Vírus

10. Fejezet: Váltás, Allan Olley

   Szerencsém volt az egyetemem első éveiben egy nagyon ismert, tehetséges tanárral és egyben doktorral, Dr. Albert Thomas-al tanulni a robotok rendszerét, plusz ez volt az a pont a robottechnika tudományában, mely történelmet változtatott. Ekkor jöttek rá az emberek, hogy olyan robotokat is lehet készíteni, melyek nem csak a mechanikai munkát tudják elvégezni, hanem az emberi feladatokat is. Ez a tény annyira megfogott engem, hogy már jóidőben eldöntöttem, hogy a későbbiekben is biztosan ezzel akarok foglalkozni. Sokan tehetségnek nevezik, de én azt mondanám, hogy az ambíció volt az, ami előresegített olyannyira, hogy már a második egyetemi évemben felfigyeltek rám, nem csak a tanárok, hanem egyes robotikai cégek is. Eleinte egy japán robotfejlesztő  céghez kerültem, közvetlenül egyetem után. Ez az az élet, amit az emberek sikeres életnek neveznek. Persze az én életem, mint mindenki másé, nem csak erről szólt.

    Bár viszonylag elégedett voltam a teljesítményemmel a nők terén, 21 éves koromban egy ürességet kezdtem érezni a kapcsolataimban. Rengeteg okos és szép nőt volt szerencsém megismerni, de egyiket sem tudtam elég közelinek érezni, így egy idő után próbáltam olyan valakit találni, aki betölti azt az ürességet. Meg is találtam. A probléma az volt, hogy bár azt a megnevezhetetlen ürességet betöltötte, ez a lány, Ann, a többi feltételt elhanyagolta. Ő volt az első lány, aki visszautasított.

   Arra ugyan nem emlékszem, mikor láttam először ezt a hosszú lábú, selymes, barna hajú hölgyet, de az első beszélgetésünkre tisztán emlékszem.

   Harmadéves egyetemista voltam, és Annt már rég kiszemeltem magamnak. A bentlakásban valahogy ugyanabba a baráti körbe keveredtünk, és persze kaptam az alkalmon, hogy próbálkozzak nála.

   Gyorsan lekoptatott,  és bár azt hittem nagyon haragszik rám, később többször beszélgettünk és találkoztunk. Persze a reményeimet feladtam, de ennek cserébe megismerhettem benne az intelligens nőt, aki rövid időn belül a legjobb barátnőm lett.

   Miután megismertem Emilie-t, Ann barátnőjét, benne érzékeny és szerető nőt véltem megismerni. Ám egy hároméves kapcsolat után otthagyott, mert úgy gondolta túl sok időt ölök a munkámba és nem tudok törődni az engem körbevevő emberekkel.

   Ann még ezek után is mellettem volt és végül beismerte, hogy végig engem szeretett, és ez a szerelem nem volt egyoldalú. Mélyen szerelmes voltan Annbe és amint kiderült, ő is így érzett. Később megkértem a kezét és összeházasodtunk. Időközben kiléptem a japán cégtől, ahol dolgoztam és saját céget alapítottam, melynek célja olyan robotok fejlesztése és elkészítése volt, melyek azokat a munkákat is el tudják végezni, amiket eddig csak és kizárólag ember tudott elvégezni.

      A kezdetben a munkatársaimmal az emberi elmét, amit sokan személyiségnek neveznek, is robottestbe akartuk ültetni, de mivel az a tény, hogy egy emberi lélek robottestben lakozzon sokakat felháborított, majd törvénnyel is tiltották, ez a projekt abbamaradt.

    Az életbiztosítások ötletéből kiindulva kidolgoztunk egy olyan chipet, amit az agyba ültetve felveszi és elmenti az emberek emlékeit, így haláluk után nem a pénz marad meg, hanem az emlékeik.Ez persze nem tette lehetővé az adott személy emlékeinek megtekintését, csak halála után, és csak egy megadott kóddal. Bár a chippek beültetéséhez az adott személy engedélyére volt szükség, én megkockáztattam, feleségem, Ann, és nyolc éves lányom, Raven, agyába is beültettem egy-egy példányt. Valójában nem is terveztem azokat soha használni, csak a biztonság kedvéért ültettem be. De végül bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem, sőt az, amitől rettegtem: a lányom, Raven Olley, 2043 márciusában meghalt egy autóbalesetben. Ann is vele volt, de ő túlélte nagyobb sérülésekkel és két törött csonttal. Két héten keresztül képtelen voltam kimozdulni házból, vagy bárkivel beszélni, csak Ann-t látogattam a korházban, de vele sem tudtam már úgy beszélni, mint régen.

Author's note: és a húgom szavait idézném ez után a fejezet után: ,,Szerintem ha ezt elolvassák az emberek, viruálisan megcsapnak''