Nem vagyok egy directioner!

Június - part 5.

Sorry, hogy kicsit eltűntem. BUÉK! Lehet kicsit rövidebb, kicsit kevesebb a történet, de a mienk... :-D :-D Enjoy!

Harry szemszöge

Szörnyű fejfájásom volt, mégis elmosolyodtam a karjaimban tartott, halkan szuszogó lány látványára. Alig ismertem őt; mégis kivételesen csak igazat mondtam neki. Mintha megbabonázott volna a koncert előtt. Ahogy elvörösödik minden számára kínos alkalommal. Ahogy folyamatosan mosolyog. Ahogy mindig van valami csípős válasza.  Valamit megmozdított bennem. Soha nem gondoltam volna, hogy percek alatt féltékeny leszek, mintha már most a barátnőm lenne. Pedig messze nem az és egy pillanatra elfogott a kétségbeesés; hogy a nyomulásomnak köszönhetően talán nem is akar látni többé. Csak remélni mertem, hogy nem így van. Mérges voltam Zaynre; amikor azt kérte, csókolja meg Liam-et és örültem, amikor Szofi nemet mondott. Niall kihívása pedig tökéletese volt. Ha Szofi addig nem érzékelte, hogy szimpatikus számomra, - amit kétlek a szobában történtek után - akkor ott biztos leesett neki. Annyira aranyos volt, ahogy kényelmetlenül érezte magát és felrohant cigizni. Szegény madárkám. Ez lett a veszte. Mert akarom őt. Érdekel. Végre legalább fél év duhajkodás és folyamatos kísérletezés után igazán érdekel egy lány. És semmi és senki nem állíthat meg, hogy megszerezzem. Bármennyi időbe is teljen.

Szofi szemszöge

Kipattantak a szemeim. A fejem legalább egy tonnát nyomott. És nehéznek éreztem minden porcikámat, de ennek rájöttem az okára. Egy kar vont magához, és a lábaim is összegabalyodott valaki más lábával. Felpillantottam a mellettem fekvő félmeztelen személyre és meglepetésemben sikkantottam egyet.

- 'reggelt szépségem!  - nézett rám álmos szemekkel Harry.

Kitágult szemmel próbáltam hirtelen felülni, de összegabalyodott lábainknak köszönhetően visszadőltem az ágyra. Ő pedig felnevetett, azon az gyönyörű hangján.

- Basszameg! - káromkodtam magyarul, és leráztam magamról a karját, majd felültem.

- Ez nem éppen az elégedettség hangja! - jegyezte meg rekedten a göndör hajú fiú.

- Harry, az isten szerelmére, mi a francot keresünk mi egy ágyban? - puffogtam - És hol a nadrágom? Szent isten hol a melltartóm? - kérdeztem ijedten, amikor végigtapogattam magam és konstatáltam, hogy a fent említettek egyike sem volt már rajtam.

- A nadrágomat valamerre arra dobtad. - mutatott az üvegfal felé. - A melltartód meg szerintem nálad van a földön. Azt mondtad, nem szeretsz abban aludni, amit teljesen megértek, nem is kéne hordanod. Amúgy elég vicces volt, ahogy lerángattad magadról pólón keresztül. De elárulod, hogy miért vagy ilyen feldúlt? Azt hittem, felőled is mehet minden.

- Mindeeen? Harry... - hallgattam el hirtelen. Ugye nem lettem az a ribanc, aki sosem akartam lenni. - Mi... lefeküdtünk?

- Oh, dehogyis!

Hangosan engedtem ki a levegőt.

- Biztos? - muszáj volt biztosra mennem.

Harry is felült.

- Ezer százalék babe, meg akarod nézni a kotonokat a fiókban? Egy sincs elhasználva! Ez idegesített fel, ugye? Szofi! Sosem tennék olyat, amit nem akarsz! Arról nem is beszélve, hogy nem igaz minden amit a sajtó ír! Nem vagyok akkora pernahajder. - mosolyodott el és megsimogatta az arcomat.