Undercover - Harry Styles AU

Emlékképek

A Molly's egy régimódi kocsma volt, annak minden velejárójával. Meghitt faberakás, csendes boxok, egy hosszú pult, azoknak, akik a kocsmárosoknak akarják kiönteni a lelküket. A falakon lógó képek megnyugtatóak, többnyire a tengert vagy a hegyeket ábrázoltak. Már akkor mosolyogtam, amikor beléptem ide, pedig igazán nem volt fergeteges hangulatom: az atmoszféra magával ragadó volt.

Ugyan még mindössze pár napja dolgoztam a városban, sokat hallottam erről a helyről. Ide jártak a helybeli mentősök, rendőrök és tűzoltók: egy szóval ez volt a huszonegyedik körzet szórakozóhelye. A kocsmát három tűzoltó üzemeltette, akikkel a Hírszerzés remek kapcsolatot ápolt.

Jay határozottan navigált engem egy hátsó asztal felé, ami kellően el volt dugva, biztosítva ezzel az intim légkört. Tudtam, hogy az előttünk álló beszélgetés nem lesz könnyű, de már régen aktuális volt. Mikor eszement állásinterjúm után Jay felvetette, hogy igyunk meg valamit, nem volt kérdés előttem, mit is szeretne valójában. Számat szórakozottan rágcsáltam, míg helyet foglaltam, szinte észre sem vettem, hogy Jay elment italokért.

A gondolataim azonban nem voltak egybefüggőek. Próbáltam összeszedni magamat annyira, hogy nagyjából készen álljak az előttem álló társalgásra, ám folyton-folyvást elkalandoztam egy bizonyos maffiózó irányába. Nem bírtam kiverni a fejemből, amit mondott. Ki fogja deríteni, hogy mi nem stimmel velem. Mi van, ha sikerül neki? Mit tenne akkor? Hogyan reagálna? Mindazonáltal a legfontosabb dilemma, amire a választ kerestem: igazából ki ez a férfi, és mi a célja?

Sokkal többnek tűnt annál, hogy egy kiskutya legyen. Olyan típusnak mutatkozott, aki mindenfajta nehézség nélkül magas pozíciót képes elérni minden területen: és ebben benne volt a maffiózók kasztrendszere is. Izgalmasnak találtam, kicsit kiszámíthatatlannak és főleg rejtélyesnek. Olyan volt, mint egy nem megfelelő puzzle darab, amit mindenképpen be akarunk erőltetni a képbe, egyszerűen kilógott ebből a bűntényből és ez nem hagyott nyugodni.

- Sloan, figyelsz te rám? – Harry Styles körüli gondolataimból Jay rángatott ki, úgy látszott már egy ideje beszél hozzám.

- Ne haragudj, csak valami nem fér a fejembe, Styles-szal kapcsolatban – feleltem, miközben belekortyoltam a jéghideg sörbe, amit szervírozott.

- Úgy érzem, valamiért személyesen is érint ez az egész – szemeivel elgondolkodva kémlelt -, valahogy nem úgy viselkedsz, mint szoktál...

Pontosan értettem, hogy mire gondolt, nem kellett sok magyarázatot fűzni hozzá. Jay-jel hosszú történetünk volt, jobban ismert, mint a szüleim, ezáltal el tudtam képzelni, hogy az a rengeteg változás, amin keresztül mentem még ilyen kis idő után is szemet szúrt neki.

Felpillantottam kék íriszébe és lepörgettem a fejemben az utolsó emlékemet róla.

Az utcák már kihaltak voltak, csupán a tücskök ciripelése törte meg a csendet Chicago külvárosában. Sokkal többet ittam, mint kellett volna, részeg agyam próbálta feldolgozni, hogy vajon az itt élő embereknek miért olyan fontos, hogy a gyep kereken két és fél centi vastagságú legyen. Ez olyan eszeveszett dolognak tűnt. Gondoljunk csak bele, innen néhány ezer kilométerre emberek a túlélésért küzdenek próbálva elkerülni a katonákat és a terroristákat, az itt élőknek meg a legnagyobb problémájuk a fű hosszúsága.

- Sloan... - hallottam nem sokkal mellettem Jay hangját, így arra kaptam a fejem, hogy utána hangosan felnevessek. Jay sem volt már szomjas, ezért úgy döntött, tök jó ötlet felmászni a szomszédunk kerítésére, hogy lerövidítse hozzánk az utat. Csakhogy ilyen állapotban nem működtek azon a reflexei, amik normálisan kitűnőek voltak, emiatt fennakadt. A kerítésen lógó Jay képe pedig fenomenálisan mulatságos volt. – Hahaha, jót mulattál, most már leszednél innen végre?