Taylex

Újra ott..hon.

Alex az nap elmondott mindent, miután megünnepelték szerelme 24. születésnapját. Amíg Axel a torta megevésével bajlódott, Alex kint a teraszon nyílt meg Reita-nak. Az figyelmesen végig hallgatta, majd megkérdezte, hogy érzi magát. Ezen kívül többet az nap nem beszéltek. Sőt, utána sem. Fiúk előtt tetették, hogy semmi sem történt, de a kapcsolatuk kezdett tönkre menni. Reita dolgozott, egyre többször vállalt túlórát, Alex tanult, de a jegyei rosszabbodtak.

Folyton görcsölt a történteken. Ez mind Tay miatt van, és ő a hibás azért, mert csak úgy idejött, és ezt tette.. De ő nem hibás, amiért ezt nyíltan elmondta! Pedig tudta jól, hogy Reita miért haragszik.

Ha igazán akarta volna, megállíthatta volna. De nem tette, mert nem akarta. És ez a baj.

Mindennap találkozott Tayjal. Most is fog. Már alig várta, hogy elszabadulhasson a bűntudat házából, és végre vele legyen. De mit ér az az 1 óra, ha utána újra csak bűntudat gyötri? Hazudik szerelmének, aki már nem is szereti őt. Így nincs értelme tovább itt maradni.

- Drágám, elmentem a haverokkal-
- Pff.. csak tűnj már el! Nem kell hazudnod, tudom, hogy hova mész. - Reita dühösen szakította félbe. De nem rá volt dühös. Hanem Tayra.
- Rendben.. majd jövök. Szeretle-
- Gyűlöllek! - fakadt ki a meggyötört nő. - Tűnj már el!
- Jó.. de azért hazajöhetek?
- Nem, Alex! Menj el! Fogd a cuccaidat is menj el! Soha többé nem akarlak látni! - ordított könnyezve. Várta, hogy Alex megnyugtassa, hogy azt mondja, semmi baj, és hogy akkor is szereti, amikor ilyen házi sárkány.. mint mindig. De most nem tette. Nem mondta. Azt hitte, ő már nem szereti, így nem is próbálkozott megnyugtatni kedvesét.

Végig hallgatta, ahogy kisétál, becsukja maga mögött az ajtót. Elment. Valószínű, sosem fogják megbeszélni. Ezt mind a ketten tudták. Alex számára egyre nyilvánvalóbb volt a nap folyamán. Főleg, mikor Tay közölte, hogy Reita nem fogja megbocsájtani.

- Tudod, hogy engem utál, gyűlöl és teljes szívéből megvet, a halálomat kívánja.. De ezt rajtad vezeti le. Gondolom - ahogy meséled - már nem bizik benned. El kell felejtened őt, Alex. Már nem szeret. Többet nem fogtok beszélni. Ebből már nem tudtok kikászálodni.
Egy-egy korsó sör felett ültek egy kocsmában. Ahogy Tayt hallgatta, az ifjú szerelmes itta a szavait. Fogalma sem volt arról, hogy ez nem igaz. Nem gondolt bele, hogy Tay hazudik. De elhitte, és ez a fontos.

Tay rábeszélte, hogy költözzön hozzá. A gyereket majd Reita egyedül felneveli. Holnap ketten elmennek, összepakolnak, és hátra hagyják a nőt. Alex bizott benne, hogy ez a legjobb döntés, amit csak hozhat. Bár legbelül érezte, hogy valahogy változtatni kellene, de még sem tudott. Továbbra is mardosta a bűntudat, de nem tudta pontosan, mit is kellene tennie.

Este felé Tay hazavitte, de kicsit előbb kirakta. Alex sétálva közeledett a ház felé.
Ekkora fájdalmat még sosem érzett a mellkasában. Nem akart elmúlni, hiába biztatta magát, hogy ez lesz a legjobb döntés. Otthon már mindenki aludt, sötét volt a házban. Nem akart Reita mellé feküdni, esetleg felzavarni őt, így a kanapén aludt el.

Másnap Tay korán jött. Csak Alex volt otthon, Reita dolgozott, Axel óvodában. A ruháit, dolgait összepakolta egy böröndbe, még utóljára becsukta a háló ajtaját, még utóljára lesétált a lépcsőn, még utóljára körbepillantott a házban, még utoljára meg akarta ölelni a fiát.. de ő nem volt ott.
Tay érezte, hogy Alex nem igazán értette meg, hogy nem csak vakációzni mennek. Itt kell hagynia ezt a helyet, bármennyire fáj neki. Finoman vállára simitott, probálta kitalálni, mi jár a fejében. Túl vidám volt ahhoz képest, hogy most hagyja el családját.

Taxi vitte őket a reptérre, Tay a bérelt autót tegnap leadta. Kénytelek voltak az emberi technológiát igénybe venni, az utazás Szlovákiáig túl megterhelő lett volna Alex erejének.

Eltávolodtak a földtől, Alex elaludt. Mikor felébredt, már Szlovákiában voltak. Ismét taxi vitte őket ki az erdő szélére. Ismét itt, csak 5 évvel később. Semmi sem változott. Hűs szél, zöld erdő.. De még is, minden olyan más.

Délután, mikor Reita az óviból hazafelé tarott fiával, vezetés közben elhatározásra jutott. Beszélniük kell. Amint hazaér, félre vonja és megtárgyalják. Amint leparkolt, Axel kiugrott a helyéről, berohant a házba.
- Apu! Apu! - rohangált össze-vissza, de sehol nem találta apját.
Anyjának rossz érzése támadt, miközben belépett a házba. Biztos volt benne, hogy csak a terve zaklatotta fel.
- Axel, Apu biztos megint elment a barátaival. Majd hazajön. Addig menj játszani, én meg csinálok vacsorát. - mosolygott kedvesen fiára, miközben egy hatalmas puszit nyomott az arcára. Felsétált, az ágyra dobta táskáját, és megszabadult egyenruhájától. Pizsamáért nyitott a szekrénybe, de látvány ledöbbentette. A szekrény félig üres. Szerelme ruhái.. eltűntek! A fürdőbe rohant, végig nézte a polcot. A tusfürdője, dezodorja..
Reita a kád szélére borult, és keservesen zokogott. Magára haragudott. Hisz tudta, Alex bátortalan, tudta, hogy majd neki kell lépnie, és majd neki köszönhetően újra jó lesz minden! De késő.. Örökre vége.

Axel óvatosan lépett a fürdőbe, félénken szólt anyjához.
- Anyu.. mi a baj..?
- Drágám.. apu.. meghalt.. - Nem akarta, hogy Axel azt gondolja, az apja tapló.
Jobb, ha abban a tudatban nő fel, hogy az apja halott.