You saved me

11.rész

Miután Brooklyn becsukta maga mögött az ajtót, csodálkozva ültem fel. Mi volt ez? Megpuszilt. Azt mondta elmegy. Teljesen összezavart. Nem értek semmit. Hiányozni fogok neki? Mi van? Már semmit sem értek. Ez a srác egy kész rejtély! Olyanokat tesz/monda, amik összezavarnak.

Magam elé bámulok, ezen az egészen gondolkozom, észre se veszem, hogy Theo jön be a szobámba.

- Azt hittem alszol. - mondja, majd leül az ágy szélére. - Jól vagy? - átvált a hangja aggódóvá. - Brooklyn azt mondta, nem érzed a lábad. Nem tudtál járni.

- Csak megjátszottam. - eszmélek fel a bambulásból. - Csak magamra akartam terelni a figyelmét. Azt tettettem, hogy szúr a mellkasom és nem érzem a lábam. Hogy nem tudok járni. - magyarázom. - És úgy látszik bevált.

- Figyelj ez nem játék! - na és most jön az oktatás... - Leukémiás vagy, ilyenkor nem lehet ilyenekkel szórakozni. Megijesztesz minket. Bármi történhet veled, és ha a legtöbbjét megjátszod, az lesz a vége, hogy nem fogunk rád figyelni. Azt hisszük majd, hogy azt is megjátszod. - a plédet bámulom, de közben Theo-ra is figyelek, bármennyire nincs kedvem most ezt a szarságot hallgatni. Jó, igen, tudom. Nem játék, mert ez meg az. De néha kell ilyeneket csinálni! Olyan szar érzés volt nekem, hogy Brooklyn nem figyelt rám, mást nem tudtam csinálni. Legalább kihasználom ezt az oldalát is.

- Bocsánat. - flegmán mondom, majd Theo-ra nézek. Nem valami kedvesen néz rám. - Tényleg bocsánat! - mondom most már rendesen. Theo arca megenyhül.

- Féltelek.

- Igen tudom. - mosolygok rá.

- Te vagy az egyetlen betegem, akit nem akarok elveszíteni.

- Ez nagyon aranyos tőled. És köszönöm, hogy mindent megteszel értem, hogy apám helyett apám vagy, hogy gondoskodsz rólam. - mászok oda hozzá és megölelem.

- Olyan vagy mintha a húgom lennél. Persze, hogy vigyázok rád! - suttogja a fülembe. Lágyan ölel, én viszont majd meg fojtom. Jó érzés, hogy valaki törődik velem. Az, hogy ő így gondoskodik rólam, az nekem nagyon jó. Azok után, hogy a szüleim, hogy viszonyultak hozzám... - Na és mi a helyzet Brooklynnal? - kérdezi hirtelen.

- Semmi. - engedem el. - Nincs semmi közöttünk, bár... - azt nem kellene elmondanom!

- Igen? - kíváncsian hajol közelebb. Francba! Miért kezdtem el?

- Ma tök jó volt vele, - kezdem el. - de viszont mikor felhozott, olyat mondott ami meglepett. Azt hitte alszom azért mondta szerintem. Vagy tudta, hogy ébren vagyok és direkt hülyíteni akart. Nem tudom. - magyarázom.

- Mit mondott? - Theo miért vagy ilyen kíváncsi?

- Azt, hogy nem tudja hogyan fogja túlélni nélkülem. Hiányozni fogok neki.

- Elutazik? - vág közbe.

- Úgy tűnik.

- Mondott még valamit? - most mondjam el? Mondjam el azt, hogy ha visszajön csak az enyém lesz? Hú de jól hangzik! Csak az enyém lesz... De nem, nem mondom el neki.

- Nem. Mást nem. - nézek a szemébe, majd lehajtom a fejem és a kezemet tanulmányozom. Fehér és ronda. Plusz ott virít a bal karomon a kórházi szalag. - Neked mondott valamit? - jut eszembe.

- Nem, semmit. Csak azt, hogy figyeljek rád. - vonja meg a vállát. Hogy mi? Ez a srác egyre furább nekem! - Ez jelent valamit? - kérdezi Theo. Gondolom látta a meglepett arcom.

- Nem. - vágom rá.

