Epilógus

6.5K 433 89
                                    

A műtét sikeres lett, Leda meggyógyult. Csak épp kómába esett. Két héten keresztül csak aludt, lélegeztető gép volt hozzákötve, és minden féle monitorhoz kapcsolva. Brooklyn egész végig mellette volt, bejárt hozzá, bár már nem egész napon át volt ott, csak pár órára nézett be, plusz beszélt Theo-val.

Mindenki el volt keseredve. A szülők végre belátták, hogy mennyire rosszul bántak a lányukkal, de már késő volt. Nem tudtak semmit tenni. Theo is szomorú volt, leginkább magára volt dühös, hogy valamit elronthatott a műtőben. De nem lehet tudni. Viszont aki leginkább el volt keseredve, az Brooklyn. Kialvatlan éjszakák, után járt be Leda-hoz. Alig evett valamit, szemei folyton kisírtak voltak. Akárhogy próbálta leplezni szülei és a világ elől a szomorúságát, nem nagyon sikerült. Túl észrevehető, hogy megváltozott a hangulata.

Két hét után lekapcsolták Leda-t a lélegeztetőről. Sikerült egyedül lélegeznie. Egy hétig úgy hagyták, de ő nem akart felébredni. Így hát az utolsó megoldás következett. A végső halál.

Temetés van. Az ég borús, de nem esik. Néha-néha még a nap sugarai is átütnek a felhőkön. A pap beszél valamit, de Brooklyn nem figyel rá. Hol az eget nézi, hol a koporsót, amiben szerelme halott teste fekszik. A temetésen nincsenek sokan, de nem is kell. Leda szülei, Brooklyn családja, velük együtt George is, Violet és a barátja Calum, és persze Theo. Theo és Brooklyn vannak a legjobban elkeseredve. Számukra mérhetetlenül fontos személyt vesztetek el.

A pap befejezi a beszédet, mindenki szép lassan indul hazafelé. Brooklyn letörli az arcáról a könnycseppeket, majd hátraszól a szüleinek, hogy ő egy kicsit később megy. Violet megöleli Brooklyn-t, majd elköszön Theo-tól, és elmennek. Leda szülei még állnak egy percig, majd ők is távoznak. Csak Theo és Brooklyn állnak már ott. Pár szót váltanak, majd Theo is elmegy.

Brooklyn leguggol, a koporsó fedelét nézi, majd a sírkő feliratát.

Leda Houston
1999 - 2015
Nyugodjék békében!

- Azt mondtad, hogy visszajössz. - sírva mondja. - Te voltál a mindenem. - törli le a könnycseppeket. - Annyira hiányzol. Remélem olyan helyen vagy, amire mindig is vágytál. - szipog. - Szeretlek, de nem tudok veled lenni. - már zokog. Sosem sírt még ennyire mint most. De nem is szégyelli. - Nemsokára találkozunk. És akkor újra együtt lehetünk.

You saved me Where stories live. Discover now