Taylex

Prológus 2. rész

- Alex már pár hónapja találkozgat egy körülbelül vele egykorú, csinos... nővel. Nem mintha én nem, de zavar. Azt hittem, lehetek az apja, a barátja, az egyetlen az életében.. Kitty egy nagyon kedves, megértő nő, már lassan 3 éve járunk, de Alexet féltem. Neki ez a nő az első.. nem mondom, hogy első látásra nem tűnik nagyszerűnek.. Áhh, miért áltatom magam?! Első pillantásra megutáltam! Ha összetöri Alex szívét, kibelezem! - mormogott Tay magában.

Legjobb barátja tényleg találkozgatott egy aranyos, vele egyidős nővel. Kedves, megértő, és odafigyelő. Finomakat főz, otthonos kis átmeneti kuckója van a városban. Tay sosem értette meg, Alex mit látott meg benne. Úgy vélte, nem hozzá való. Sőt, eleinte el akarta őt ijeszteni. Persze Alex nem hagyta. Körülbelül 6 hete hivatalos az együttlétük.

Tay hasonlóképpen alakította életét. Összeszedett egy takaros kis nőcskét, akiért viszont Alex oda és vissza volt. Nem győzte dicsérni főztjét, és nap mint nap elmondta Taynak, mennyire jól járt Kittyvel.

Napok óta felváltva járt az agya két dolgon; megkérni Kitty kezét és elüldözni Alex barátosnéjét.

De hát akkor Alex szomorú lesz, sőt, haragudni is fog rá, Tay pedig valószínű, ebbe beleroppan. Mindig meggyengült, ha összeveszett a farkas fiúval. Aki mi tagadás, mióta emberi alak öltésére is képes, teljesen más lett, mint az a farkas, akit ő Hercegként megismert. Egy nagyra nőtt tinédzser. Tay bármit tiltott, Alex azért is megcsinálta, ha valamire megkérte, azért sem tette meg. Nem akart segíteni a ház körül, csak evett és aludt. Lopta a napot. Iskolába nem akarta elküldeni, mert ha neki megy egy srác, farkassá változik, helyben széttépi..

- Drágám, már megint kivel beszélgetsz? - lépett a hatalmas nappaliba a menyasszony jelölt. Körbenézett a helyiségben, a nagy rumlira csak egy sóhaj volt a válasza. Megint ittak - állapította meg a szobát körbelengő szagról, majd elkezdte összeszedni az üvegeket.

- Magammal, ki mással? - válaszolt Tay komoran.

- Már megint Alex, mi? Figyelj, már 20 éves. Csak nem görbül haja szála, ha egy lánynál van. Vagy tán féltékeny vagy Alexre? Netán a lányra? - halk kuncogás tört fel a lány szájából, miután minden ledobott sörös dobozt feltett az asztalra. - Figyelj. Nem lesz mindig apuci szoknyája alatt.. Akarom mondani, apuci fenekében. Már nincs szüksége rád.

- Épp ez a baj! Olyan rossz, túl hamar kirepült a fészekből. Olyan volt, mint a saját gyerekem! Akit szép lassan elveszítek.. - átkarolta Kitty derekát, mikor az helyet foglalt két combján.

- Tudom szívem, tudom. Rossz neked. De ettől még nap mint nap beszélhettek, itt lesz a közelben. - Mosolygok bátorítóan Tayra, mire ő is elmosolyodott.

- Igazad van, életem.. - finoman nyakába csókolt, mire kopogtak.

A hang után másodpercekkel a combjára nehezedő súly felemelkedett; Kitty ajtót nyitott.

- Ohh, Alex! És Reita is itt van! Remek, gyertek csak beljebb! - Nyitotta ki tágra az ajtót, hogy a vendégek beléphessenek, közben sokat mondóan pillantott Tayra, mire az bólintott és felállt.