De, igen is sokat jelent! Ha Brooklyn azt akarja, hogy Theo figyeljen rám, plusz amiket mondott, ez azt jelenti, hogy fontos vagyok neki. Reméljük tényleg így van. De egyszerűen már nem tudom mit gondoljak! Most tényleg fontos vagyok neki, vagy megint hülyít? Tönkre akar tenni, vagy tényleg félt? Úgy látszik ezt egy darabig nem tudom meg. Addig viszont ez a gondolat az őrületbe fog kergetni!

***

Eltelt egy hét. Fogalmam sincs, hogy Brooklyn mennyi időre utazott el. De még nem jött vissza. Minden nap, minden egyes percében reménykedem, hogy belép az ajtón, odajön hozzám és megölel. Az elképzelésemben az ölelés mellet még egy hosszú csók is volt. Bár az egyértelmű, hogy az nem fog bekövetkezni. Felmerültek bennem olyanok is, hogy lehet, a barátnőjéhez ment. Kétlem, hogy Brooklyn szeretne. Én nem vagyok az este, tudom. És nagyon is egyértelmű. Max csak azért jár hozzám, mert a szülei azt akarják, vagy nem tudom. Szívességet tesz ezzel valakinek. Mondjuk nekem is szívességet tesz ezzel. Jobbá teszi a napjaimat. De úgy rosszabb, hogy ő nem szeret viszont, én meg vágyakozom utána.

Este hét óra van. Tétlenül mászkálok körbe a szobámba. Ledobom magam az ágyra, a plafont bámulom. De ez sem jó, így felülök, bekapcsolom a TV-t. De az meg rohadt unalmas, nincs benne semmi. Kikapcsolom, majd előveszem a könyvet. Elkezdem olvasni. Csak egy oldalt ha elolvashattam, ez is unalmas és álmosít is. De nincs kedvem aludni, mert még korán van. Nem is ettem semmit vacsira, valami moslék volt. Fúj! Ittam két kávét és most attól pörgök így. Nem mehetek ki mert már 'késő' van. Ilyenkor a kórház háromnegyede már alszik. Hogy tudnak ilyenkor aludni? Úristen! Én ilyenkor pörgök fel. Aj Theo, gyere be hozzám! Legalább te le szoktál kötni.

Mintha meghallotta volna a gondolatom, feltépte az ajtót, majd vigyorogva rám nézett. Kérdőn és furcsállva nézek rá.

- Brooklyn keres téged telefonon. - kacsint.

A szívem kihagy egy ütemet. Engem keres? De... Ó anyám. Azonnal felkelek az ágyból, majd szó szerint rohanok a recepcióhoz. A telefon előtt megállok. Leülök a székre. Nyújtom a kezem a telefonért, de megáll a kezem. Miért habozok? Mitől félek? Majd egy gyors mozdulattal felkapom és a fülemhez emelem.

- Igen? - szólok bele.

- Szia Leda! - szól bele, én meg meghalok. Melegség jár át, ahogy meghallom édes hangját. Olyan számomra mint a drog. - Miújság? - kérdezi.

- Semmi. - válaszolom. - Nemrég volt pár vizsgálatom. Amúgy halálra unom magam, nincs mit csinálnom. Gondolom veled ez másképp van.

- Hát nem teljesen. Hasonló vagyok én is. A szüleimmel kell mennem mindenféle helyre, ami kicsit unalmas. - aranyosan nevet a vegen. Ah...

- Ó, értem. - lepődök meg. Hát, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy mindenféle emberekkel megy el ide meg oda. Bulizgat, jól érzi magát és stb.

- Nemsokára hazautazunk. Pár nap. Majd akkor elviszlek valahova.

- Hogy mi? - kérdezem döbbenten. Hoppá ezt nem kellett volna.

- Most mennem kell. Szia Leda! - köszön el és már le is rakta.

Elvisz valahova?

Halihóó:)) Hát nem lett valami hosszú, de remélem megérte várni érte:D Vagy nem:( NA mindegy!

Észrevettem, hogy ezt a blogot többen olvassák mint a Voodoo Boy-t. Egyszerűen imádlak titeket!Mindenért. Első a story a novelláknál, 2.5k a megtekintés (:ooo) 266 vote van.ANNYIRAIMÁDLAKTITEKET!!!<3