Taylex

Téged szeretlek!

Csendes napra virradt. Az ég felhőtlen, kék színben úszott, a szél nem hajlított meg egy fűszálat sem.  Minden olyan nyugodt volt Norvégiában. Az erdő szélén egy nagyobb sárga házikó kandikált ki. Előtte köves út, ami az főútra vezetett. Virágok, fák mindenhol. A ház előtt egy kocsi; a tulajdonosa a házban lakott.

De valaki más is állt a ház előtt. Gondterheltnek tűnt, arca megviselt, fáradt volt. Egy egyszerű farmernadrágban volt, fekete zakóval és világos inggel. Haja össze-vissza állt, nem fésüködött. Sőt, nem csinált semmit, mielőtt idejött volna. Felébredt, majd felötözött és idejött.

Ide. A házig könnyedén el tudott jutni, de be már nem mert menni. Nem a hatalmas bernáthegyi miatt, aki két manccsal az ajtón támaszkodott, és lihegve nézett rá. A kutya gazdájától félt.
Talán fél óráig szemezett a kilinccsel, mire rávette magát, és az ajtóhoz lépett. Megsimogatta az ebet, majd a kilincsre csúsztatta kezét, és egy laza mozdulattal benyitott. A kutya azonnal négy lábra ereszkedett, és nézett a nagy idegenre. Újra megszeretgette a behemót állatot, majd a bejárati ajtóhoz lépdelt. Lassan, nem siette el a dolgot.
- 5 éve nem láttuk egymást, és ő egyszer sem keresett.. Mi van, ha már fel sem ismer? - Saját maga alatt vágta a fát. Egyre több és több ilyen haszontalan gondolata támadt, de az igazságot  félt kideríteni.

Csendben állt egy darabig, nézte az ajtót, és hallgatott. Arra gondolt, mi lesz, ha ő most kinyitja az ajtót. Mi fogja fogadni? Egy tökéletes, idilli család, kedves kis kuckóval? Vagy egy fiatal pár, akik folyton veszekednek, esetleg most is azt teszik?

Gondolatait az ajtó nyitódása hessegette el. Egy fiatal nő állt az ajtóban, útra készen. Ismerte a nőt. Jól ismerte. Gyűlölte őt. Gyűlölte úgy, ahogy volt. Ő volt az, ki elválasztotta és olyan messzire vitte barátját tőle. Reita.

- Jó napot. - köszönt meglepetten, majd elmosolyodott, mikor felismerte a férfit. - Tay!  Úgy örülök,  hogy látlak! Mi szél hozott erre? Gondolom Alexhez jöttél. Nekem most mennem kell.. Alex! - kiáltott hangosan. - Vendéged van! - majd Tayra pillantott. - Bocsánat, de tényleg sietek. Jó újra látni! - azzal megkerülte a vendéget, és sietett is ki. Beült a ház előtt parkoló kocsiba, majd elhajtott. Szabad a pálya.

Tay bepillantott. Egy lépcsővel találta szembe magát. Balra konyha, jobbra nappali. Alig látott valamit, de elsőre otthonosnak tűnt.

Lépések zaja hallatszott, majd a lépcsőn két meztelen láb jelent meg. Majd két lábszár, egy rövidnadrág, poló, karok egy füzettel, majd egy fej is megjelent. Lassan az ajtóhoz sétált, a füzetbe merülve. Majd mikor odaért, felpillantott. Tátva maradt a szája a meglepetéstől.

- Tay! - igen, Tay volt az. Az ő régi jó barátja, akivel évek óta nem beszélt. - Ühm.. - hol rá, hol a füzetre pillantott. Fontos dolgozata lesz holnap, tanulnia kell, de végül is, egy kis vendéglátás belefér. - Gyere be. - nyitotta ki jobban az ajtót, mire Tay belépett. - Érezd otthon magad.. Tudom, kicsit szűkös.. - mosolygott zavartan.
- Örülök, hogy látlak, Alex.. - halkan suttogott, majd magához ölelte a fiút. Az leejtette a füzetet, és átölelte vendégét.
- Nagyon hiányoztál, Tay.. Annyi mesélni valóm van! - el is húzódott, és izgatottan vette fel a füzetét. - Képzeld, leérettségizem! Még nem most, majd májusban, de meglesz az érettségim. Utána.. megpróbálok egy egyetemet. Elég jól tanulok, szerintem menni fog. És bevettek a színjátszósok, több klubban is bent vagyok, és nagyon szépen tudok rajzolni.. - elhalkult, lelkesedése elfoszlott. - Hé, figyelsz te egyáltalán?!

