Undercover - Harry Styles AU

Titkos találka

Egyedül sétálni Chicago lassan sötétségbe burkolózó utcáin minden volt, csak nem tanácsos, azonban egyszerűen szükségem volt arra, hogy kiszelőztessem a fejemet. Lábaim automatikusan vittek a maguk útján, már egy jó ideje nem tudtam volna megmondani a város melyik részén is járhatok. Az időjárással szemben is érzéketlen voltam, észre sem vettem, ahogy a rideg északi szél szinte az arcomba vágja az időközben egyre inkább eleredő havas esőt.

Egy piros lámpa kényszerített megállásra. Tekintetemet körbehordoztam a környezetemen: a hatalmas felhőkarcolókon és egyszerű emeletes ház szomszédjaikon, a sugárúton és a róla leváló kisebb utcácskákon, a bundába és termókabátba burkolózott járókelőkön. A városon, mely egykor az otthonom volt, s melyet a mai napig teljes szívemből szerettem.

Behunytam a szememet, próbáltam kusza gondolataimat rendezni. Legokosabb az lett volna, ha az irodából egyenesen hazafelé veszem az utam, azonban az utolsó veszekedést, ami köztem és Voight teljes csapata között zajlott egy fél órával ezelőtt, muszáj volt feldolgoznom magamban.Számítottam arra, hogy ajánlatom Tomlinsonnak nem fogja mindenki tetszését elnyerni. Styles egyértelműen veszélyes volt, főleg azért, mert kiszámíthatatlan természete miatt nem ismertük a pontos terveit. Igazat kellett adnom Antonionak abban, hogy fogalmunk sem volt arról, mi is Styles valódi célja, mit szeretne elérni, hisz valószínűtlen volt, hogy megelégszik azzal, hogy mások parancsait teljesítgesse. Egyszerűen nem tűnt olyan típusnak.

Azonban lenne esélyünk Tomlinson és Styles nélkül elkapni a szervezet vezetőit? Volt arra esély, hogy sikerül Louis segítsége nélkül is Harry bizalmába férkőznöm, azonban ehhez idő kellett, és ez volt az egyetlen, amivel nem rendelkeztünk. Nem lehetet sok hátra a lányok érkezéséig, ha pedig sikerül „értékesíteni" őket, onnan bottal üthetjük a nyomukat. A rendőrségnek nincs elég embere és anyagi forrása egyenként felkutatni őket. Ebbe egyetlen város parancsnoka sem menne bele.

Megzavarodtam. Már nem tudtam egyértelmű vonalat húzni a helyes és helytelen között. Tudtam, hogy Stylesnak normális esetben egy cellában kéne rohadnia élete végéig, azonban ha a szabadsága az ár tizenöt ártatlan lány életéért? Elfogadható vagy megbocsájthatatlan egy ilyen kompromisszum?Úgy tűnt dilemmámmal nem vagyok egyedül. Ugyan Antonio elfogathatatlannak tartotta ezt az alkut, addig Jay, Lindsay és Ruzek inkább az én oldalam felé hajlott. Voight – akit mondjuk egyébként sem erkölcsi magaslatairól ismerhettünk meg – végül döntött: azzal dolgozunk, amit kifőztünk magunknak.

Louist tehát holnap kiengedik. A tervünk rendkívül egyszerű volt: én leszek a legújabb csaja. Ilyen módon közelebb kerülhetek Harryhez, míg Louis mindent megoszt velünk, amit megtud a lányokról. Amíg pedig mi így próbálunk információkhoz jutni, addig a Hírszerzés tovább kutat Styles, és most már Jelena Federova és Alekszij Smirnov után. Első hallásra pofonegyszerűnek tűnt, azonban a kivitelezése rendkívül kemény feladat volt.

Hirtelen rendkívül fáradtnak éreztem magam. Túl sok felelősség nyomta a vállamat, túl sok emberélet múlott a döntéseimen. Mi van, ha rossz döntést hoztam? Ki fogja ennek meginni a levét? Kinek az életét tehetem tönkre mindössze egyetlen szavammal?

A lámpa végre zöldre váltott, én pedig csodálkozva vettem észre, hogy a Garfield parknál kötöttem ki. Egyenesen a legközelebbi széle felé vettem az utam, jól esett egy kis zöld övezetet látni a nagyváros általános látképe után. A talpam alatt megnyikordultak a kavicsok, ahogy kijelölt útra léptem, merengésemet itt csak a szél morajlása törhette meg. A zord időnek köszönhetően szinte senkivel nem találkoztam, ahogy átvágtam a konzervatórium felé, csupán néhány drogdíler találkozott vevőkörével, látványomra azonban gyorsan kereket oldottak. Jobb kezemmel óvatosan lecsatoltam övemről a jelvényemet, majd a táskámba dobtam. Nem akartam a szükségesnél nagyobb feltűnést kelteni.