Minket megsiratott az ég, okokat keresve,
Engem elkápráztatott a sötétség fénye.
Mi, kik nem értik a lelkek fenséges dallamát,
Kíváncsiak vagyunk, hogy ott fenn mi vár.
Szárnyalj, ifjú lélek, kinek ma is szenvedni kell!
Mutasd meg nekik, nem ők az erősek, hanem te!
Elfeledett könyvek potyognak helyükről halkan,
Fáj a fejed, mert folyton szól egy dallam.
Reménytelenség tölt el, mikor kezedre nézel,
Mert azt fogod, ami miatt más sírva letérdel.
Szárnyalj, jámbor fiú, kinek bundája vörös!
Mutasd meg ezeknek, te vagy az ördög!
Számtalan kísérlet után itatni egereket olyan,
Mint látni magad előtt szeretted foltosan.
Életcseppek fedik be hófehér ingjét,
Te megsiratod őt, de tudod, ez a vég.
Szárnyalj, életet segítő fény, ragyogva!
Mutasd meg az angyalnak, te jobb vagy!
Megpendül szempárok könnye, ha látnak,
Illedelmesen szólnak, mégis odébb állnak.
Hinnéd, bolondok, kiknek agyuk üres,
De nem tudhatod, miért teszik ezt.
Szárnyalj, értetlenül fuss a mának!
Hisz megmondtad, holnap más nap!
Megesküdnék, hiszel a jótevők hazugságainak.
De akkor is, ha épp te vagy, kit sarokba szorítanak?
Lásd be, kisded, manipulál téged e tükör,
Mit nézve már nem látsz semmit, s megütöd.
Szárnyalj, add vissza kínjaid feladóiknak!
Megutálhatnak, s akkor mégis mi van?
Futva fut a futár a fenyvesben, félve,
Ki keservesen a képet kapta, mert kérte.
De futhat a bolond, erszénye üres, mint szíve,
Ha egy vad kergeti, esélye, hát az nincsen.
Szárnyalj, repülj el a gondjaidtól ott lenn!
Mutasd meg nekem, mit érsz itt fenn!
Kérheted teremtődtől a lehetetlent naponta,
Ha egyszerűen megtenni képtelen, nem tudja.
Miért haragszol rá? Mindent neki köszönhetsz,
Ő volt az, ki reggelente időben fölkeltett.
Szárnyalj, szárnyald túl őt, mint mindenkit!
Mutasd meg, lehet büszke rád, neked ez számít!
Értem, hogy nem érted a keserves sírást,
De mondd, ha te sírsz, segítséget vársz?
Sok fekete öltöny van ünnepeden,
Kik nem értik, hogy azt miért tetted.
Szárnyalj, szállj le hozzájuk utoljára!
Mutasd meg magad, s mondd, bocsánat!
Zűrzavar van elmém minden pontján este,
Mikor elgondolkozok, ki voltam, kivé lettem.
Mégis szárnyalok, mert szárnyalnom kell!
Nem lehetek oly buta, ki voltam régen.
Szárnyalj te is, teremtsd meg az új éned!
Mutasd meg a népnek, mily csodás az ének!
Pont most van ez, ami az volt egyszer ott,
Pont most van az, ami régen már nyomott.
Tanult hibáiból ő is, erősebb lett sokkalta,
Olyannyira, hogy magát is összenyomta.
Szárnyalj, mentsd meg kettőtök életét!
Mutasd meg neki, egyszer a rossz lelép!
Itt az esély, mit értetlen is kihasznál egyszer.
Ott van ő, kinek mindenki közül te tetszel.
De van egy, ha nem több probléma veled,
Mi miatt tudod, hogy őt is tönkreteszed.
Szárnyalj, igen, szárnyalj végre valaha!
Mutasd meg nekik, ki volt a neved alatt!
