Taylex

Bűnbe estem..

Alex csak mereven bámult Tayra. Nem tudta, mit mondhatna, vagy mit kellene mondania. Az, hogy legjobb barátja, kit évek óta ismer, tisztel és szeret, ő máshogy szeretné? Nem, ez persze csak vicc. Lopva a falra akasztott naptárra pillantott, de hiába. Még csak március 20.

Március 20.. Mindent eltervezett. Reita elmegy dolgozni, Axelt lefoglalja valamivel, és előkészül. A torta már biztos érkezik, a gyűrű ott lapul az éjjeli szekrényben..

Ma akarta megkérni Reita kezét.

De most? Itt ül előtte egy férfi, aki szerelmet vallott neki..

- Alex, figyelj.. Én tényleg nem akarom, hogy ez..
- Nem, nem.. Semmi baj. Nem haragszom.. azt hiszem. Vagy is.. fogalmam sincs, mit mondhatnék.. - zavarában elmosolyodott, megvakarta tarkóját.
Rajtuk kívül senki sem volt a házban. Tay képzelete már rég Alex felett dolgozott. Alex esze pedig azon járt, hogy kérhetné meg a legudvariasabban vendégét, hogy távozzon.

- Szóval te.. - kezdte elmélázva, nem nézve a férfira. - Meleg.. vagy?
- Igen.
- Mióta?
- Talán.. Miután megkaptad az emberi tested.. helyes vagy. És a belsődet már azelőtt is ismertem. Nem igazán ezt a fiút szeretem.. Hanem a benned lévő vadállatot! Azt a szabad szellemet, akit nem lehet megállítani!
Alex elpirult. Bármikor, ha Tay ilyeneket mondott neki, büszkeség töltötte el, de most valamiért - teljesen érthetetlen okokból kifolyólag - bóknak vette.
- Értem.. - motyogta halkan, tekintetét mereven a füzeten tartva.
- Alex.. zavar? Én szeretetnék a barátod lenni ezek után is!
- Meg még több, mint barát.. nem igaz? - hangjában némi gúny hallatszott.
- Én akkor vagyok boldog, amikor te-
- És akkor Kitty?! - pattant fel Alex, szikrázó zöld szemeit egyenesen Tayra szegezte. - Vele mi van?! Miért jöttél össze vele?! Hogy lett gyereketek?! Már a második!! Miért én?!
- Kitty halott, Alex. Számomra sosem létezett.

Ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, feje balra lendült a kapott pofontól. Mikor meglepve, égő arccal visszafordult Alex felé, felnézett rá, tekintetében meglátta azt, amit sosem akart.. A felé irányuló gyűlöletet.
- Hogy mondhatod ezt a menyasszonyodról..? - kérdezte a fiú elhalló hangon, majd felvette a füzetet az asztalról. - Nem érdekelsz.. Kérlek, menj el. - indult fel.
- Ne, Alex! Kérlek! Várj! - Tay azonnal felpattant a székről, Alex után lendült és elkapta szabad karját. Maga felé fordította, majd egyenesen a szemébe nézett.

- Szeretlek! Téged szeretlek! Nem mondhattam ezt meg akkor, biztos voltam benne, hogy csak egy fellángolás, elmúlik, de ahogy teltek az évek, egyre jobban éreztem, nem tudtam elrejteni! Mindennap egyre erősebben tört fel bennem, veled keltem és veled feküdtem! Tudom, te sosem gondoltál úgy rám, és én tényleg nem akarom tönkre tenni a kapcsolatodat, deh.. Én olyan szívesen megpróbálnám veled..!

Végre, hogy kimondhatta az érzéseit. Rettenetesen örült. Úgy érezte, hatalmas kő esett le a szívéről. Ezek után még az is jobb lesz, ha soha többé nem beszélnek. Persze, hisz arra számít a legjobban. Pedig, ha a foglya igazán szereti Reitát, nincs mitől félnie.. Szóval akkor még is mennyire szereti a nőt?

