Nem vagyok egy directioner!

Június - part 6/1

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon nagyon sok idő telt el mióta legutoljára volt rész, de nehéz volt ezt a fejezetet megalkotnom és közel sem tökéletes. Azért próbáltam a legjobbat kihozni belőle. Soooo enjoy it! Much love - Lia x.

Amikor befejeztük a reggelit, Harry és Louis elsiettek átöltözni. Dia és én Luxxal játszottunk, amíg Lou visszament a szobájukba összepakolni. Liam és Zayn ismét elmerült a telefonjában; Niall felkapott még 3 zacskó chipset, pedig legalább annyit evett reggelire mint mi összesen. Amint mindenki készen volt; lelifteztünk a mélygarázsba és beültünk a kisbuszba. Ugyanis kiderült a fiúk tartózkodási helye és egy kisebb rajongói csoport már megrohamozta az utcát. Gábor ült megint a volánnál és szerencsémre most Paul ült be mellé; így kényelembe helyezhettem magam leghátul Harryvel és Luxxal, aki mindenáron Hally mellé akart ülni. Seperc alatt az Erzsébet téri óriáskerékhez, ahol Paul szállt ki először. Lux tapsikolt Harry mellett, amint megpillantotta a beígért játékot és mocorogni kezdett, a fiúkkal pedig jót derültünk rajta. Amint Paul mindent elrendezett, visszatért hozzánk és végre kiszállhattunk. Sajnos nem utazhattunk egy kabinban, ami kisebb fejtörést okozott a srácoknak.

- Jó, akkor Zayn, Louis, Dia, Niall és én felszállunk az elsőbe, ti meg a másodikba. - döntötte el végül Liam az apró vitát és gyerekes mosollyal indult meg a kabin felé.

Én folyamatosan kémleltem a tömeget, hogy nem keltünk-e túl nagy feltűnést, de ebben júniusi melegben a turistákon kívül nem sokan tartózkodtak a pesti utcákon, pláne nem nappal.

- Mi jár a fejedben szépségem? - érintette meg finoman a vállamat Harry, amíg a következő kabint vártuk.

- Semmi, csak csekkoltam a helyet. - mosolyogtam rá, miközben megremegett a gyomrom, ahogy a cuki akcentusával kimondta a "szépségem" szót.

A szemem sarkából éreztem, hogy Paul rámtekint, de nem tudtam hova tenni hogy miért figyel rám. Csak remélni tudtam, hogy nem hiszi, hogy csak egy hírnevet kereső fruska vagyok.

- Mehetünk! - kiáltotta Lou és Luxot a kezébe kapva a kabin felé indult. Paul nevetve lódult utánuk; mire Harry felém fordult.

- Van valami baj? - kérdezte halkan, ahogy követtük a kis csapatot és próbált szemkontaktust teremteni, egyidőben teljesen meglepett a kérdésével.

- Dehogyis! - vágtam rá egy fake mosollyal és nem néztem a szemébe, mert igaza volt. Most, hogy kijöttünk az utcára, egyszerre fejbevágott a valóság keserűsége, hogy Harry nemsokára elmegy és valószínűleg soha többé nem fogom látni, pedig éppen kezdtem megkedvelni.

Beléptem a fülkébe, feltoltam a napszemüveget a fejemre és magyarázásba kezdtem, hogy mi merre micsoda. Lout lenyűgözte a Duna és a Gellérthegy. Luxot korából adódóan inkább csak a magasság és a kalitka üvegfala kötötte le. Harry a Bazilikát kémlelte sokáig, Paul érdeklődését pedig a Hősök tere ragadta el.

- És ott van a munkahelyem, ahol Diával dolgozom. - mutattam vidáman az üvegbálnára a Dunaparton.

- Bálna! - kiáltotta Lux

- Igen, az! Biztos nagyon élveznéd! - simogattam meg a karjaimban lévő kislányt.

- Miért, mi van ott? - érdeklődött Paul.

- Egy gyerekszórakoztató-központ. Van benne minden az uszodától a játszóházon át a zenesarokig.

- Én mondtam, hogy biztos jól bánsz a gyerekekkel. - dörmögte Harry, mire rámosolyogtam és felémnyújtott kezeiben helyeztem Luxot.