Éés már itt is a második rész. Lehet kicsit rövidebb, de Szofi szempontjából fontos. Enjoy!
Dia nagyon nagyon dühösen nézett rám. Szinte láttam lüktetni az ereket a nyakán és a homlokán. Azonban amikor meglátta a fejem inkább csak kérdőn nézett rám.- Mi tartott ennyi ideig? Szerencséd, hogy késve kezdenek! Mi lett volna ha lemaradsz valamelyik kedvencünkről! Amúgy miért vagy ilyen kipirult? - zúdította rám kérdéseit felhúzott szemöldökkel.
Gyorsan körbenéztem. A legtöbb néző - átlag életkorukat tekintve a tizenhatot sem ütötték meg - önmagával volt elfoglalva, így gyorsan elsuttogtam barátnőmnek a backstageben történteket.
- Mi a f.... - kelt ki magából Dia, de szúrós szemmel néztem rá, hogy fogja vissza magát. - Wow!!!! - nézett rám csillogó szemekkel. - Ez aztán sztori! Lesz mit blogolnod róla.
Forgattam a szemeimet és egy ütős riposzton gondolkodtam, de ekkor felhangzott az Up all night kezdő akkordjai. Átvette rajtunk az uralmat a bennünk élő rajongó tini és két számmal később már felállva tomboltunk mi is, természetesen egymást átüvöltve énekeltük a szöveget. Vagy az általunk kreált átiratokat. Úgy repült az idő, hogy észre sem vettük. Közben a fiúkon látszott, hogy mesésen érzik magukat a színpadon, nevetgéltek, ha valaki valami vicceset csinált; integettek a halom lánynak akik az állóhelyeken verekedtek egy-egy pacsiért, vagy mosolyért. Harry az egyik szám alatt direkt lefröcskölte Louist, majd a szájába vett egy kevés vizet és utána egy szökőkút módjára kiköpte. Két számmal később pedig Niall öntötte le egy palack vízzel az éppen a lépcsőn ülő Zayn-t és Harryt. Utóbbi megrázta a víztől és izzadságtól csatakos haját és énekelt tovább, én azonban alig tudtam levenni a szemem fehér pólójáról, ami vizesen tapadt a mellkasára, és az összes tetkója átvillant rajta. Isteni látványt nyújtott. Aztán jött egy-két szomorúbb szám, és egyben a személyes kedvenceim, a Summer Love és a Little Things. Éreztem, hogy legördül egy-két könnycsepp az arcomon, de Dia oldalba bökött, és a kezembe nyomott egy zsebkendőt. Ránéztem, és majdnem hangosan felnevettem, mert ő is pityergett. Hát igen, ezért voltunk a legjobb barátnők az egyetem első napja óta.
- Féltékeny vagyok rád, ugye tudod? - mondta a hangzavar közepette.
- Mire? - néztem rá értetlenül, de mélyen tudtam, hogy mire gondol.
- Arra, hogy előbb találkoztál velük. - mondta, de láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan.
- Hatalmas találkozás volt - kiabáltam vissza szarkasztikusan az I want közepette - de valóban ott kellett volna lenned, hogy levideózd az arcomat. - mosolyogtam savanyúan, mire Dia hahotázva kezdett nevetni, mert a What makes you beautiful csendült fel, én pedig csak forgattam a szemeimet. De persze én is nevettem azon amit az előbb műveltem. Lement még egy ráadás szám, a készülő albumukról. Midnight Memories volt a címe, és elég ütős lett, szóval joggal vártuk már nagyon a lemez kiadását, hiába tudtuk, hogy csak jövő évre várható. Végül a fiúk nagy köszönések között eltűntek, a fényeket is kicsit megemelték, mire Diával próbáltunk a még mindig sikítozó tömeg mellett elsasszolni a "titkos" ajtóig. Nagy nehezen odajutottunk, és Vera pár perccel később már be is engedett rajta minket.
- Gyertek! Megmutatom a találkozóra fenntartott szobát. De jelzem már van benne pár csitri.
- Oh, ráérünk mi! - mosolyogtam kicsit kínosan, mert nem akartam Harryvel újra találkozni. Nagyon égőnek tartottam a koncert előtti jelenetet.
- És várjátok már a "nagy" találkát? - kérdezte enyhén pikírten Vera.
Dia felvihogott és rám sandított.
YOU ARE READING
Nem vagyok egy directioner!
FanfictionSzofit legjobb barátnője (Dia) elrángatja egy koncertre. De nem is akármilyenre. SPOILER Vajon mi történik amikor főhősnőnk összefut a banda göndör hajú tagjával? Tarts Szofival és Harryvel és vészeld át velük kalandok sorát! :) A szereplők nagy r...