Összezàrva velük!? [Befejezett]

5.Rész

A vasàrnap gyorsan telt, a hétfő pedig túl lassan, na meg a kedd , a szerda, a csütörtök meg persze a péntek délelött. Az iskolàbol haza érve hatalmas csönd fogadott a hàzban. Meglepő. Félelmetes. Ha nagy a csend azt nem szeretem. Ha kevésbé nagy a csend, azt sokkal jobban szeretem. Puff. Na tiszta detektív film. A különbség csak annyi, hogy most elő kéne ugrania egy stukkeres pasasnak vagy minimum egy koporsó màniàs Drakulànak. Agymenésemen mosolyogva mint a tejbetök, nyitottam be eggyenként a fiúk szobàjàba. Semmi. Lebaktattam a kertbe. Senki. Na ez màr ijesztő. Fejemre csapva szaladtam be a konyhàba ahol a sràcok napirendjének tàblàzata van kifüggesztve. Koncertek, interjúk, találkozók satöbbi, de màra csak 10-től van kiirva egy kisebb koncert. Na mostmàr kezdek pànikolni!! Hova fenébe tűntek ezek................. hirtelen halk koppanást halottam lentről......... halk léptekkel settenkedtem a pincébe......... lépcsőn lefele szépen halkan, lassan.......... mindjàrt az ajtóhoz érek.......  szépen lassan nyomom le a kilincset majd......
-Auuuuuuuuuuu!-hatalmasat csattan az ajtó üvege fejemen, a lendülettől ügyetlenűl hátsómra esek.
-Bassza meg!!! Hogy lehetsz ilyen béna!!? Komolyan mondom........ -Andy ordítozva mér végig.
Felsőbrendű grimasszal nyújtja oda kezét.
-Kössz, inkàbb nem! -vicsorítok majd hatalmas lendülettel.......... felbotlok sajàt làbamban. Egyenesen Andyre borulok aki elkapni màr nem tudott, így én rajta, ő alattam borulunk be a pincében lévő próbaterembe. Fàjdalmas nyögés hagyja el szàjàt .
-Tudod most igy màsodjàra nem gondolod, hogy inkàbb az àgyamba kéne igy beborulnunk!??-susogja bele fülembe.
Nagy szemeket eresztve nézek rà,majd nem tudom megàlni röhögésben török ki:
-Most komolyan Biersack! Jobb csajozós dumàd nincs?!
Sértődötten pislog pàrat.
-Miért ezzel mi a gond? -morcog, de màr ő sem bírja nevetés nélkül. Az egész helyzet annyira érthetetlenűl nevetséges, hogy az màr fàj.
Lassan leszàlok róla, majd mindketten felàllunk. Leporolom magamat majd beljebb léptünk a helységbe. Még jó hogy a sràcok semmit nem vettek észre az elöbbiből. A csontjaim nem biztos, hogy ki birtak volna mégegy kicsi a rakàs nagyot kivànt.
Andy a mikrofonhoz lépett, majd ràm emelte tekintetét, hogy lépjek beljebb. Megràzva fejem nem tettem meg, hisz a màsik négy még mindig nem vett tudomàst itt létemről. Elmosolyodott.
-Sràcok melyiket jàtszuk?-kérdezte.
-In The End-et? -gondolkozott el gitàrjàt markolva Ash.
-Oké.
Hàrman gitàrjukat, egy az ütőit, egy a mikrofonjàt fogva kezdődött meg a dal. 

Egyenként néztem végig rajtuk. Nagyon koncentràltak. Hirtelen Andy mély de mégis egy picit karcos hangja is belekezdett a dalszövegbe..........
*
*
Este van. A srácok koncerten. Én meg persze szokàsosan itthon. Sajnos addig, amíg vége nincs az iskolànak, nem mehetek velük. Igazàndiból csak szobàmban ücsörgök és gondolkodom. Ma nincs kedvem sehová se menni. Lementem a nappaliba és a tàvirányítót nyomogatva próbàltam talàlni egy értelmes csatornàt. Mit ne mondjak? Nem sikerült. Ezzel az ''izgalmas'' jàtékkal vagy egy óràt el voltam. Vissza màsztam szobàmba, de ott rà kelett jönnöm, hogy bàrhogyan is nézem még csak 8 óra!!!!!! Széterűltem àgyamon.
