The Howling Wolf [wolfiee]

Éberség

A puskacső fenyegetően lódult felém.
Befutottam az erdőbe, egy lövés mellettem gördült el.
- Takarodj! Hé, Fiam! Harry? Harry?
A hangok egyre távolibbaknak tűntek, de ekkor sem álltam le a futással. Meg kell találnom Silvert, és el kell kerülnöm a többi falkát. A szagok Silverre utaltak, és volt pár idegen szag is, ami néha itt ott érezni lehetett. Emberré alakultam. Így egy kicsit könnyebb volt. Viszont fáztam, és iszonyúan fájt a sebem. Szinte felvonyítottam.
Leültem egy kidőlt fatörzsre.
Most apa azt hiszi, hogy elragadták a fiát a farkasok? Mi lesz most így? Nem mehetek vissza. Ha meglátnak, soha többet nem találkozhatok Silverrel.
Tenyerembe temettem fagyott arcom.
Ezt most elszúrtam.
Eljátszottam a gondolattal, hogy előttük változok vissza. Biztosan megőrülnének ettől.
Vissza kell mennem...Azt hiszik meghaltam...
Remegő lábaim végül futásnak eredtek.

~
Veletek fordult már elő olyan, hogyha írtatok, egy pontnál teljesen megakadtatok? Ez most itt érvényes, és ezért kések a résszel. Sorry
~

Ahogyan megpillantottam még ott álló apámat, elöntött a félelem. Mintha ellenségek lennénk.
Apa szemei idegenek, szédültek és könnyesek voltak. Ahogy felpillantott, alig tűnt meglepettnek. Aztán megdöbbent, majd felém rohant.
Ölelése vad volt.
- Istenem, istenem...
- Apa, a farkas nem bántott.
A még mindig döbbent arca nézett vissza rám.
- Csak tettem egy sétá...
- Gyere. - karon ragadott, majd a hátsó kertbe húzott. Ahol a mi kertünk véget ért, egy rozsdás vaskapu volt, amit soha nem hajtottunk be. Miattam.
Most apa megrángatta, minden erejével becsapta, és a lakatot egy nagy kulccsal pedig bezárta.
Szörnyen fájt, amit tett.

- Miért kellett ezt tenned?!
Lehajtott fejjel, kitámasztottam magam a konyhai pultra. Anya ideges volt.
- Szükségem van Silver társaságára. Mint mindig.
- De nem csak ő az egyedüli farkas! Egy ma a hátsó kertünk küszöbén járt!
Hallgattam.
- Csak egy farkas. Értek hozzájuk.
- Tessék?! Tegnap majdnem megölt egy! Azokkal mi van?! - vágott közbe apahevesen. Nyeltem egyet.
- Silver szerint...Khm...Tudom, hogy melyiknek milyen a szándéka...Egyszerűentudom.
- Silverben sem bízhatsz!
- Silver a legjobb barátom, nem bírok tőle elszakadni!
Anyuékat meglepte, hogy így felkerekedtem.
- Anya, én minden szavát értem Silvernek.
- Ezt hogyan érted?...
- Anya én...
Mindketten teljesen döbbentek voltak.
Az agyam teljesen meggátolt abban, hogy kimondjam, amire gondolok.
Megfordultam, és kirontottam a házból. Utánam kiáltottak, majd futottak. Futásközben valahogy csak egy szóra tudtam gondolni:
Luna


Emberi alakunkban mentünk a falka központjához. Ott már három fiú, és két lányvárt minket. Egy kicsi tisztáshoz hasonló rész volt ez, pár nagy farönk voltelhelyezve középen, ezeken ültek.
Amikor megláttak minket, mindannyian felugrottak.
- Megúsztátok? - kérdezte az éjfekete hajú, ázsiai lány, és félmosollyal nézettrám.
- Te lennél? - elhallgatott, közelebb jött. - Milyen jólfésült Kiválasztott.
Csak néztem rá.
- Áh...Igen, én. - válaszoltam végül. - Köszi.
- Amúgy a nevem Choi. - vigyorgott rám az ázsiai.
Valahogy a tagoktól elszállt a magabiztosságom.
- Ő itt Luke - mutatott egy magas, széles vállú, nagy izmú, de kedvesnek tűnőfazonra.
- Ő itt Zoey - mutatott egy furcsán kék, fölig copfba kötött hajú lányra,akinek arca aranyos volt és szeplőkkel teli.
- Ő itt Dominic - mutatott egy szőke hajú, aranybarna szemű tetovált fiúra.
- És Jake. - zöld szemű, fekete hajú, békés arcú.
Körbenéztem. Silver kilenc tagról mesélt...
- A többiek bevetésen?...- kérdeztem félénken.
Choi megrázta a fejét, majd beszélni kezdett:
- A falkánk eléggé összetett, de mégis külön végezzük a dolgunkat.
Zoey folytatta:
- Mi oszlunk egy kisebb csapatra. Feladatunk az ellenség elhárításra. Komoly ésnagyon veszélyes munka. A falka további négy tagja felelős az emberitáborhelyünk őrzéséért, és a vadászatért. Viszont mindenkinek külön-különfeladat jár - magyarázta el Zoey, és szeme fel-fel ragyogott, miközben beszélt.
- A te feladatod legyen a...- szólalt meg Luke, egyenesen rám nézve.
- Te hülye, ő a kiválasztott! - vágott közbe Dominic, és nevetett.
- Ó, bocsánat - felém dőlt, félhangon így szólt, miközben áttekintett atöbbieken - én vagyok az alfa!
Dominic tréfásan vállba lökte