Taylex

Boldog Karácsonyt!

Reggel, pontosabban már 6 órakor csörgött az ébresztő, és a nagy hanggal fel is ébresztette a ház urát. Az morcosan nyögött egyet, átfordult a másik oldalára, de be kellett látnia; ezzel nem múlt el a hang. Visszafordult, és fáradt karja erélyesen ütött egyet a vekkerre, amitől az elhallgatott. Komótosan nyomta fel magát, majd kiült az ágy szélére. Minek sietni? Egyedül volt. Az egész ház zengett az ürességtől. Szerelme Európa másik oldalán „tanult", vagy is ezt állította. Ez persze hülyeség. Tayt egyáltalán nem bántotta, hogy Alex hazudott neki. Fiatalabb korában ő sem akarta szeretteivel tölteni a karácsonyt, inkább a haverokkal bulizott egyet. A fiú is azt tette, amit ő; hazudott. „ Tudod, ez egy projekt, amit meg kell csinálnunk még karácsony előtt.." Kicsit elhúzódott karácsonyig. Tegnap telefonon beszéltek, és Alex akkor sem mondta meg az igazat. Tay persze nem haragudott. Miért haragudott volna? Ha nem engedi el, akkor azért is elszökik, ha pedig kimutatja csalódottságát, Alexnek bűntudata támad, így inkább vele marad, de nem érzi jól magát. Ezt persze nem tudhatta, még sosem töltötték együtt az ünnepeket.

Tay sóhajtott. Nem is baj, gondolta, iszok egy pohár bort, dolgozom. Dolgozni, karácsony napján? A cégnél senki nem volt munkamániás, csak az igazgató. De persze senkit nem kötelezett a munkára. Valamivel azért el kell ütni az időt..

Felállt, majd a tükör elé lépett. Fekete haja össze-vissza állt, izmos felső teste nagyon jól állt neki. Na jó, kinek nem? Minden nő az izomra bukik. Sosem gondolta volna, hogy egy fiú is szeretheti a testéért. Megsimogatta hasát, közben magát bámulta. Lassan elterelődtek a gondolatai. Merengeni kezdett arról, hogy jutott ide, de túl korai boldogan visszagondolni. Már egy éve volt, de még is, azóta mindig rémálmok gyötrik és nem hagyja nyugodni a tudat. Megölte a feleségét.

A szokásos sztori. Kiscsalád utazik a kicsi kocsiban, jön a nagy kamion, és letarolja őket. A helyszínen az anyós ülésen ülő kismama életét vesztette, magzatát nem tudták megmenteni. A hátul ülő kisfiú és a sofőr is súlyosan megsebesült, hónapokig lábadoztak.

Félre ránthatta volna a kormányt. De nem tette. Hagyta, hogy beleguruljanak a kamionba. Miért? Mert ő egy férfit szeretett. Felesége mellett csak is egy férfire vágyott, és úgy érezte, ő a Nagy Ő, nem az, akinek örök hűséget fogadott. Mindenkivel előfordul, nem?

Felhúzott egy pólót, majd lesétált. Balra a nappali, jobbra a konyha volt. A nappaliban már talán egy hete állt a fenyő, ami díszítésre várt. Tay mindig a családjával díszítette fel a fát. De mivel nincs család, úgy látszik, ez idén elmarad. A konyhába sétált, készített magának egy adag omlettet, majd leült falatozni egy bögre kakaó társaságában. Tíz perc alatt elfogyasztotta a reggelit, elmosogatott, aztán indult is fel, de valami megállította a lépcső alatt. Olyan, amire álmában sem számított, olyan, amitől mozdulni nem tudott, annyira ledöbbent.

Egy nagy barna doboz volt a fa mellett, és nem a díszek voltak benne. Nem hallotta, hogy csengett volna az ajtó, és elvileg az zárva van, senki nem jöhetett be. Alexen kívül senkinek nem volt kulcsa a házhoz. A bejárati ajtó mellé pillantott, a falon logó fogasra. Az ő kabátja mellett egy másik, idegen kabát is ott volt. Egy új lábbeli, sál, sapka, kesztyű. Egyiket sem vette észre, mivel a megszokott ruhákat kereste. Nem talált egyet sem, visszafordította a fejét a dobozra. Semmi levél, postára utaló nyom, egy árva cetli nem volt körülötte. Lassan közelítette meg, óvatosan, halkan. Hátha pici fia jött haza, és ő bújt el a dobozban. De ő már nem férne bele. Letérdelt a doboz mellé, végig pillantott újra a helységen, de semmi újat nem talált. Kezeit óvatosan simította a tetőre, majd finoman leemelte, és félre tette. Amint belenézett, pupillái kitágultak. Egy nagy fehér valami volt a dobozban. Valami, ami szőrős, van négy lába.. és lélegzett. Alex volt a dobozban, farkas formájában. Egyenletesen vette a levegőt, miközben a összekuporodva aludt.

- Alex – suttogta Tay halkan, és felé nyúlt. Az felé fordította egyik fülét, majd lassan nyitotta ki a szemét. Kék szemeivel boldogan nézett a férfire. – Alex – motyogta újra Tay, mikor megérintette az állat fejét, és beletúrt hatalmas, téli bundájába. – Te.. Hogy? Itt? Miért, hogyan? – ajkai megremegtek, a sírás határán volt. Szerelme egyetlen dolgot adott neki, azt, amit a legjobban akart; önmagát.

Amint elvette a kezét, a farkas felült, és kezdett átformálódni. Lassan visszahúzódott a füle, állkapcsa, szőre eltűnt, és emberré változott.

- Szia, Tay.. hazajöttem picit.. Gondoltam, tölthetnénk először együtt a karácsonyt. úgy sem volt még rá alkalmunk. – kedvesen mosolygott Tayra, aki csak megrázta a fejét. Azt hitte, a könnyei ettől eltűnnek. Nem így lett. Egy finom csókkal válaszolt, majd karjai közé zárta az ajándékát, aki csak ennyit suttogott: Szeretlek.

[Nem tudom, hol tart a történet, nem olvastam bele. Ez egy külön rész, amit még tavaly karácsonyra írtam Tay "gazdájának", amit sikeresen elhagytam valahol, így kötelező jelleggel újra kellett írnom, és itt megosztanom.]