A bizonyos fogoly mereven nézett fel fogva tartójára. Nem is érezte, hogy csuklóján pihen Tay keze, másik kezéből a füzet kiesett. Próbálta feldolgozni, mi is történt most. Újra szerelmet vallottak neki? Vagy mi van?
Össze-vissza cikáztak a gondolatai. Fantáziája intenzíven dolgozni kezdett. Tay-jal élni? Az még is milyen? Elképzelte, ahogy reggel egymás karjaiban ébrednek, a konyhába lesétálva már egy jó nagy adag omlett várja, reggeli után elmennek sétálni egyet a városban, este mozi, vacsora, szex.. Várjunk, mi? Ők.. mindketten férfiak! Neki van barátnője, menyasszonya, ez nem helyes..!!

- Alex? Itt vagy? - képzelgéseiből Tay aggódó kérdése ébresztette fel. Megrázta a fejét, megpróbálta elhúzni a csuklóját, de nem ment.
- J-jól vagyok, kérlek, engedj - még be sem fejezte a monológját, elhalkult.
Vagy is belé fojtották a szót.

Tay gondolkodás nélkül tapasztotta ajkait Alexéhoz. Erősen fogta, mivel arra számított, az elhúzódik. Ez érthető, nem mindenki akar csókolózni egy régi barátjával..

Viszont Alex nem húzódott el. Nem lépett, de nem is ellenkezett. Csendben állt, és hagyta magát.
Pár pillanat múlva ajkaik elváltak egymástól.

- Alex.. - suttogott Tay halkan, lágyan. - Csináljuk..
- Tay, én.. nem.. Veled nem.. tudok..
- Dehogynem.. Gyere. Megmutatom..! - csuklójánál fogva vezette Tay fel Alexet. Hamar megtalálta a hálójukat, fent csak Axel szobája volt, egy fürdő, és csak egy zárt ajtó. Oda nyitott be.
Kellemes, zöld színű fal, nagy ablakok, sok fény. De persze Tayt ezt most nem érdekelte.

Alexet finoman az ágyra döntötte, majd felé magasodott. Repkedtek a ruhadarabok, vad csókcsaták közben mindkettőjükről lekerült minden. A fiú nem igazán akarta, erre elég volt az ágyra kikészített öltöny ruha nyakkendőjét elvenni, mancsait az ágyhoz kötni, és már is készen állt az akcióra.
Tay vágytól égve, mámorban úszó szemekkel nézett végig meztelen szerelmén, akit most kedvére kényeztethet. Nem is nézte sokáig, hisz fogalma sem volt, Reita mikor jön haza. Végre együtt lehet azzal, akivel mindennap álmodott.

Nyelve és kezei bebarangolták Alex testét, finoman, lassan izgatta, teljes mértékben ki akarta élvezni ezeket a pillanatokat. Sikerült is, hisz Alex nem tudott védekezni. Sokáig könyörgött, hogy hagyja abba, ordítani nem akart, hátha Axel feljön, így csak csendben próbálkozott. Próbálta Tayt rávenni, hogy távolodjon el, próbálta visszafojtani felgyülemlő vágyait, nyögéseit; sikertelenül.

Vadul szeretkeztek, Tay minden erejét, vágyát beleadva dolgozott felül, Alex könnyeivel küszködve nyöszörgött halkan. Miután mindketten elmentek (Csodaországba), Tay izzadtan borult Alex mellé. Rendezte légzését, majd átkarolta Alexet, de az még a mozdulat előtt megszólalt.
- Hagyj.. - motyogta síri hangon.
- Nagyon fájt, drágám..? - Tay kikötötte Alex kezeit, azok csak ernyedten hullottak le. - Alex.. - Tay megijedt. Talán elájult? Mi történt? - Alex, jól vagy? - válla felé indította kezét, hátha így felfigyel rá.
- Ne érj hozzám.. Menj innen! Menj innen!
- De Alex, én..
- Menj innen!!
- Rendben, én itt sem vagyok.. - Tay felült, végig nézett a szobán, majd összeszedte ruháit és hamar felöltözött. Adott egy búcsú puszit, majd távozott a szobából.
Alex végig hallgatta, ahogy lassan lesétál a lépcsőn, kinyitja az ajtót, kilép rajta, majd becsukja.
Pár perc múlva csengettek.

Alex összekuporodott, s zokogni kezdett.

A futár Reita születésnapi tortájával..