You saved me

17.rész

Tegnap, miután hazahoztak minket a repülő útról, Brooklynnal egész nap csak henyéltünk. Fönt ültünk a mozi teremben és sorra néztük a filmeket. Nem is tudom már, hány filmet néztünk meg. Késő este lehetett, mikor ágyba kerültünk. Megint együtt aludtunk. Úgy feküdtünk le, hogy távol egymástól, nem értünk a másikhoz, de reggel már a mellkasán pihent a fejem, ő átölelt, lábaink összegabalyodva voltak. Én ébredtem fel először. Csak néztem őt, ahogy aranyosan alszik. Örökké bennem marad az a kép. Gyengéden megcsókoltam, majd fel akartam kelni, de ő hirtelen megszorította a derekam, ahol fogott. Szemét nem nyitotta ki. Visszahúzott magához, majd picit felém fordította a fejét, fél szemét nyitotta ki és nézett rám. Majd visszacsukta, fejét hátra vetette, és mosolyogva egy morgást ejtett.

- Jó reggelt! - köszöntem neki. Nem válaszolt, szeme még mindig csukva volt, majd a másik kezével a szájára mutatott. Ó hogy az a...

Odahajoltam hozzá, majd megint megcsókoltam. Egy lágy csóknak terveztem, de a derekamon levő keze a hátamra csúszott, közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen csókolt tovább. Hirtelen maga alá gyűrt, keze már a fejem mellett volt. Még mindig nem váltunk el egymástól. Kezem a hátára vándorolt, belemarkoltam a pólójába, másik kezemmel a bicepszét fogtam. Aztán elhajolt tőlem egy kicsit.

- Minden reggel kelnék erre.- mondja a reggeli rekedtes hangján. Úristen de szexi. Elmosolyodom. Hüvelykujjával megsimítja az arcom a jobb szemem alatt. - Egy szempilla.

Miután egy tíz perc után kimásztunk az ágyból, ( Brooklyn megismételte kétszer a reggeli hosszú csókunkat ) lementünk reggelizni. A reggeliből majdnem kajacsata lett, mert elkezdtem viccelődni Brooklynnal, hogy nem csókol jól, nem erős és ilyenek. Persze miközben ezeket mondtam, mosolyogtam, ezzel elárulva magamat. Először hozzám vágta a szalvétát, én vissza. Brooklyn már nyúlt volna a kenyérhez, mikor Susan lépett be az étkezőbe és állított meg minket. Magamban nevettem, ahogy leszidta Brooklynt, hogy az étel nem játék. Viszont nem úsztam meg. Reggeli után, ugyanis, én rohantam volna a szobába, hogy ne tudjon elkapni, de gyorsabb volt mint én. Hátulról elkapott. Próbáltam kiszabadulni a fogásából, de nem sikerült. Bevitt a szobámba, ledobott az ágyra, majd fölém mászott. Azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem. Elkezdett csikizni. Kellett neki egy kis idő, mire rájött, hogy nem visítozom.

- Te nem vagy csikis? - kérdezte döbbenten. Csak ördögien elnevettem magam. Mérgesen megrázta a fejét, majd a számnak esett. Vadul csókolt. A pólóm alá nyúlt. Azt hittem le fogja szedni rólam, azt hittem, most meg fog történni. De hála istennek, nem. Brooklyn jó fiú, abbahagyta. Bár láttam a szemében a vágyat. De még nem jött el annak az ideje. Fiatalok vagyunk mind a ketten. Ha még pár évig kitartok, akkor azt mondom, jövőre oké. De inkább várok. Úgy is kilencvennyolc százalékban biztosak, hogy megtudnak gyógyítani, és újra normális életem lesz. Remélem is.

Miután átöltöztem, lementem a könyvtárba választani valamilyen könyvet. Nem hazudtoltam meg magam, egy Robin Cook könyvet választottam. Agymosás ez a címe. Nem vártam meg Brooklynt, kimentem a tisztásra, majd találomra leültem a fűbe, és elkezdtem olvasni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor valaki a hajamat söpörte le a vállamról, és a nyakamat kezdte puha csókokkal behinteni. Becsuktam a könyvet, de az egyik ujjamat azon az oldalon hagytam, ahol tartottam. Már túlhaladtam a századik oldalt is. Nagyon belemerültem. Mosolyogva fordulok Brooklyn felé.

- Mi jót csinálsz? - kérdezi, majd tovább csókol, de most a vállamat.

- Olvasok. És ahogy látod, eléggé belemerültem. - mondom, közben élvezem puha csókjait.

- Nincs kedved inkább mással foglalkozni? - morogja két csók között.

- Mivel? - mosolyogva kérdezem.