Taylex

Prológus 1. rész

Halkan lépdelt az emberek által kitaposott ösvényen. Apjával mindig itt sétáltak, mikor az vadászni, vagy csak épp az erdőt megfigyelni indult. Szerette ezt a helyet. Itt magányos is tudott lenni. Az anyja halála nagyon megviselte. Hiába voltak barátai, akik még akkor is mellette voltak, mikor teljesen összeomlott, részben üresnek érezte magát.

Egyik délután is azon az ösvényen sétált. Anyja halála óta 8 év telt el. Rövid, fekete haját egy sapkába rejtette, a hideg őszi szelek elől hosszú nadrágba és pulóverbe rejtette sovány, 16 éves testét. Alig múlt el 1 óra, ebéd után rögtön felöltözött és neki vágott a szokásos útnak. Azt hitte, ez is csak egy szokásos séta lesz. Elgondolkodik, felemészti gondolatait - vagy azok őt -, majd a köves úton visszasétál a házhoz az erdő szélén. Most is elgondolkozott valamin. Ahogy az utat figyelte, és elmélkedett, hirtelen megtorpant. Pupillája kitágult, lábai földbe gyökereztek. A hirtelen meglepetéstől köpni nyelni nem tudott.

És hogy mi volt az, ami útját állta?

Apja sokat mesélt róluk. Nemes tekintetük az emberi fantáziában dárdává változik és azzal szúrja át az idegen betolakodókat. Még sosem látott igazit. Igaz, ő bármikor ölthetett ilyen alakot, akár az apja, de egyikőjüket sem hitte igazinak. De most ott állt előtte egy igazi. Egy igazi, élő farkas.

Gyönyörű fehér, selymes bundája volt, füle vége pedig éj fekete. Ég kék szemeivel már megidézte Tay előtt azt a bizonyos dárdát, mikor a távolból üvöltés hallatszott. Fülelt, majd eltűnt a bokrok között.

A fiú térdre rogyott. Lepergett előtte az élete. Nem volt nála fegyver, ha esetleg rátámad, megvédje magát. Apja sosem mesélt az erdőben élő farkasfalkáról, mindig külföldön vadászott.. De ő most látott egyet. Egy igazi farkast!

Azonnal felpattant, és hazarohant, kifaggatta apját. Mint kiderült, az általa őrzött és gondozott erdőben tényleg él egy farkas falka. Taynak ez nem volt elég. Ahogy elmerült az állat tekintetében, a dárda mögül egy fiú nézett rá. Egy megértő, kedves fiú. Meg akarta ismerni őt.. Őt, és a falkáját. Az igazi farkas létet. Persze nem lóghatott be, azonnal észre vennék, hogy ember. Őt kell meggyőzni, hogy veszélytelen.

Másnap egy kis hússal és zsemlével felpakolva indult útnak. Az egész erdőt végig járta, letért az útról, de végig halkan lépdelt a lehullott faágak és levelek között. Minden áron meg akarta találni a fehér bundájú ordast. Lement a nap. De ez nem tántorította el. Másnap ugyanúgy elment. Majd a következő héten suli után azonnal rohant az erdőbe. Hiába való volt. Egy farkast sem látott. Hazafelé megpihent egy fa mellett. A törzsének támaszkodva nézte, hogy megy le a nap. Ahogy lassan az útra pillantott, amin hazafelé kell majd mennie, újra megdöbbent. Ott állt körülbelül 5 méterre tőle a bundás ismeretlen. Örömében fel akart ugrani, de azonnal meggondolta magát. Az állat vagy megijed és elrohan, vagy támadásnak veszi, és neki esik. Ehelyett lassan előszedte a csirkecombot, közben végig tartotta a szemkontaktust. Az állat nem mozdult, füleit előre állítva figyelte az embert. Mikor az előhúzta az illatozó falatokat, enyhült a tekintete. Tay lassan feltérdelt, majd felé nyújtotta a combot.

- Szia, Nagyfiú.. - próbált enyhén, halkan beszélni, közben térden csúszva közeledett felé. - Nem bántalak, ígérem. Ezt neked hoztam. Kérlek fogadd el! Nagyon finom!

Körülbelül 2 méter volt köztük. Ahogy kinyúlt az állatért, az felé kapott, majd elrohant. Tay felszisszent, majd visszahúzta vérző kezét. De ezt sem bánta. Hazament, bekötötte kezét, majd másnap ugyanakkor ott leült a fa tövébe. Pár percet kellett várnia, a farkas megjelent. Mint egy szellem. Selymes bundája csillogott az utolsó napsugaraktól, hangtalanul közlekedett, mintha csak repülne. Tay ismét feltérdelt, elővett egy combot, majd felé közeledett. Letette a húst, majd ránézett. Ahogy az állat észrevette bekötött kezét, mintha bűntudata lenne.

- Sajnálom - suttogta a tekintete.

- Semmi baj, Nagyfiú. Vedd el, és megbocsájtok - mondta Tay boldogan. - Nagyon finom.

Mintha értette volna, félve felvette a combot, majd elrohant vele. Másnap ugyanez történt. Majd azután is. Tay mindennap kiment, és vitt neki egy combot. Pár nap után már el sem futott vele, mellette ette meg. Amíg elrágcsálta a húst, beszélt hozzá. Elmondta, mi történt vele aznap. Hiába volt ott Luka, az ír jóképű srác, és Josh, a legjobb haverja, akikkel együtt élték meg a napot, jól esett elmondani olyannak, aki nem volt ott.

Hetek teltek el, közben Tay mindennap kiment újdonsült barátjához. Vitt neki valami elcsent maradékot, beszélgetett vele, néha megsimogatta, amit a farkas egy idő után eltűrt.

Körülbelül 2 hónap után Tay megmutatta, mit tud. Letette a táskáját, majd négykézlábra ereszkedett. Pillanatok alatt nőtt meg a füle, kinyújt az állkapcsa, kinőtt a szőre, és lompos farka. A farkas teljes ellentéte volt, de őt ezt nem zavarta. Szívesen elvitte falkájával vadászni, bemutatta mindenkinek, elvitte kedvenc helyeire. Ezzel akarta megköszönni a sok finom falatot.

Így ismerkedett meg a fiatal Tayva Brovonsky az ifjú falka vezérrel, Herceggel. Tay mindennap iskola után ledobta a táskáját a teraszra, átváltozott, majd rohant az erdőbe, ahol Herceg már várta. Teljes értékű falkatag lett. Mindenki szerette, a kölykök különösen jó mászókának tartották. De Tayt nem zavarta. Volt egy családja. Egy családja, amire már régóta vágyott. Itt - Herceg segítségével - ezt megkapta.