Az ágyon fekszek, mikor hallom hogy anya ordít fel az emeletre hogy keresnek.
-Küld fel.-kiáltom vissza, majd leteszem a laptopom az asztalra. Háttal állok az ajtónak. Hallom hogy nyikorog az ajtó ahogy kinyissák. Csak remélem hogy ő az. Nem tudom miért. Nem köt hozzá semmi, de fontos nekem és vágyom rá. Pedig alig ismerem. Ez lenne a szerelem első látásra?
-Szia.- köszön rekedtes hangon. Akkor nem csak én paráztam be.
-Tudtam, hogy te vagy az.- fordultam meg, majd szélles mosollyal és hosszú öleléssel üdvözöltem.-Ez mi?
-Öhm.-neveti el magát.-Hoztam virágot...Neked. Remélem szereted a rózsát. Nekem már szétszúrta a kezem.
-Hú, ez vérzik?
-Á nem, nyugi.-engedi is le a kezeit-Ööö... Szeretnék veled beszélni... Beszélgetni, dumálni...-piroslik el.
Én is ideges vagyok. Félek mit akar mondani. Mit gondol rólam. És mi van ha ki nem álhat? Mivan, ha azért jött, hogy elmondja nem akar tőlem semmit? De ezt kétlem a rózsa miatt.
Leülök az ágyra, majd megpaskolom a melletem lévő helyet, hogy Lucas üljön le mellém és ne úgy álljon ott mint egy félbolond. Vagy egész? Hmm...
-Susana, nagyon szeretlek. Tessék, kimondtam és nem haltam bele. Nemtudom, miért, vagy hogyan de beléd szerettem. Allig ismerjük egymást, tudom. De mikor a közeledben vagyok, érzek egyfajta kötődést, amit nem tudok visszatartani. Amikor meglátlak, összerándul a gyomrom, és minden percben arra vágyom, hogy megölelhesselek. Nem tudom mi van velem. Mióta ideköltöztetek, nem tudok mást csinálni, csak rád gondolni. Néha már rendesen fáj.-majd rámnéz az elbűvölő barna szemeivel.
-Én is szeretlek.-pirulok el. Istenem de nyomi vagyok. Ennyi? Ennyi Susana? Ennyit tudsz mondani ezután a csodálatos monológ után? Hiszen szerelmet vallott neked.-Jajj Lucas! Én...én nem is tudom mit mondjak. Tudod, én id nagyon szeretlek. Én is így vagyok, veled. Mióta megláttalak, azóta ott motoszkál a gondolat a fejembe, hogy te és én.-mosolygok rá.
Közelebb hajol...
És a romantikus pillanatunkat Lucas telefonja zavarja meg.
-Bocs, ezt muszály felvennem.-áll fel mellőlem.-Halló. Igen. Igen. Hogy mi??? Azonnal indulok.-Teszi le a telefont.-Sajnálom Suzi. Haza kell mennem.
-Mi történt?
-Majd felhívlak később és elmesélem.
-De Lucas...-majd becsapta az ajtót és elment. Most ez mi volt? Lucas valamit titkol? Mondjuk semmi közöm az életéhez, szóval megértem. De akkor is legalább annyit mondhatott volna mi vagy ki miatt rohant el. Furcsa hogy Lucas ilyen "összetört" néha, annak ellenére, hogy ilyen gazdagok. Tudom hogy a pénz nem számít meg bla bla bla. De valami nincs rendben abban a házban.
Egy óra telt el. Egy órája várok a hívásra. Már lassan tizenegy óra lesz. Hiába várom, már ilyenkor úgysem fog hívni. Bebújok a puha ágyba, majd leoltom a lámpát. Már majdnem elalszok mikor rezegni kezd a telefonom.
