A következő reggel mire felébredtem már a párnám alatt volt valami. Valami kemény. Vajon hogyan tudták odarakni úgy, hogy fel sem ébredtem rá?
Mindegy, nem ez a lényeg. A kemény dolog nem volt más, mint egy ékszeres doboz. Ahogy levettem a tetejét kiesett belőle egy gyűrű. Úgy látszik fordítva tartottam.
Az ágy alá sikeresen begurult, ráadásul ott már el sem értem. Hiába próbálkoztam, a karjaim túl rövidek voltak. A mai segítségem elveszett, de legalább tudom, hogy egy gyűrű volt.
Már raktam volna le a dobozt, amikor megláttam a belsejében az írást.
„Ezzel kértem volna meg a kezed"
Az alján is volt egy rövid mondat:
„Ez a nagymamámé volt"
Ezzel most tényleg semmivel nem vagyok előrébb. Bárki lehetett...
YOU ARE READING
Hopeless
Horror"Napok óta bezárva tartanak, mint valami állatot. Kiutat hiába keresek, nincsen. Rajtam már a csoda sem segít. Minden reményem oda. "
