Undercover - Harry Styles AU

A bolt

Álmosan tekintettem az előttem álló kávéspohárra. Bármennyire is szükségem volt rá, már undorodtam tőle, hisz az elmúlt két napban szinte más nem is jutott a szervezetembe. A Hírszerzésről tudtam, hogy remek munkát végeznek, de idő kellett nekik, amíg összeszedték az információkat. A vártnál kedvesebben fogadtak, a legtöbbjükkel remekül ki lehetett jönni.

Ideiglenes partneremként megkaptam Antonio Dawson nyomozót, aki az egyik letapasztaltabb és legjobb emberük volt. Talán Olinsky nyomozó után neki volt a legtöbb informátora, akik remek munkát végeztek. Ő derítette ki, hogy hol tartózkodik Styles és a legbizalmasabb emberei nevét.

Legnagyobb hatást rám mégis Alvin Olinsky nyomozó tette, aki már több mint huszonöt éve dolgozik a rendőrségnek. Képes volt észrevétlen maradni, még ezen a kis helyen is többször előfordult, hogy nem vettük őt észre. Bárkiről bármit kiderített és bármikor bárhova sikerült be épülnie. Bár még csak két napja ismertem, ő volt az az ember az egységből, akire rábíztam volna az életemet.

Jay a legtöbb időt egy női nyomozóval, Erin Lindsay-vel töltötte. Úgy tűnt, ő az akciókban jártas, egy másodperc alatt képes lenne belevetni magát a veszélybe, viszont egyben ő az egység szíve is. Láttam, ahogy a képeket nézte a tíz halott lányról, és rögtön tudtam: bármit megtenne azért, hogy elkapjuk azt a mocsadékot, aki ezt tette velük.

Ruzek és Atwater újoncok voltak, habár mindketten a tehetséges fajtából. Ruzeket egyenesen Olinsky hozta az akadémiáról, Atwaternek ellenben volt járőri tapasztalata, mindenesettre voltak velük kapcsolatban fenntartásaim. Látszólag azonban ezzel egyedül voltam, a többiek, úgy látszott, tökéletesen megbíztak bennük.

- Megyek, hozok egy energiaitalt – álltam fel, amikor eldöntöttem magamban, hogy nincs az az Isten, hogy még egy kávét le tudjak nyomni a torkomon. – Kér még valaki valamit?

- Megvagyunk, köszi! – felelte Lindsay, ám Olinsky felemelkedett a székéből.

- Nekem van egy ötletem, hova menjünk. Ruzek, gyere, nézzünk körül Styles-ék boltjában!

Felvontam a szemöldököm. Antonio tegnap megtudta, hogy Styles haverjának, egy bizonyos Lance Reed családjának van egy kicsi éjjel-nappalija. Styles egy csomó időt tölt ott, így feltételeztük, hogy ott lehet a főhadiszállás. Nekem ezzel szemben egy kicsit extrémnek ígérkezett, mindenfajta terv, felszerelés és parancs nélkül odamenni.

- Nem kéne ehhez...

- Mihez? – vonta fel a szemöldökét O. – Csak veszünk egy energiaitalt. Ha véletlenül összefutunk ezzel a Styles fickóval, akkor barátságosan elbeszélgetünk vele.

Jayre pillantottam, aki bezzeg nem tiltakozott az ötlet ellen, ezért feladtam. Felkaptam a kabátomat a székem hátuljáról, azután csatlakoztam O-hoz és Ruzekhez. Végül is, az én módszerem korábban elbukott egyszer, és azért jöttem ide, hátha az övék beválik. Itt az ideje átengedni nekik a terepet

.

Pontosan a bolttal szemben parkoltunk le. Ruzek a hátsó ülésen már elő is vette a fegyverét, hogy egy kicsivel kevésbé feltűnő helyen rakja el, Olinsky pedig a környéket vizsgálta elmélyülten.

- Van valami tervünk? – törtem meg a csendet, mire Olinsky mindössze vállat vont.

- Bemegyünk, körülnézünk, kijövünk.

- Oké – tettem fel a kezemet, majd kiszálltam az autóból. Soha nem voltam az a türelmes fajta.

Az üzlet kihalt volt, csupán a pénztáros lány reszelgette a körmeit. Unottan nézett fel, szemeivel szinte felnyársalt minket. Olinsky bement a sorok közé, Ruzek úgy tett, mintha a csokoládé kínálatot mérné fel. Én a hűtő felé vettem az irányt, később kikaptam egy energiaszegény Red Bullt. Már éppen mentem volna fizetni, mikor ismét kitárult az ajtó és három fiatal srác lépett be rajta.