Alex belépett. Átlagos srác, vékony alkatú. Fekete, rövid haja szelíden meredt at égnek.
Mögötte Reita. Átlagos egyetemista. Átlagos ruhákkal, átlagos hajjal, smink nélkül. Alexet tényleg nem a kinézete fogta meg.
- Hello mindenkinek! - üdvözölte a fiú az ajtónyitót egy arcra puszival, majd a már felállt férfihoz lépett, és kezet ráztak.
- Mi szél hozott erre? - kérdezte Tay mosolyogva, miközben megborzolta a srác haját.
- Na, ezt ne csináld! - duzzogva igazította meg a haját, majd boldogan nézett fel. - Híreim vannak!
- Kértek egy csésze teát? - szólt közbe Kitty, miútán becsukta az ajtót.
- Maradjunk addig, szívem? - fordult Alex kedveséhez.
- Pár óránk van még.. - Nézte meg az óráját. - Maradhatunk egy kávéra. Már minden kész.
- Mihez van pár órátok..? - Tay bepánikolt. Ugye nem..?! Ugye nem?!
- Foglaljatok helyet, drágáim. Ki mit kér akkor?
Alex egy csésze teát, Reita pedig egy csésze kávét kért. A ház asszonya azonnal a konyhába lépett, és elkészítette a kívánságokat. Közben a vendégek levették cipőiket, Tay a kanapéhoz kísérte őket, ő pedig a fotelben foglalt helyet.
A két fiatal elfoglalta a kanapét, majd egymásba karoltak. Alex boldogan csókot hintett Reita ajkaira.
Tay így jobban megfigyelhette őket. Izgatottak voltak. És csak pár órájuk van.. Reita nem terhes, Alexnek nem kell életmentő mütét.. Akkor már csak az maradt..
De ahogy Kitty belépett, gyorsan eltemette a gondolatait, és bizott benne, hogy neki is tetszeni fog a hír.
Az ifjú szerelmesek megkapták az italukat, majd az ideiglenes felszolgáló helyetfoglalt Tay fotelének karfáján.
Pár kortyot ittak csak, de Alex nem bírta tovább. Letette a csészét, és rájuk nézett.
- Szóval, a hír.. Elképesztő! Én.. nem is tudom, hogy mondjam el! Ugye Reita nem itt lakik, hanem Norvégiában. De a szülei visszahívták, hisz beindult a vállalkozásuk, tudják fizetni az egyetemet. És tudnak rólam is így.. Felajánlották, hogy odaadják a nyaralójukat nekünk. Szóval.. odaköltözünk! - mesélte boldogan. Kék szemei nevettek.
Tayé sírtak.
- Hogy.. mi? Elmentek? Elmész..? Alex, miért nem szóltál előbb?! - fakadt ki Tay.
- Tudod, már rég óta mondogatod hogy kellene tanulni, állást szerezni, meg hogy álljak a lábamra. Itt a lehetőség, és én megragadom! Este hat óra tizenhárom perckor indul a repülőnk. Igazából búcsúzkodni jöttem.
- Értem.. Hát, ha így van, búcsúzz el. - állt fel komoran Tay.
Alex rögtön felpattant, és megölelte hősét.
- Köszönök mindent, amit eddig értem tettél! De most már egyedül is menni fog! Majd mindennap hívlak, oké? Mindent elmesélek!
- Jó.. - szorosan fonta karjait Alex köré. Rájött, neki ez egyáltalán nem fáj, ezek szerint sosem ragaszkodott hozzá. Viszont ő most belül összetört. Elmegy a pici fia, a legjobb barátja.. Alig fogják látni egymást..
Mindenki megölelt mindenkit, még Tay Reitát is. Halkan a fülébe súgta, hogy "nagyon vigyázz rá", majd el is engedte. Felajánlották, hogy kiviszik a reptérre, de már van fuvar. A két vendég elköszönt, majd elhagyta a házat, miután Kitty kikísérte őket.
Tay ott állt a fotel előtt, mereven, üres tekintettel bámult oda, ahol az előbb még Alex ült.
Elment.