Taylex

Menekülés

Jól volt. Túlságosan is jól. Egyik végtagja sem fájt, rohant, mintha muszáj lenne. Minden áron el akart szökni emberi lététől, visszarohanni régi énjéhez, az igazi családjához. Vakító, fehér szőre lobogott utána, szemei mindent megnéztek, ami mellett csak elhaladt.

Megtorpant. Mi lesz, ha a falka már nem él? Tay ígéretet tett, hogy vigyázni fogja őket, de ha nem tartotta be? Vagy épp nem tudta betartani? Mi van, ha nem is emlékeznek rá? Ha szaga mindegyiknek idegen, trónra törő hímnek nézik és elüldözik?

Megijedt. Félt a tudattól, hogy már nem a család tagja. Nem kell a családjának, esetleg már nincs is család. Hány év telt is el? Majdnem négy. Az elég sok idő ahhoz, hogy az akkori falka összes egyede elpusztuljon és őt teljesen elfeledjék. Nem nagy rá az esély, de lehetséges, és ez zavarta Alexet. Muszáj megnéznie, ha még csak távolról is, de tudnia kell az igazságot. Hátrapillantott, jól megnézte magának a házat, majd az ablakot, amin át az előbb távozott. Taynak nem fog hiányozni, úgy tudja, alszik. Ha meg mégis.. hát farkas, keressen meg, gondolta magában. Újra elindult az erdő belseje felé, és egyre jobban távolodott az épülettől. Bűntudat nem gyötörte, eltemetett magában minden emberi érzést és ott hagyta a szobában. Csak is ő volt és ösztönei.

Óvatosan lépdelt, a vékony hó réteg alatt minden áron zörögni vágyó avar rejtőzött. Szaglászott, fülelt, de nem értett semmit a nyilvánvaló jelekből. Elfejtette, hogy kell osonni. Elfelejtett hallgatni és érezni. Elfelejtett az erdő része lenni, állat lenni. Nem tudta, hogyan kell farkasnak lenni. Újra megállt és behunyta a szemét. Gondolatban visszanézett pici önmagára, a bolyhos kis szőrcsomóra, aki olyan boldogan figyelte anyját vadászat közben, és olyan vidáman rontotta el azzal, hogy megijesztette a zsákmányt hangoskodásával. Az emlék megmelengette szívét, de visszarepült a valóságba. Szemében az eltökéltség szikrázott, és az akarás tüze lobbant be. Mintha tényleg ott lenne – újra maga előtt látta anyját, ahogy hangtalanul távolodik, és ő követte. Ugyanolyan halkan suhant utána, mint a szellő. Csak nyomai és szaga árulkodott arról, hogy arra járt.

A látomás elvezette a falka búvóhelyéhez, ahhoz a hatalmas barlanghoz, ahol éltek. Alexnek rossz érzése támadt, miután a látomás eltűnt és feltámadt a szél. Mintha csak a szellem, aki ugyan elvezette a céljához, de távol akarja tartani erdejének lakóit az idegenektől. Lehet, hogy csak képzelte a farkast, és véletlen egybe esés?

Alex egyik félelmét beigazolódni látta, vagy is érezte. Nem érzett semmit. Ez pedig sok jót nem jelenthet egy farkas barlang közelében. Csak gyenge szagok áradtak innen-onnan. Egy kisebb szarvas csorda haladt el erre. Nyulak, egerek, cickányok szagát lehetett érezni, de farkasokét nem. Az egyre erősödő szélre fogta a szagok hiányát. Biztos, hogy a szél - biztatta magát.

Letért az ösvényről, hisz az szembe vezette volna a kis tisztással, aminek szélén állt a kőépítmény. Maga a tisztás, a barlang, és a hozzá tartozó kis terület egy aprócska völgyben volt, 3 kisebb domb között terült el, amiken Alex sorra végig haladt, hangtalanul osont. Nem volt nehéz felkapaszkodni, sem magas, sem meredek nem volt  Óvatosan kúszott a bokrokon keresztül a magaslat széléig, hogy onnan nézzen le a völgyre.

Megkönnyebbült, mikor körbepillantott. A szél még mindig nagyon fújt. Lehet, figyelmeztetés a lent pihenő falka tagjainak, vagy még mindig az idegent akarja elüldözni, az mindegy volt Alex számára. Nem akart ő senkit bántani, azt sem akarta, hogy felfedezzék. Boldog volt, belül lelke vigyorgott, ahogy látta az egészséges, gömbölyű kölyköket egy szukát mászókának használni, mellettük két idősebb hímet egy cafat húson vitatkozni. Kis csapatban feküdt még pár nőstény, akik teli hassal, véres szájjal, elégedetten szunyókáltak. Sikeres volt a vadászat - állapította meg a leskelődő. Öregebb egyedek feküdtek még elszórtan, bundájukat rendesen megrángatta az egyre erősödő szél. Szinte orkán támadt, mikor Alex hallott valami reccsenést maga mögött. Azt hitte, egy faág esett le, és békésen feküdt a bokrok alatt.

Hiba volt.

Pillanatok múlva valami nagy ugrott rá, torkába harapott és szélcsend lett.