Szörnyű zajra ébredtem. Elősször, erdőrongáló, fa lopó csövesekre gondoltam, de kiderült hogy Sami horkol a szomszéd szobában. Nem semmi, milyen hangokat ad ki. Eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül. Suzi ott fekszik szorosan hozzám bújva, mint egy ártatlan medvebocs. Habár nemtudom a medvebocs mennyire ártatlan. De ez az volt. Olyan kis édes volt. Jó érzés volt magamhoz ölelni. Mocorogni kezdett, majd kinyitotta álmos szemeit. Elég fucsán nézett rám. De ki nem? Úgy néztem, minha nem láttam volna még lányt. Hát de nem is. Ilyet még nem.
-Mióta bámulsz már?-törölgeti meg a szemét.
-Elég rég óta, hogy rájöjjek, így is gyönyörű vagy.-mosolygok, de ő csak a szemét forgatva elfordul, és alszik tovább. Vagyis csak akar, de ő is meghallotta Sami horkolását. Tudta miez a hang, nem szólt semmit. Felém fordul.-Na és akkor most mit csinálunk?
-Séta?
-Meg vagy te huzatva? Én aztán ki nem megyek a sátorból ilyen korán.
-Ja, 11 óra van.
-Nekem az még hamar.-a fejét a párnába temette, és továbra is lustul.
Na jó, akkor most bevetem magam. Ha nem akar sétálni, csak aludni háromig, akkor velem fog lustulni. Az már biztos. Azthiszi ilyen könnyen megszabadul tőlem? Azt csak hiszi. Átkarolom, magamhoz húzom, nyomok a homlokára egy puszit.-Ez a fajta lustálkodás bejön neked?
-Bejönne, ha a barátom lennél, de nem vagy.-tol el magától, és kimegy a sátorból.
-Most hová mész?-eddig volt álmos. Ahan. Értem.
-Könnyítek magamon.
Oké. Majd visszasírja még ezt napot. Nem akar tőlem semmit. Bele kéne törődnöm. De csak kéne. De nem fogok. Addig fogok próbálkozni, míg egy "te vagy életem szerelme, nem akarlal elveszíteni" szöveggel nem áll elém. Magamnak sem akartam bevallani hogy szeretem. Hogy szerelmes vagyok bele. Mosmeg már arról álmodozom hogy mikor hódítom meg. Hát így sehogy.
Mozgolódás zaja töri meg a gondolatim. Sami kelt fel, és csusszan át hozzám.
-Miaz manó, felébredtél?-ölelem meg az álmos csajt.-Elég rosszul nézel ki, hallod.
-Egész éjjel valami állat, szerintem sün, kapart mellettem. Semmit nem tudtam aludni. De hajnalban már eltűnt.-Panaszkodott Sami, az arcát törölgetve.-Na de mindegy. Hogy haladtsz? Mármint, hogy álltok Susannel?-nyissa ki nagyra barna szemeit.
-Hát..Ööö.. Sehogy. Nem akar tőlem semmit. Én próbálkozok, de nem megy.- biggyesztem le az ajkam.
-Jaj Lucas, ne hülyéskedj! Susan oda van érted! Nekem mondta. De nem fogja beadni a derekát. Meg kell küzdened érte. Ő nem olyan mint a többi. Hogy oké akkor most itt van egy jó pasi, ő kitart kb 1 hónapig aztán szerzek másikat. Nem! Ez a lány különleges. Nyűgözd le. Belül minden lány erre vágyik.-mosolyog majd lehajta a fejét.
-Te is?-hajtom fel a fejét az ajkánál fogva.
-Én is. Mindenki.-mosolyog rám. Néhe elgondolkodom Samin. Olyan titokzatos. Elbűvölő lány.
Adok egy puszit az arcára.-Köszönöm. Legjobb barát vagy.
Visszatért Suzi, összepakoltunk és visszagyalogoltunk a kocsihoz. Nagyon jól éreztük magunkat. Imádom őket. Nekem csak ők ketten vannak lánybarátok. A többi mind fiú és spanyol. Velük nem tudok úgy beszélgetni, mint a lányokkal. Lehet hogy ez elég buzisan hangzik. De akkor is. Mindenkinek kell egy lánybarát. Szeretem őket. És aki bántani akarja őket az megjárja.
Elindulunk haza, végigénekelték az utat. Jó kedvük volt. Én még akkor is csak gondolkodtam. Gondolkodtam, hogy hódítsam meg a melletem ülő hosszúhajú mosolygós lányt.
Hazavittem őket. Samivel lepacsiztam, Suzival meg semmi. Eléggé zavarban voltunk, mind a ketten.
-Öhm, szia!-köszön el piros arcal.
-Szia!-intek neki, majd kiszáll és azonnal elhajtok. Most nem akarok senkivel beszélni. Még a hugommal sem. Pedig őt aztán nagyon szeretem. De már úgy is alszik.
-Szia anya!
-Szia, aranyom! Milyen volt a sátorozás?
-Szuper volt, de megbeszélhetnénk holnap? Fáradt vagyok.
-Akkor jóéjt!
Felmentem a lépcsőn, benéztem a hugomhoz. Mélyen alszik. Bementem a szobámba, és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyamba.