Tay egyáltalán nem figyelt. Ahogy körbepillantott, miközben Alex mesélt, benézett balra, a konyhába, jobbra, a nappaliba. Ami a nappaliban volt, teljesen ledermesztette. Döbbenten állt, kidülledt szemekkel meredt a kis srácra, aki a nappaliban játszott dinóival. Alex követte tekintetét, majd elmosolyodott.
- Axel, gyere ide apuhoz!
A kis srác felkapta a fejét, majd buzgón feltápászkodott, és annyira sietett, hogy a kezében maradt egy figura.
- Igen apu? - nézett fel boldogan.
- Gyere, bemutatlak egy régi jó barátomnak. - Alex felvette a csöpp fiút. - Köszönj szépen és mutatkozz be!
- Jó napot, a nevem Axel! - néha megleste, mikor vendégek jöttek a házba, és apja köszöntötte őket. Mivel anyja ezt sosem csinálta, így úgy gondolta, ez férfias; Tay felé nyújtotta kezét, mire az elmosolyodott.
- Odaadod a dinódat?
Axel értetlenül nézett rá, majd a kezére pillantott. Ott volt benne kedvenc Tyrexe. Hát persze, hogy nem adja azt oda! Zavartan pillantott fel újra Tayra, majd visszahúzta a kezét. A hirtelen szintváltozástól kicsit megilletődött, de amint földet ért, és apja elhúzta a kezét, rohant vissza játszani.
- Édes.. - mosolygott Tay, miközben Alexre pillantott.
- Igen, az.  Egy teát?
- Elfogadom.

A konyhába sétáltak. Alex kiszolgálta a vendéget egy bögre teával, majd a füzetet az asztalra rakta, és leült. Vendége is helyet foglalt. Először nem tudtak mit mondani egymásnak. Tay csendben ivott, Alex a füzet lapjainak sarkával szórakozott.

Tudott Tay párjának halálról. Az nap este valószínű, mindegyik országban leadták azt a balesetet. Tay vezetett, a kocsiban terhes szerelme és 5 éves fia volt. Egy kamionnal ütköztek a csúszós úton, és még pár autó ment beléjük hátulról. Csak Tay, és a fia élte túl a balesetet. Ez még télen volt, pár hónapja. Viszont a másik fél semmit nem tudott a ház uráról. Csak annyit, amennyit az elmúlt öt percben mondott neki. Annyi mindent kérdezett, de inkább mondani akart..
- Apu, kimegyek Benivel játszani! - Axel törte meg a csendet.
- Rendben kincsem, de előtte pakolj el!
Válasz viszont már nem érkezett. Tay kuncogott, Alex csak sóhajtott.
- Vicces, mi?
- Az. Alex is mindig ezt csinálja.
- Tényleg, hogy van?
- Egész jól viseli az anyja halálát.. Jól van, ne aggódj. Maradandó sérülése nincsen.
- Tudod te, hogy aggódtam érted?! - Csattant fel Alex. - Mikor néztük a híradót, egyszer csak ez jelent meg..
- Na, nyugi. Semmi baj! Jól vagyok, és ez a lényeg. - mosolyt erőltet az arcára. - Reita? Hova ment?
- Dolgozni. Csak ő dolgozik most. De jövőre már én is fogok.
- Egyetem mellett az nem fog menni.. Szerintem ne erőltesd.
- Ezzel mire akarsz kilyukadni? Azt hiszed, nem menne? Mert neked 3 diplomád van, te vagy a legokosabb a világon?!
- Nem, Alex, tudod jól hogy nem ezt mondtam..! Nem veszekedni jöttem. Kérlek, nyugodj meg. Tudom, sokat kell tanulnod és streszelsz miatta.
-Jó, bocsánatot kérek..
- Semmi baj. Figyelj, beszélhetnénk? - Tay arca elkomorult, visszavett a hangerőből.
- Persze. Mondd csak. - pillantott rá Alex kicsit félénken.
- Nem is tudom, hol kezdem. Kittyvel már rég óta együtt voltunk, szerettem őt, de nem vonzódtam hozzá. Ő csak egy afféle menedék volt. Igazság szerint.. kihasználtam. De.. nem ez a fontos. Hanem hogy.. Tudom, te nagyon szereted Reitat, van már egy kisfiatok, tök jól eléldegéltek. Nem akarom tönkre tenni ezt a kapcsolatod, Alex, de valamit tudnod kell. Nem akarom, hogy bűntudatod legyen miatta, de belőlem kikívánkozik. Évek óta már..
- Igen? - unszolta kicsit a hallgató, akinek fogalma sem volt róla, miről beszél a férfi. Mi olyat tudna ő mondani, amitől neki bűntudata lesz, vagy tönkre megy a kapcsolata szerelmével..
- Alex, én.. azt hiszem.. mindvégig, legbelül..
- Mondd már!
- Téged szeretlek!