Sokszor látlak téged a többiek mellett,
Ott sétálsz, de neked nem ez kellett.
Félsz változni, félsz ha sírni fogsz!
Ekkor jövök én, maga az új Hold.
A Hold, ki Nap nélkül nem tud ragyogni,
Mert magától fényt képtelen kiadni.
Mégis harcol, ugyanis küzd az életért,
Nemcsak várja annak szörnyű végét.
Nézz fel kismadár, ott állok előtted!
A rossz emberek már rég elmentek.
Nem várnak, nem érsz nekik semmit.
Én viszont itt vagyok, ha ez talán segít.
Nem volt kivel beszélned, ezért félsz!
Ha kell valami, én itt vagyok, ne félj!
Van egy hely a földön, ami bizony meleg.
Én vagyok az, mert itt vagyok neked!
Sokszor ért már bánat életed során.
Ahogy öregszel, úgy telnek az órák.
Nem szégyen támaszkodnod rám.
Én itt vagyok, elűzöm a sok kárt!
Te és én egy dologban eggyek vagyunk,
Nem fent keressük a fényt, hanem alul.
Mindig másokon segítünk, még ha fáj is.
Ha mások nevetnek, az nekünk kincs.
Bízz bennem, én is bízok benned!
Ha bajom volt, te itt voltál nekem.
Sose kértél tőlem segítséget eddig.
Támaszkodj rám, mert ez előre visz!
Jóban, rosszban veled leszek örökre!
Ne búslakodj, szerezz inkább örömet!
De egy dolgot jobb, ha el nem feledsz!
Nem vagy egyedül! Én itt vagyok Neked!
