Taylex

Kételyek

Alex lassan pakolt ki bőröndjéből fent, a hálóban. Egy gardrób félébe helyezte el ruháit, oda, ahova Tay mutatta; bárhova. Bárhova teheti. Reitával mindig megegyeztek, mit hova pakolnak.

Melyik a rossz példa? - Tűnődött el a fiú. Igen, vajon melyik? Hallgatni mindenről, vagy megprobálni megbeszélni? A gondolat kezdte lassan felemészteni lelkét. Mindenért magát okolta.

A bőröndöt letolta az ágyról, majd elterült a hatalmas fekvőhelyen. A plafon egyszerű fehér volt, azt bámulta. Keresett valami hibát, amit kifogásolhatna.. de nem talált. Tökéletes volt mindenhol. De valamihez mégis csak hasonlítani akarta magát. Egy valami, ami egyszerű, még is összetett. Vad, mégis jámbor. Valami, ami tökéletes, mégis, tele van hibákkal.. Ez lenne ő. De kinek a szemében?
Gondolatai egyre jobban elkoszálodtak. Nem találtak megnyugvást. Talán ha aludna egyet, jobb lenne. De nem akart elfutni. Meg akart szabadulni az érzéstől.

- Na, hogy állsz?
Alex azonnal felpattant az idegen hangra és az ajtóra szegezte a tekintetét. Tay állt ott, kicsit meglepetten; váratlanul érte a fiú ijedt arckifejezése.
- Nyugi, csak én vagyok - mondta olyan lágy hangon, amennyire csak tudta. Az ágyhoz sétált, leült Alex mellé. - Hogy tetszik?
- Ugyanolyan, mint volt. Ha legalább lennének új bútorok, vagy új falszín, vagy akár az elrendezés.. Akkor jogos lenne a kérdés. De így ugyanolyan unalmas. - elfordult a férfitől, mellkasához húzta térdeit.
- Értem.. Alszol egyet? Biztos zaklatott vagy.. Utána jobb lesz, hidd el. Hagylak is. - állt fel. - Ha bármi van, gyere le, vagy csak kiálts. Oké? - mosolygott kedvesen, de Alex továbbra is a hátát mutatta.

Tay sóhajtott, majd elhagyta a szobát. Őszintén szólva, fogalma sem volt arról, mi a helyes döntés részéről. Talán ezek ketten meg tudták volna beszélni.. Talán rossz döntés volt elszakítani őt tőle, elvenni a lehetőségét.. De már úgy is mindegy. Ki tudja, Reita épp most hova küldi el őket. Nem számít. Alex most itt van neki. Alex most itt.. valószínű, Alex most utálja őt. Lehet, nem tud róla, vagy még nem vallotta be magának, de tudat alatt biztos, hogy ki nem állhatja.
Tay a gondolatok közepette sétált le a lépcsőn. Zavarta, hogy Alex bizonytalan, és hogy helyette döntött élete egyik legfontosabb döntésében. Ez így nem helyén való..
- Apu! Gyere, játszunk! - szaladt oda kicsi Alex apucijához. Apuci Alex - legjobb barátja, és ősi titkos szerelme - után nevezte el pici fiát.

Tay szerette azt hallani, "Apu". Mindig is akart egy gyereket. Egy gyereket, ami az övé. Kit érdekel, hogy fiú-e, vagy lány? Az övé, és az ő feladata megvédeni mindentől. Mikor Alex már felnőtt, és kirepült, Tay mindenképpen helyettesíteni akarta őt. Nem arról van szó, hogy nem szereti a fiát, csak szüksége van arra, hogy valakinek az apja lehessen. Most itt állt előtte egy kisgyerek, akit egyedül kell felnevelnie. Vagy is ha Alex segít neki.. Hisz neki is van egy fia. Csak foglalkozott vele, míg az négy évessé cseperedett.

A nappaliban AlexJ. már mindent előkészített a játékhoz. Úgy döntött, most legózni szeretne. Leültek a szőnyegre, és építgettek.

Csönd volt. Tay kínosnak érezte ezt a csöndet. AlexJ. mindig és érettebb volt a koránál. Miért nem kérdez semmit? Semmi mondani valója sincs a váratlan lakótárssal kapcsolatban? Ez rettenetesen zavaró..

- Figyelj manó, tudod ki az a bácsi fent? - kérdezte finoman.
- Persze, hogy tudom. A barátod. - pillantott fel a fiú apjára.
Tay ledöbbent. Hogy érti, hogy értheti azt, hogy barát? Mit tudhat ő? Olyan pici, hogy lehet ilyen felvilágosult?
Minden kétely eloszlott, mikor Alex közölte, hogy ő úgy gondolja, apja csak segít rajta. Persze, hogy nem tudja, ki ő. Persze, hogy nem tudja, hogy két férfi..
Elhessegette a gondolatot. Alexnek nem tetszett a múltkori akció. Mostanában nem közeledhet felé. Először is meg kell beszélni ezt az egészet. De Alex sosem volt elég nyugodt az ilyen dolgok megbeszélésekor..

Alex közben fent egyáltalán nem aludt. Egy ideig vergődött, próbált aludni, próbált nem gondolni semmire, de épp ekkor szerettek volna emlékei táncot járni. Hamar megelégelte a dolgot, felállt, majd az ablakhoz sétált.Felnyitotta az üveget, majd körbenézett. Gyönyörű idő volt, az egész erdő kezdett zöldbe borulni.. Hiányzott neki az erdő illata. Ez az erdő illata. Ez az ő erdeje, az ő falkájának a területe. Azé a falkáé, akinek tagjait, a családját feladta a sima bőrű létért. Mélyen beszívta az illatot, majd elszánta magát. Innen most leugrik.

Nem akart Tayjal találkozni, de nem is akarta, hogy aggódjon érte, vagy haragudjon, de most másféle társaságra vágyott.

Kimászott az ablakon a tetőre, óvatosan lépdelt, fogalma sem volt róla, hogy zokniban kicsit nehézkes lesz az akció. Elsétált a tető legaljáig, onnan már csak maximum 3 méter, és stabil talaj van a lába alatt.

Meghátrált, nagy levegőt vett, majd neki futott. Ugrás közben pillanatok alatt farkassá alakult, és már négy lábon ért földet. Meg sem állt, hogy megtudja, jól van-e, azzal a lendülettel teljes erejéből futott az erdő felé. Az igazi családjához.

[Jegyzet: Alex = a "nagy" Alex AlexJ. = AlexJunior, Tay fia (hogy én is értsem, és az olvasók se kavarodjanak bele. {Sajnálom, ha ez rontja az olvasás élményét.})]