek, elkezdett ugrálni mellettem folytonos integetésben. - HÉÉÉÉÉÉÉ!!!! Lam!!!!!!- ordította, mire Gaviék is hátranéztek. Észrevették, hogy a barátjuk idiótán viselkedik, majd amerre Pau ugrált, és ordított, arra fordultak. Aztán egyszerre kezdtek el integetni. Lamine végül felénk nézett, és röhögve belekönyökölt Nico oldalába, aki nem figyelt, hanem láthatólag egy spanyol csajt stírölt. Khm..fiúk...Felénk igyekeztek.

- Hát barátom, nem tudom, hogyha estig itt jumpig jackeztem- volna neked, akkor észreveszel e- röhögött Pau, majd összepacsiztak. 

-Hát, látszik nem hiába  a sok edzés haver- ütögette meg a vállát Yamal. - Na mizu veletek- dörzsölte össze a kezét.- Honnan van ez a kürti? - bökött a kezünkben lévő édességre.

-Onnan- böktem a hátunk mögött lévő, nem rég elhagyott bódéra. - Olcsó, és finom. 

-Én még nem teszteltem- vigyorgott Pau, majd egy lendülettel letépett egy nagy darabot a kalácsomból. 

-Ez nem volt szép- néztem rá csúnyám, megmutatva ezzel a dühömet, ami valóban nem volt igazi, mert kitud haragudni erre az emberre? Senki.

-Tudom. De megtehetem- villantott rám egy ezerwattos mosolyt. 

-Ez se volt szép- mondtam. 

-Ezt is megtehetem- közölte egyet kacsintva, mire felnevettem.-Megvárjuk Laminékat?

-Persze- vágta rá Fermín. -De...nem megyünk izélni? 

-Mizélni? - kérdezte vissza Pedri mosolyogva. Hát ez van. Ha bejön egy új szó a szótáradba, akkor egy hamar nem fogja elhagyni a nyelvedet, még ha értelmetlen is.

-Óriáskerekezni- nyögte ki végre.

ÓRIÁSKERÉK??????????????????????????????????????

Na haliiiii💙Három hete írom ezt a könyvet,és már ötszáz olvasó van rajta! Nekem ez..hihetetlen! Tényleg, imádok írni, és sose az olvasottságra mentem, de azért fontos volt, hogy mondjanak véleményt az irányomra, szóval köszönöm:::))) Ne feledjétek el, holnap 14-00-kor Barcelona~Las Palmas meccs!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

_Helga_(Cubarsíné)