Két elveszett lélek. Két összetört szív.
Olivía és Noah élete nem volt könnyű.
Hónapokon keresztül szenvedtek, míg nagy nehezen egymásra találtak.
A múlt béli fájó sérelmek és a kialakult bizalmatlanság miatt, Olivia félve közeledik a hihetetlenü...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2020, Április Jelen
Rohanás, rohanás és rohanás. Ebből állt a hetem, minden egyes napja. Nem volt időm visszavenni és lelassítani, hiszen a nyakamba zúdult minden.
Múlt hónapban anya rákja kiújult.
Ezúttal sokkal durvább formában, és még a tüdejére is ráment. Egyszóval nem álltak másból a napjaim, heteim, mint óvodába menésből, bevásárlásból, munkából, és persze kórházból. Jelen helyzetben olyan sok erőre lenne szükségem, de mégis kitől? És hogyan? Ha összeomlok, akkor összeomlik a környezetem, és anya. Ez pedig nem következhet be!
Amint reggeli után beültettem Mollyt a kocsiba, útnak indultunk. Lekanyarodtam az óvodája irányába, közben pedig beszélgettünk. Rajta is láttam, és mai napig látom a változást. Hat éves, de megviselik a történtek. Van amikor elmereng a távolba, és persze olyan is, amikor hirtelen elsírja magát- de nem tudja megmondani miért. Már gondolkoztam rajta, de lehet felkeresek egy gyerek-pszichológust.
- Kérdezni akarok valamit!
- Hát akkor nem tartsd magadban.- Néztem rá hátra, a tükörből.
- Anya meg fog halni?
Egy hatalmasat fékeztem, szemeim pedig mandarin nagyságura tágultak. Szűz Anyám! Azon nyomban jobbra vettem az irányt, és befordultam egy parkolóba. Kikötöttem magam, és hátra fordultam.
- Molly, miért kérdezted ezt?
- Mert Anya beteg...- Suttogta hallkan, szemeimbe pedig nem mert belenézni.
- Királylány, attól, hogy beteg még nem fog meghalni!- dadogtam össze -vissza.
- De igen, én érzem!- Mérgesen rám nézet, kezével pedig combjára ütött.
- Ne mérgelődj, nincs semmi baj.- Kezembe fogtam kezét. – Most pedig mond el, miből érzed?
- A múltkor mikor beteg volt, nem volt hideg a keze és ráncos az arca. A szeme pedig egyre világosabb minden nap...- Nem bírtam. Könnyeim eleredtek.
- Igazad van. Anya tényleg nagyon beteg Molly...
- Meg fog halni ugye? Csak nem akarod kimondani!- mondta kétségbeesetten.
- Nem tudom meddig marad velünk anya, de tudom, hogy nagyon erős!- Nem hitt halvány mosolyomnak, hiszen elterelték kicsi de okos fejét, a könnyeim. Ekkor pedig olyan történt, amitől megremegtem.
- Mi lesz velem, ha meghal?- Hüppögő sírás hangja felszínre tört. Ajka lekonyult, kabátba bújt mellkasa gyorsan emelkedett.
- Ha anya itt hagyj minket, én fogok rád vigyázni! Velem leszel kicsi lány, ígérem!
Átnyúlva kezem majdnem kitört, de nem érdekelt. Síró testvéremet kicsatoltam üléséből, és intettem neki.
