Adie
Megcsókolt.
Ekkor bevillant előttem egy kék szempár. De miért pont ő? Ekkor eltoltam magamtól Mikeyt.
- Mi az? Mi a baj? – kérdezte aggódva.
- Nekem ez még kicsit korai, de nincs baj. Ne haragudj. – ezzel felpattantam és egészen hazáig rohantam. Mikor hazaértem, rögtön felrohantam a szobámba, és lekaptam a ruháimat, majd beálltam a hideg zuhany alá hogy egy kicsit magamhoz térjek. Nem tudom mi történt velem, de nagyon para. Az lesz a legjobb, ha erre az egészre alszom egyet.
*másnap*
Mikor reggel felkeltem és megnéztem a telefonom, rengeteg nem fogadott hívásom és sms-em volt Michel-től. Majd délután áthívom és bocsánatot kérek tőle a történtek miatt. Nem tudom mi üthetett belém, de még saját magamon is meglepődtem. Fel kell hívnom valakit, akivel beszélhetek a történtekről. Robin lesz a legjobb választás. Előkeresem a telefonom és tárcsázni kezdem.
- Szia. Át tudnál jönni? – kérdeztem.
- Szia. Persze. Úgyis mesélned kell a tegnapról. Kíváncsi vagyok minden részletre. Mondjuk fél óra múlva ott vagyok, jó lesz úgy?
Persze. Várlak. Siess. Szia. – ezzel letettem a telefont. Ő talán majd tud nekem segíteni. Meg kell értenem ezt az egészet. Fél óra múlva már itt is volt. Elmeséltem neki a történteket, és ő talán még jobban furcsállta a helyzetet, mint én.
- De hogy lehet ez? És miért pont rá gondoltál miközben Michael matatott a torkodban? Talán rosszul csókol? – kérdezte. A matatós dolgon akaratlanul is kuncognom kellett.
- Na hidd el, hogy fogalmam sincs. Ugyan ezt kérdeztem magamtól én is tegnap. És olyan hülyén viselkedtem. Ha láttad volna.. Elrohantam, mint egy örült. És nem, nem csókol rosszul, sőt.
- Ezt akkor mindenképpen meg kell magyaráznod neki. Szerintem csak simán összezavarodtál. Megesik. Valljuk be, hogy mind a kettő eszméletlen jó pasi. De, Mikey oda van érted, látszik rajta. Néha ahogy rád néz.. Mintha a szemével.. szóval na. Érted. – nevetett.
- De közben meg ott van Ő. Fogadjunk neked sokkal jobban tetszik, mint Mikey. – jelentette ki. És igaza van.
- De nézz már rám és mérlegeld a dolgokat. Esélyem sincs nála. Különben is. Nincs szívem vissza utasítani Mikeyt. Olyan kedves és aranyos. Most is rendkívül figyelmes volt.
- De ne azért legyél vele mert sajnálod, hanem azért, mert szereted. Tisztázd vele, mert ha utólag tudja meg, jobban fog neki fájni mint most, mikor még nincs semmi komoly köztetek. Hidd el, ez lesz a legjobb. És akkor talán nála is próbálkozhatsz. – kacsintott.
- Igen. Igazad van. Az lesz a legjobb, ha tisztázom vele a dolgokat, de Luke-nál akkor sem fogok próbálkozni. Ha meg kell történnie, meg fog. Én hiszek ebben. Nagyon köszönöm, hogy átjöttél és segítettél. Ha nem mondhattam volna el valakinek, szerintem beleőrültem volna a gondolataimba. Nagy segítség volt ez nekem. Rettentően imádlak, és köszönöm, hogy vagy nekem. – mondtam, majd oda mentem hozzá és megöleltem.
- Ugyan. Nem kell megköszönnöd, szívesen segítek amiben csak tudok. És biztos vagyok benne, hogy hasonló helyzetben te i segítettél volna. – mosolygott.
- Amúgy köszönöm a cipőt.
- nincs mit. Remélem kényelmes volt.
- Hát először igen, de miután hazáig futottam benne majdnem lerohadt a lábam. – nevettem.
- Te szerencsétlen. – mondta, miközben lesétáltunk a lépcsőn.
- Csak a szokásos. – közben leértünk az ajtó elé.
- Szia Adie, majd hívj hogy mi volt. – megölelet.
Persze. Ez csak természetes. Tényleg nagyon köszönöm. Szia. – mondtam, majd becsuktam utána az ajtót.
Fel kell hívnom Michaelt. El kell neki mondanom. Nem hülyíthetem tovább. Legjobb lesz, ha tisztázzuk a dolgot. Legalább kereshet egy olyan lányt, aki tényleg szereti. Felmentem a szobámba, és felhívtam.
- Szia Mickey. Át tudnál jönni? Beszélnünk kell. Fontos lenne.
- Szia hercegnőm. Persze, hogy megyek. Valami baj van? Olyan fura a hangod.
- Nem, nincs semmi baj, de tényleg beszélnünk kell. Siess. – ezzel letettem a telefont. Gyorsan átöltöztem. Csak egy fekete cicanadrágot és Ash egyik trikóját vettem fel. A hajam csak felkötöttem. Kész is vagyok. Csengettek. Ez Michael lesz. Huh. Vettem egy nagy levegőt, majd elindultam. Kinyitottam az ajtót, és Mikey mosolygós arcával találtam szemben magam. Annyira fáj, hogy ezt csinálom vele. Annyira szemétnek érzem magam.
- Szia.
- Szia édes. – megölelt.
- Fel megyünk?
- Persze. – felértünk, majd becsuktam az ajtót.
- Figyelj. Én nem tudom ezt csinálni veled. Nem vagyok beléd szerelmes, és nem akarom, hogy többet láss a dologba, mint ami valójában. Te egy nagyszerű srác vagy, és egy olyan lányt érdemelsz, aki viszont szeret. Csodálatos volt a tegnap este, de akkor amikor megcsókoltál, rájöttem, hogy én valaki mást szeretek. Ne haragudj. Tényleg nagyon sajnálom.
- Valahogy éreztem, hogy valami hasonlót fogsz mondani, de titkon reménykedtem benne, hogy ez nekünk még összejöhet. Nagyon tetszel nekem Adie, és csodálatos lány vagy. De ezek szerint mégsem vagyok olyan nagyszerű srác, hogyha nem kellek annak, akit tiszta szívemből szeretek. De megértelek, és tudom hogy mindkettőnknek így lesz a legjobb. Remélem, hogy azért legalább barátok lehetünk. Ha már egy pár nem. – olyan szomorúságot láttam a szemében. Majd megszakadt a szívem, hogy ez miattam van. Oda mentem hozzá, és szorosan megöleltem.
- Nem maradsz itt?
- Szerintem jobb lesz, ha most megyek. Majd máskor bepótoljuk. Ígérem.
- De ugye ezt nem azért mondod mert most utálsz, és látni sem akarsz?
- Nem, dehogy. Mégis hogy tudnálak utálni téged? Csak tényleg dolgom van. De behajtom, holnap ugyan ekkor itt vagyok. – mondta, majd megölelt. Annyira féltem hogy nagyon megharagszik, de egész jól fogadta. Már amennyire egy ilyet lehet. Lekísértem, majd elbúcsúztunk, és hazament.
Sziasztok. <3 Most már tényleg biztos hogy gyakrabban lesz rész, mert most kaptam új laptopot, telefonról halál volt írni. nagyon köszönöm a kommenteket is. Elképesztően jól esik, hogy tetszik amit csinálok. Köszönöm. :) <3
