Összezàrva velük!? [Befejezett]

15.Rész

Forró könnyeim egyenként szàntottàk végig arcomat. Az erdő egyre sötétedett körülöttem, talán hét felé jàrhatott az idő.
Annyi kérdés kavargott a fejemben.
Miért nem húzódtam el mikor megéreztem közelségét?
Miért hagytam hogy megérintsen?
Miért hagytam hogy megcsókoljon?
Miért csókoltam vissza?
Vagy csak úgy egyeltalàn miért élveztem?
Az rengeteg vilàgosodni kezdett bàr ràkellett jönnöm hogy útközben valószínűleg eltévedtem mert egy nagy színes neon fényekkel megvilàgított tengerparti hâzat làttam meg ami körül hatalmas embertömeg ritmusra mozgott. Közéjük mentem. Egyre beljebb furakodtam, alkohol, izzsdsàg és cigaretta szag az orromba kúszott.
Levàgtam magamat a bàrpult mellé, egész szépen nézhettem ki.
Szőke tincses kidolgozott testalkatú sràc űlt le mellém.
-Jól vagy?
Kezében cigarettàs dobozt tartott.
Kivettem kezéből majd a dobozbol is kivéve egy szàlat szàmba helyeztem majd fejemet közelebb tartva hozzà, intettem hogy adjon tüzet.
Elővette gyújtojàt és én màris érezhettem a nicotint.
-Nem, nem vagyok jól.
Elmosolyodott közelebb hajolt hozzàm:
-Van egy két tablettàm fàjdalom csillapító gyanànt. Kéred?
Természetesen tudom hogy nem aszpirintről van szó.
Készségesen elfogadtam az ajànlatot.
Kis csomagot helyezett kezembe, öt tablettàt tartalmazott.
Utàna akartam szólni de a krapek màr el is tűnt.
Van némi gyakorlatom ezekkel a tablettàkkal.
Egyszerre tettem szàmba majd nyeltem le mind az ötöt.
Hatàsa szinte azonnali volt.
Minden kissé tul homàlyosnak, tul gyorsnak tűnt mellettem.
A tàncolók tömege magàval ràntott és én is mozogni kezdtem a zene ütemére.
∆
∆
∆
Teljes képszakadás hogy mégis hol vagyok.
Testem alatt puha matrac, fejem alatt pàrna, vékony puha textil takar. Lassan nyitom ki szemeimet.
Mélybarna íríszek néznek vissza ràm.......
-Te?...
Takaró alól felugorva a szoba màsik felébe hàtràlok mi közben fejem rettentően hasogat.
-Ne gyere a közelembe. Kérlek!
Nem halgatott ràm és egyre csak közeledett. Féltem. Lecsúsztam a falon és kezemet védekezően fejemfölé raktam. Nem akartam de könnyeim megeredtek.
-Kérlek! Kérlek, ne!
Fejemet térdem közé hajtottam, vártam hogy lecsapjon.
De csak két erős kezet éreztem meg derekam körűl.
Fejét enyém mellé hajtotta és szorosan ölelt.
-Bocsánat.
Csak egy szó. Egyetlen egy de........ mennyi mindent átszakít. Lassan emeltem fel fejemet és szeme enyémbe nézett. Őszintén mondta.
Kevésbé görcsösen szorítottam làbaimat.
Lassan ölébe húzott és mint egy kisbabàt ringatni kezdett.
-Sosem akartalak bàntani....de te egyszerűen nem tuttad helyettesíteni Amyt.-arcàn apró könny szaladt végig.
-Tudom.-màr az elején tudtam. Màr a második napon.
"Meleg takaró alatt ébredtem. Arcomon hatalmas mosoly terült el végig gondolva azt hogy mit csinàltunk tegnap. Oldalamra fordultam hogy meglàthassam őt de csak hűlt helye maradt. Sóhajtottam, majd nyúlytozkodva felkeltem, felkaptam magamra tegnapi ingét. Pipiskedve szaladtam végig a folyosón mivel a kő hideg volt talpamat pedig semmi sem borította.
A bejàrati ajtóban nekem hàttal àlt.
-De én szeretlek, csak adj egy esélyt......
A falak megpördültek körülöttem.
Közelebb mentem, kin az utcán egy hosszú vörös hajú zöld smaragd zöld szemű làny àlt.
Meglàtott, lassan végigmért de nem becsmérően csak szomorúan.
Éppen csak egy màsodpercig.
-Nem vagy te ebben biztos. Legalàbb csak az én szívemet törd össze. Az a làny nem érdemli meg.
-Én csak téged szeretlek ő màs......
A làny csak megràzta fejét, hàtat fordított majd elindult.
De ő utàna kapott, megfordította és megcsókolta.
Vörös hajú egy màsodperc töredékéig viszonozta, utàna elhúzta fejét és elszaladt. Ő csak àlt ott egy helyben, meredt szemekkel. Szívem tört bele hogy ennyire szomorú. Talàn kiabàlnom kellett volna, sikítanom hogy hazudott nekem.
De nem tettem. Féltettem őt. Nem akartam szomorúnak làtni.
Halkan visszamentem szobànkba befeküdtem az àgyba és mikor ő is mellém feküdt ölelésébe vont és megcsókolt, nem tagadtam meg tőle az ideiglenes feledést, bàr tudtam hogy ez nem lesz elég.
Tudtam hogy én szàmàra örökké csak a màsodik leszek.
Màra màr azt is tudom hogy a lavina ott indult el.
A lavina amiben feledtetőnek màr nem voltam elég, a lavina amiben ő magàt és enegem bàntott, a lavina amiben én csak segíteni akartam neki de a végére ez a szàndék eltűnt, ki aludt."