Félidő~Pau Cubarsí ff~

1. fejezet [ Miután elindultam]

Az élet csupa öröm. Teljesen mindegy, hogy hogyan éled meg, lényeg, hogy élvezd. Én is így tettem. 

-Gondolhattam volna, hogy ez a kiruccanás nem tesz jót nekünk- forgatta meg a szemét szórakozottan a legjobb barátnőm, Chiara, mire elengedtem a fülem mellett a megjegyzést a hátteremre fókuszáltam. A képet meglátva, egy hatalmas vigyor terült el az arcomon, és a hatalmába kerített az érzés, miszerint nem sokára láthatom a kedvenc csapatomat élőben, játszani.

-Mivel kimondtad, nem csak gondoltad- tettem hozzá diplomatikusan, aztán a kijelzőre meredtem, mert nem sokára indulnunk kellett. -Amúgy meg jót fog, hidd el. 

-A két rivális játszik egymással- érvelt, mondván senkinek sem tesz jót, ha a Real Madrid és a Barcelona egy pályára kerül. - De...majd meglátjuk. Az fix, hogy a Real nyer- vigyorodott el ördögien, majd ezt fokozva, megfordult, egy diadalmasan megmutatta a Bellingham feliratú mezét.

Igen. Nos, én és a barátnőm teljesen már kategória vagyunk. Az egyéniségünk is más, de az, hogy más futball csapatnak szurkolunk az még fokozta a tétet, és feladta a leckét, hogy megmarad -ea kötelék köztünk. Meg sem tudom számolni, hány szerelem, barátság omlott fel a környezetemben, csupán egyetlen kérdés miatt. Real Madrid vagy Barcelona? De mi megmaradtunk. Nem érdekel, hogy más az érdeklődési körünk, hisz egy barátság ellentétekkel is jól tud működni. 

-Majd meglátjuk- biccentettem. -Jó leszek így? - forgolódtam, tükör hiányában. Egy fekete nadrág volt rajtam, és a kedvenc csapattagom egyszerű meze. 

-Tökéletes. Indulhatunk? A taxit háromnegyedre rendeltem- emlékeztetett, majd ellenőrizve, hogy minden villany el van-e kapcsolva bezártam a hotelszobánk ajtaját, és elindultunk le a hotel elé. A taxi pár pillanat múlva meg is érkezett.  

-Kitalálom: Santiago Bernabéu Stadion- fordult felénk unottan a sofőr, mire Chiara kellőképpen bólintott, és beszállt mellém, hátra. Láttuk a sofőrön, hogy semmi kedve nincs arra menni, de mivel ez a feladata, ezért kap fizetést, kelletlenül elindult abba az irányba, amerre mondtuk. Az út során vagy hatszor dugóba keveredtünk, de mivel gondoltunk arra, hogy időben elinduljunk, hamar odaértünk. Kifizettük a fuvart, majd otthagyva a taxist, elindultunk. 

-Most álmodom, vagy ez tényleg a valóság?? - ráncigáltam meg aa barátnőm karját. -Valaki csípjen meg!

-Örömmel! - szólt Chiara, mire elhessegettem a csipkedős kezét, amivel már támadásba akarta venni a bőrömet. -Bemegyünk?

-Mehetünk- mondtam. Kikerülve a Madrid és Barca szurkolókat, a jegyeinket bemutatva- amire mellesleg a fél életemet elköltöttem- bementünk a stadionba, ahol már rengetegen tartózkodtak, az ülőhelyeiket keresve. Mi, mondván egyszer élünk, a legelső sorba foglaltunk helyet, ahol tökéletes rálátás volt, a pályára. 

-Te ezt elhiszed???? - lelkendeztem még mindig Chiarának, aki folyamatos selfizésben volt. 

-Nem, még mindig nem. Majd akkor, ha láthatom élőben a csapatot- kacsintott. - Olyan hihetetlen....

-Szurkoljunk úgy, mintha az életünkön múlna, és talán megkapjuk a mezeket. Nekünk is kellett volna táblákat csinálni- csettintettem mosolyogva, látva, hogy majdnem mindegyik Madridista kezében fehér lapok voltak, ahol a kedvencünket kérték, hogy adják nekik a mezüket. 

-Okés, benne vagyok- vigyorogtam. 

A meccs kezdetét vette. Az FC Barcelona ezeket a játékosokat rakta be a kezdőbe: Lewandowski, Raphnika, Fermín, Yamal, Pedri González, Pena,Cubarsí...és még sorolhatnám, de akkor betelne az egész oldal, amit nyilván nem szeretnék.