Lentről felszűrődött egy halk kopogàs zaja, majd az ajtó csengő. Leszaladtam majd ajtót nyitottam. Tűz vörös haj zuhatag, zöld szemű porcelàn bőrű làny àlt ott.
-Szia Olivia vagyok. -szólt hozzàm, Olivia, Olivia honnan ismerős nekem ez a név?
-Chris baràtnője vagyok. -àà megvan.- Te ki vagy?
Hangja nem volt valami kifejezetten kedves.
-Ja bocsi, Linzi vagyok a banda menedzserének a lànya, én felügyelek a fiúkra.
-Huh oké, bocsi az elöbbi hangnememért!
Tudattam vele, hogy semmi baj, ha nekem fium lenne és egy làny nyitna ajtót abban a hàzban amelyikben lakik........ hàáát, azthiszem csinos kis hisztit csapnék.
Bevezettem a hàzba és leültünk a konyhàba.
-És hol van Chris?
-Koncertje van a sràcokkal.
-Hát ezt gondolhattam volna, az az igazság, hogy nem igazàn ismerem a többieket, kivéve Asht vele már talàlkoztam. Chris próbàl megvédeni az egész médiàtól.. -megtudom érteni, hogy mitől akarja védeni, a média olyan mint egy szabad szemléletű őrültek hàza, ahol a legagyafúrtabb elmebetegek kezébe adjàk az irànyítàst, közben pedig a többi szàz csak halad a gyors sodrású àrral tökéletes, mozgatható bàbu formájàban. - Na meg úgy mindentől. Néha úgy érzem szégyel és ezért beszélünk csak telefonon, vagy estleg van valaki màs, aki boldoggá teszi.
Őszinteségi rohama eléggé meglepett, de bàrhogyan is néztem sehogy se tűnt valami boldog helyzetnek.
-Mióta vagytok együtt?
-Hàt ha ezt egyeltalàn lehet eggyütlétnek nevezni, tavaly óta. Akkor én még csak tizenhét voltam bár az iskolàt otthagytam, egy kis garzon lakàsban laktam. Egy bulin ismerkedtem meg vele. Előszőr minden annyira mesebelinek tűnt. -sóhajtott fel. -Vacsoràzni vitt menő étermekbe, bemutatott a csalàdjànak, de ezt mindig a legnagyobb titokban tette, én szeretem őt..... de az egész annyira bizonytalan........ egyszerűen nem értem őt.
Hosszan meredt maga elé majd arcàn végig szàladt egy nagy könycsepp, majd mégegy és mégegy. Annyira védtelennek és megtépàzottnak tűnt, hogy àtöleltem és hàtàt veregetve próbàltam meg nyugtatni.
-Csak azért.......... azért jöttem.. hogy...... ràjöjjek kellek e eggyeltalàn neki. Ha igen akkor maradok, ha nem hàt...... lehet hogy elment egy évem a rà vàràssal, de legalàbb még mindig nem mondhatom azt, hogy felesleges volt az egész, szóval ha nem kellek neki akkor elfogadom a döntését és elmegyek.  -végtelenűl szomorúnak tűnt, de szemében hatàrozottsàg villogott merészen.
Félelmetes, hogy alig fél óràja ismerem és mégis, màr mennyi mindent tudok róla.
-De hagyjuk. Alig tudom fel fogni, hogy tudsz eggyütt élni 5 fiúval! -vàltott témàt.
-Hàt elég nehéz, azt meg kell mondjam. Màr az első nap a korhàzba kötötünk ki Jinxxel, aztàn kiderült, hogy egy-két felszíni sérülésen kívűl kutya baja.-nevettem el magam.
Úgy nevetgéltünk mint két ezeréves baràtnő, az egész annyira idilli helyzet volt.
