Összezàrva velük!? [Befejezett]

16. Rész

Hideg szellő suhant végig felettem, fàzósan közelebb húzódtam a legközelebb lévő dologhoz vagyis Andyhez. Mégjobban befészkeltem magam karjai közé.
-Jó reggelt!-nyögtem àlmosan.
-Ó de még milyen jó!-vàlaszolt.
Még közelebb húzott magàhoz.
Lassan kinyitottam a szemem, ő még csukva tartotta sajátját.
Mosolyogva tettem fel egyik làbamat derekàra. Szinte azonnal megragadta az alkalmat hogy belemarkoljon a hàtsó fertàjamba.
-Héy, ne szokj rà a fenekemre!
Vigyorogva nyitotta ki pillàit majd maga alà fordított.
-Miért is ne?
Kék szemei csak úgy csillogtak.
Vàlaszt màr nem adtam csak egy gyors mozdulattal magam alà tepertem és rà feküdtem. Majd vissza is pattantam.
-Ne mond màr hogy màris kanos vagy?!
-De, de.-kezeimet kihúzta tartàsàból, egyenesen ràestem.
-De hülye vagy!-durciztam, de azért nyomtam egy puszit arcàra majd lecsusszantam róla.
Kezével utànam kapott de túl gyors voltam. Az ajtófélfàból rànyújtva nyelvemet szaladtam ki a helységből. Lementem a lépcsőn mikor telefonom rezegve dalolni kezdett.
-Igen?-startoltam oda majd felkaptam.
-Hello kincsem! Elmult a vész! Jöhettek haza!
-Hogy hogy........ilyen hamar!?
-Elintéztem. Holnap jöttök haza.
Letettem a telefont majd sóhajtva néztem végig az összegyűlt tàrsasàgon.
-Lecsillapodott a média cirkusz. Holnap utazunk vissza.
-Màn is!?-mindenki olyan fejet vàgott mint egy 2éves kisgyerek kinek épp most vették ki a jàtékàt a kezei közül, kivéve Chirs. Ő ideges arckifejezéssel futó lépésben hagyta el a szobàt.
Mayàval és Roseal egyszerre néztünk Olira de ő csak felràntotta vàllàt és szomorúan ràgta szàja szélit.
-Azóta ilyen hogy idejöttünk.-tekintete egy màsodperce lemerevedett majd megràzva fejét mintha csak egy gondolatot szeretne elhessegetni a külső ajtóhoz indult.
Ash ràm nézett majd fel indult de utàna menve kezemet vàllàra tettem.
-Inkàbb majd én, oké.
-Oké.-bólintott.

Benyitottam a szobàba, de ott meglepő dolog vàrt. Chris az àgy mellet fél térdre ereszkedve egy kis dobozt tartott kezében.
-Olivia Gold megtennéd.........el tudnàl viselni........részesítenél abban a megtiszteltetésben............hogy hozzâm jössz feleségűl?
Ledöbbenve àltam az ajtó mellett. Chris sóhajtott egyett félrenézett majd szemei megakadtak rajtam. Kezében azon nyomban visszapattintotta kis dobozkàt, villàmsebességgel felugrott mellém lépett majd bevàgta az ajtót.
-Szànalmas ugye!? Biztos hogy nemet fog mondani!-beletúrt hosszú fekete hajàba és izegve mozogva szorongatta az apró vér vörös, gyűrűt rejtő dobozt.
-Szànalmas?!!!!!!! A kezét kéred meg, az isten szerelmére te kis hülye!-ülök mellé majd combjàra csapok hàtha észhez tér.
-Most pedig leszel szíves lejönni és normàlis ember módjàra viselkedni a baràtnőddel mert szétrugom a segged!
Ash megdöbbenve nézett ràm majd fölàlt és zsebébe tette a kis dobozt.
-És itt akarod a hàzban megkérni a kezét?
-Nem tudom, ebbe még bele se gondoltam. Szerinted hol?-vàgott réműlt fejet.
-Majd még kitalàljuk.

Hello,
Igen màr rég nem volt rész és ez is is szar is lett meg rövid is szóval................na mindegy.
Puszi ENDZSI ♡