Keith élete nem volt valami rózsás, de ez még nem hatalmazza fel az elrablásomra, és arra, hogy bezárjon. Nem vagyok egy kutya, amelyik megrágta a gazdája papucsát.
Végre kilépett az árnyak közül és láthattam az arcát. Nem tett jót neki az ital és a drog, de még így se volt ronda. Kár, hogy ez alatt a külső alatt egy rothadó lélek lakozik. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Egy pszichopata drogos belém szeret irodalmon, majd évekkel később idehoz.
Nagyon nem szeretném elcseszni az életem egy ilyen emberrel. Nekem még van jövőm, ha már neki nincs is. Döntenem kell. Az ő élete vagy az enyém. Ilyenkor mi a helyes döntés? Ha valaki azt mondja szeret és nélküled nem tud éni, de te nem érzel ugyanúgy? És választás elé állít. Vagy vele maradsz és elcseszed a lehetőségeidet, vagy hagyod, hogy egy srác, aki fülig beléd van zúgva golyót repítsen a koponyájába. Egyik lehetőség sem járható út. De ketyeg az óra és nincs 3. opció.
Döntöttem. A bűntudat életem végéig hű társam lesz, de a helyes dolgot cselekedtem. A számomra helyeset. Önző vagyok.
YOU ARE READING
Hopeless
Horror"Napok óta bezárva tartanak, mint valami állatot. Kiutat hiába keresek, nincsen. Rajtam már a csoda sem segít. Minden reményem oda. "
