Másnap mire felébredtem már meg is érkezett az első nyommal teli levél. Kibontottam a borítékot és egy nyaklánc pottyant az ölembe. Ennek most segítenie kéne?
Fogalmam sincs ez kinek a tulajdona és mi köze van hozzám. Kék kör alakú volt a medálja egy szívvel a közepén. Kinyitottam a szívet és egy összegyűrt papírdarab esett a földre. Felvettem és közelebbről is megvizsgáltam. Volna, ha láttam volna rendesen. Inkább közelebb vittem az ablakból, ahonnan sütött egy kis fény.
„Ezt a nyakláncot akartam neked adni, de elutasítottál mielőtt megtehettem volna."
Nem vagyok sokkal előrébb. A gimiben végig a tanulásra és a sportokra koncentráltam, így minden közeledő hímneműt küldtem is el, akármilyen jól néztek is ki. Lehet, hogy páran hülyének néztek, amiért jobbnál jobb pasik hevernek a lábam előtt, de egyiküktől sem akartam semmit.
Ezt a döntésemet később megbántam, de akkor már mindegy volt, hiszen ki akarna kétszer kosarat kapni ugyanattól a lánytól...
Még nem írtam a részekhez, de úgy tűnik mindent el kell kezdeni egyszer. Holnap táborba megyek, ezért a következő rész késni fog. :/ (Ha észrevettétek, hetente rakok ki részeket:) )
xxJ
YOU ARE READING
Hopeless
Horror"Napok óta bezárva tartanak, mint valami állatot. Kiutat hiába keresek, nincsen. Rajtam már a csoda sem segít. Minden reményem oda. "
