Nem vagyok egy directioner!

Június part 7.

Bocsánat az újrapostolásért de volt benne 1-2 égbekiáltó helyesírási hiba amit ki kellett javítanom! :D

Sziasztok! Itt az újabb fejezet, ahogy látom, egyre többen olvassátok és jeleztek vissza szavazatokkal, amit nagyon köszönök, mert iszonyat sokat jelent! <3 Így úgy döntöttem, hogy a maratoni részek helyett inkább olyan hosszú részek lesznek, mint az előző kettő volt, így gyorsabban tudok új részt hozni és ti sem felejtitek el, hogy "Previously on I'm not a directioner..." XDXD

Közben megvolt a születésnapom(ami egy napra esik Zayn-ével, damn it XD) és a barátaimtól kaptam egy 1D-s twistert meg egy 1D-s faliórát és egy mini Harry kartonbábut! (lecsekkolhatjátok őket a twitteremen: *kukac*LiaBarber vagy instagramon: LiaBarberx-en :D - yup, önreklám XD)

Szóval ez a fejezet még kicsit csak kitöltő rész, de lassan beindulnak a dolgok! ;)

Warning! A dőlt betűs részek kivételesen flashback-eket(visszaemlékezések) jelez, nem a angol/magyar eltérést.

Illetve, káromkodások újfent előfordulhatnak, erre is figyelmeztetek mindenkit! XD

Szofi szemszöge

Életemben nem éreztem magam annyira feszültnek, mint most. Úgy éreztem semmit sem tudok; de nem akartam megbukni. Ez egy mérföldkő volt az életemben; és még ha nem is akartam egy ideig tanítónéni lenni; meg akartam szerezni a diplomámat. Az a fránya bizonyításvágyam. Fel-alá mászkáltam a folyosón és csak egyre ingerültebb lettem. Utáltam várakozni és kivételesen se Dia se Áron nem volt velem, hogy megnyugtasson. Előbbi állásinterjún volt; utóbbi workshoppon. Alexet nem is említve;aki tökéletes testét süttette valahol messze délen. Hirtelen megcsörrent egy telefon, mire a velem együtt várakozó sorstársaim felkapták a fejüket és rám néztek. Ekkor döbbentem rá, hogy az én zakózsebemben rezeg a készülék. Remegő kézzel oldottam fel a záróképernyőt, ami engem, Diát és Áront ábrázolta pár évvel ezelőttről. Egy SMS-em jött egy ismeretlen külföldi számról, amitől rögtön megdobbant  a szívem.

"Hey babe! Hagytam egy videóüzenetet twitteren csak Neked! 

                                                             All the love - H.

P.S.: Tényleg én vagyok; Liam telefonjáról írok, mert az enyém beleesett a levesbe.  x."

Elmosolyodtam. Csak Harold Edward Styles képes beleejteni a telefonját a levesbe és ezzel használhatatlanná tenni. Damn it, gazdag kölyök. Gyorsan megnyitottam a Twittert, pedig megígértem magamnak, hogy egy ideig nem megyek fel oda. Tele voltam értesítésekkel és privát üzenetekkel is; de én csak Harryével foglalkoztam. Gyorsan bedugtam a fülesemet; majd lejátszottam a videót.

"Szia Szofi! - mosolygott az én tökéletes majdnem-pasim a kamerába. Az egyik fehér Rolling Stone-os pólója volt rajta, amit nagyon kedveltem és látszott rajta, hogy nem rég kelt - Csak remélni tudom, hogy még időben látod ezt. Szeretnék nagyon nagyon sok szerencsét kívánni az államvizsgádhoz. Be kell valljam, már nagyon hiányzol. Már keresem a szabad időpontjaimat, hogy találkozhassunk és ünnepelhessünk; de most nem úgy mint a múltkor, ha érted mire gondolok - kacsintott - Még egyszer nagyon nagyon hiányzol és most inkább abbahagyom a fecsegést. Csóközön" - itt mosolygott egyet, majd intett a kamerának és a videó véget ért.

Mosolyogva gépeltem neki vissza gyorsan:

"Köszi Harry, még épp időben láttam. Éppen várakozom, de írok, ha végeztem, bár szerintem hangpróbán leszel, de ki tudja. :* <3"

Lezártam a  telefont, zsebre vágtam és lezuttyantam egy fotelbe, majd elővettem a tételeimet, hogy átfussam őket még egyszer. Gondolataim azonban túlságosan gyorsan el is kalandoztak, így a virágzó fákat nézegettem inkább, majd teljesen az emlékeimbe merültem, idült mosollyal az arcomon. Újabb pozitívumnak tartottam Harrynél, hogy nem felejtette el az államvizsgám.