Összezàrva velük!? [Befejezett]

7.Rész

Észre vett. Szemöldökét nagy ívben felhúzta, majd gúnyosan elmosolyodott. Az újsàgírok még nem jöttek rà hogy én is jelen vagyok. Még nem, még elmenekűlhetek. Làbaimat gyorsan tettem egymàs utàn. Nem néztem merre. Hogy is néztem volna? Fejemben egy évvel ezelötti emlékek futottak végig. Arcomon éreztem végigcsordulni a kis cseppeket. Aztàn hàtamon is. Úgytűnik könnyeim már elfogytak igy inkàbb az időjáràs jelképezi lelkemet, borús szakadó esőcsepjeivel. Màr nem futok. A futástol se kapkodom a levegőt. Egész egyszerűen csak sétálok.
Teljesen elàztam, na de érdekelt ez engem?
Egy kisebb erdő elött mentem el. Kis ösvény vezetett mélyébe. Oda vettem az irànyt. Fàk sokasàga eltakarta előlem a fényt de nem érdekelt az egész környezet szàmomra teljesen megfelelt.
Vajon miért van az hogy mindenek most kel előkerűlnie? Amikor már minden kezdett magàtol helyreàlni az életem is szinte a normàlis hatàrai érintette. De mit is akartam én? Ha jobban bele gondolok mindig mást és màst. Mikor még anyàval éltem csak egy napra mikor ő teljesen tiszta. Amikor az àrvahàzban ültem nem értve a tegnapot, akkor csak egy ölelésre, mikor megtudtam ki az apàm akkor hirtelenjébe a csillogàs az ismeretség kellett, és mikor rà jöttem hogy hiàba àlsz akàr a rivalda fény közepében vagy csak estleg szélén, az ördög úgy is utol ér,  a tiltott gyümölcs mennyei ízével csalogat, észre se veszed és màr csapdàban vagy , akkor csak egy normàlis hétköznapi életre.
Talàn màr fél óràja hogy  az erdő útjàt taposom. Kezd vilàgosodni az ösvény. Elhagyatott partrészen talàmom magam.  A víz csendesen morajlik. Ahogy mellette sétàlok egy fa, emelkedik ki a többi közül. Àgai levél nélkűl magànyosan àlnak, sötét törzsének mintha valami neki lenne tàmasztva. Közelebb merészkedem. Egyik kinyúló àgàról hoszzú kötél lóg, végen hurokkal.
Széles törzsébe rövid szöveget karcoltak:
Mond miért?
Miért hagytàl itt minket?
Miért nem volt neked elég az amit az élet adott?
Miért?
Alatta sok sok gyertya. Egy kettő ég közüllük. Kisebb fàbol készült kereszt. Rajta hogy hívtàk, hàny évet élt. 16. Furcsa jàtékot űz velem sors. 16 egyszerű egy szàm, inkàbb szerencsétlen, fàjdalmas és könyörtelen szàmomra.
Végig nézek a tàjon. Hàt bàrki is volt ki most a mennyei végtelent élvezi ha màr öngyilkossàgról van szó irigylem hogy  ilyen szép helyen patkolhatott el.
Hogy megfordult-e a fejemben az öngyilkossàg gondolata? Szerintem eggyértelmű, igen. Igen, volt idő mikor elgondolkodtam rajta. De ez csak múlt időben beszélés. Nem engedhetem meg, hogy a múlt megrendítsen. Nem is fogom engedni.
Ma még kisírom magam, holnap pedig màr nem fog érdekelni.

Pff. Hàt nem igazàn tudok erre most mit mondani, hogy mégis mit irtam. Hàt............na hagyjuk. Szerintem biztos észrevettétek hogy momentàn ebben a részben az ég atta vilàgon semmi nem történt, lehet hogy utàlni is fogtok érte. Azt is bizonyàra észre vettétek hogy elakartalak titeket gondolkodtatni.
Puszi ENCSI♡