Tavaly, ilyenkor télen,
Mikor a hó lefedte a rétet fehéren
Én azon elmélkedtem,
Mi az életem értelme.
Nehéz időszak volt ez nékem,
A magányt feldolgozni nem könnyű ének.
Tavaly, ilyenkor tavasszal,
Mikor a nedves talaj felszárad
Rájöttem, életem értelmét keresni
Olyan, mint vakon a sötétben sétálni.
Mit tudtam meg? A válasz egyszerű,
Az életem annyira nem is keserű.
Tavaly, ilyenkor nyáron,
Mikor az iskola helyett jön a mámor
Én beleestem egy hibába,
Életem egy más emberbe zártam.
Jó érzés volt, de a sötétség
Hamarabb elkapott, mint a fényesség.
Tavaly, ilyenkor ősszel,
Mikor az iskolai padban törtem el
Észrevettem, az iskolai életem
Már nem is egy aranyélet.
Viselkedésem teljes fordulása,
Bőbeszédűből csendessé váltam.
Tavaly, ilyenkor éppen,
Mikor a könyvem kezdtem írni gépen
Megtaláltam, aminek életem szentelem,
Ami akkor is, és most is ott volt mellettem.
Leírni azt, ami benned lakozik olyan,
Mint reggel kikelni az ágyból boldogan.
