Zökkenőmentes élet, vidám fukárság,
Sárgásan megvilágított dombság,
Harmatszirmok lepte gyönyörű fény,
Ami közepén ott van a boldog Én.
Egy kis szirom leesik a helyéről,
S elszárnyal a sötétség fészkéből.
Egy személy volt, ki mindig rám várt.
Ez pedig csakis, de csakis te voltál!
Borongós volt az idő, de sütött a nap,
De ez a napsütés elillant hamar.
Esett pár égi könnycsepp akkor,
Amikor kiderült, ki volt pontosan ott.
Hevesen vert a szíved, kegyetlenül,
Nem vettem észre, hogy a madár elrepül.
Egy személy volt, ki akkor vért hányt.
Ez pedig csakis, de csakis te voltál...
Szakadó vihar, komor a hangulat,
Egy ember sír, másik csendben marad.
Elmondják a végszót, ami lezárta azt,
Amit az emberek temetésnek hívnak.
A bolondok azt nem is tudhatták,
Hogy rád nem ez a sors vár.
Egy személy volt, ki nem mondott sokat.
Az pedig csakis, de csakis én voltam!
Elkészült a kör, mi démoni erővel bír.
Az, mi más embert elvesz, teljesen kinyír.
A Hold is úgy akarta, hogy folytassam,
Ezért minden erőm beleadtam.
Manával megtöltöttem a csodaszert,
Ami ekkor vörösen villogni kezdett.
Egy személy volt, ki visszatért hozzám.
Az pedig csakis, de csakis te voltál.
Az ég elvörösödött, a hang kihalt,
Ők nem tudták, most kezdődik a baj.
Kik életet elvéve éltek életük éppen,
És akik megmutatták magukat szépen.
Azt hitték, engem is megölhetnek,
"Ígérem, a másik ember után küldelek!"
Egy személy volt, ki tudta a dolgát.
Az pedig csakis, de csakis te voltál!
Keresett faj lettünk az emberek számára,
"Keressétek, másszatok Isten hátára!"
Szupererős lényekként felülmúltuk őket,
Emiatt lehetett, hogy idejöttek, körbe.
Legmodernebb technológiával harcoltak,
Képességeink ellen kudarcba fulladtak.
Egy személy volt, ki nevét ordították.
Az pedig csakis, de csakis te voltál!
Behódolt a megmaradt nép nekünk,
Mi lettünk az új, utált Istenük.
Kit nem mertek átverni, mert tudták,
Hogy a halál akkor vigyorogva vár.
Éppen élveztem a mámor perceit,
Amikor jött számomra egy szörnyű hír.
Egy személy volt, ki életét ellopták.
Az pedig csakis, de csakis te voltál.
Szörnyű íze van a bosszúnak.
Főleg akkor, ha egyedül vagy.
Mégis megfogadtam, eltiprom a népet.
"Elvettétek az életét, elveszem tiéteket!"
Mindig is abban a tudatban voltak,
Hogy a gyengébb az én voltam.
Egy személy volt, ki ismerte e pusztítást.
Az pedig csakis, de csakis te voltál!
Emberből vált démon, ezek voltunk mi.
Kit az emberiség megpróbált elűzni.
Az ára ennek borzasztó nagy volt.
Én elvesztettelek téged, ők a bolygót.
Evvel ért véget az ő történetük.
Elkövettek egy hibát, ára az életük.
Egy személy volt, ki hiánya kínzás.
Az pedig csakis, de csakis te voltál!
Évezredek percek alatt teltek el.
Kis életem is a porba süllyedt le.
Azóta visszaállt a hétköznapi kerékvágás,
S ezerrel megy a keserédes gyártás.
Ketten voltunk egy bolygó pusztítói.
"Csináljunk ezekből milliónyit!"
Két személy volt, ki története tompult.
Azok pedig csakis, de csakis mi voltunk!