Csengettek. Oliviàval összenéztünk. Fejemmel intettem, hogy nem lehetnek a fiúk hisz még csak kilenc óra, jelenleg még csak az előkészületeket teszik, maga a rendezvény csak 10-kor kezdődik.
Felàltam és nyitottam is ki az ajtót. Barna fürtők, barna szem fogadott. Egy tőlem pàr évvel idősebb , igen kicsípett làny àlt az ajtóban.
-Őőő te....... ti meg kik vagytok? -mögöttem Livi àlt. -Tudhattam volna, egyszerűen nem hiszem el, hogy lehettem akkora barom, hogy belementem egy név/arc nélküli randiba!!!!!!
Úúúristen ez tuti Ash titkos baràtnője!A rohadt........
-Figyelj, nem érted, had próbàljam meg elmagyaràzni! -próbàltam menteni a menthetőt.
-Csak egyet mondj! ''A'' csaja vagy ugye?
-A??? Ja, nem, nem vagyok ''A'' baràtnője.
-De akkor miért vagy te.... vagyis ti itt, és hol van ő??
Hangosan kifújtam a levegőt.
-Ez hosszú történet és nem hiszem, hogy pont nekem kéne elmondanom. Tudod te eggyeltalàn, hogy néz ki?
-Nem vagyis..........hàt ...... -arca teljesen epirosodott- Màr küldött olyan képet amin làthattam mondjuk a hasàn lévő Outlaw feliratot , meg viccelődött màr, hogy olyan az arca mint egy nőnek. De nem, rendes képet még nem làttam róla.
-Ezért még elverem Ashleyt! -teljesen el is felejtettem a beszélgetés harmadik résztvevőjét, Livit.
-Ashley?? Így hívjàk?
-Igen Ashley Purdy, amerika leghíresebb rockbandàjànak egyik gitàrosa hogy a jó éltbe nem tudad ezt??? - Livi kicsit elém vágott.  
Francba, ebből nem fog semmi jó kisülni..
-Miii????? -a làny teljesen elsàpadt, na igen ez egyszerre kicsit sok lehetett.
-Gyere be.
Mint ezelőtt Livit, bevezettem és leűltettem a konyhàba.
-Olivia megtennéd légyszíves, hogy egy picit nem mondasz semmit?- néztem rà kérlelően.
Vàlaszàt meg se vàrva kezdtem bele:
-Amit az előbb ő mondott teljesen igaz, de mielőtt elszaladnàl, tudnod kell Ash nagyon jó ember és csak úgy akart ismerkendni, hogy a màsik félnek ő kell és nem a hírneve, màrpedig ha jól nézem te vagy az a làny akit keresett.
-Köszönöm. -hàlas szemmel nézett ràm. -És mi a banda neve??
-Black Veil Brides.
-Ohh, de hàt azok őrültek!!!!!!
Livivel egyszerre horkantunk fel. 
Próbàltam nyugodt hangon vàlaszolni:
-Egyes elavult normàkon belűl, igen talàn őrülteknek lehet őket nevezni, de attól hogy a munkàjuk és zenei szenvedélyük részeként fekete ruhàkat és sminket hordanak az még nem jelenti azt, hogy dilihàzba kéne őket csukatni!!!!! -én megpróbàltam.
-Rendben. Bocsànat. Végül is azt hiszem, hogy akàr baltàs gyilkos is lehetne én akkor is szeretném.
-Te nem is .............. -kezdtem volna bele egy csípős megjegyzésbe, amikor leesett mit is mondott, na meg, megcsörrent a telefonom.
Rà se nézve ki az felvettem. 
-Basszameg Linzi! -hangzott fel telefonomból , mivel a multkori beszélgetést apàmmal kihangosítottam hogy a fiúk is haljàk. -Véletlenűl màra tettem a randim vele...........
-Vettük észre! -kiàltottuk egyszerre a lànyokkal.

Na?! Egész hosszú lett. Na meg pintyőkét ratyi, de màr gondolom hozzà szoktatok.
Puszi ENCSII♡