Csak sikerült megtalálnom őket. Azt hitte túl jár az eszemen? Drága kicsi Suzi akkor is ilyen kis naiv volt, mikor kicsi volt. Mit ne mondjak most sem olyan nagy. Mint ahogy látom, még ide sem értek, de már fogdossa, sőt szorongassa egy hímneműn a kezét. Hű, nemmondom elfoglalta magát, mióta itt vannak.
-Susana! Na végre! Azt hittem, hogy már sosem látlak!-dramaitizálom túl a szövegem.
-Ja, bárcsak úgy lett volna.-forgatta a szemét.
A szavai megint sziven ütöttek. Miért csinálja ezt? Én szeretem őket.
-Susana most szépen haza megyünk, és elmeséled...
-Igen! Pontosan! Hazamegyünk, te is én is, mind a ketten a saját otthonunkba! Tűnj el innen, nem akarlak látni!-szakít félbe az igedeges lányom.
-Na idefigyelj Susana Butler! Én nekem te nem parancsolsz! Nem álsz felettem hogy visszapofázhass nekem! Fogd visszamagad, vagy megjárod!
-Na most te figyelj ide! Itt nekem te nem pattogsz! Idejössz játszod a jó szülőt közben meg egy senki vagy nekem! Nem vagy se az apám, se a parancsnokom, most száltál ki egy autóból, azt sem kéne tudnom kivagy! Kiszál egy idegen ember az autóból, és elkezd velem jópofizni! Hát persze, én meg szaladok mindjárt megölelni! Ha nem méssz innen, hívom a rendőrséget!
-És mit fogsz mondani? Hogy az apád haza akar vinni?
-Hogy zaklat egy idegen férfi!-ordít a képembe. Fáj hogy így viselkedik.
-Na jó uram, mennyen innen, haggya békén Susanat.-el is felejtettem a fiút
-Te kussolsz babahajú!-nem az én stíluson, az ilyen szlengben beszélni. De ezek fiatalok! Máshogy nem értenem meg. Még így sem.
-Babahajú?-néz értetlenül Suzira a fiú. Mintha ő tudná miért mondom ezt.
-Hagyd rá, szegénynem pszichés zavarai vannak.
Na itt fejeztem be. Elegem van belőlük. Sok hülye tini. Minden faszságért felkapják a vizet, és a szobájuk mélyén bőgnek. Mi értelme ennek? Semmi.
Semmi mást nem tudok csinálni minthogy visszaülök a kocsiba, és otthagyom őket. Minek szenvedjek velük, úgy sem megyek semmire. De a házukat megkeresem, tudom hogy a soron laknak. A sofőr lassan végig gurult a soron, és mikor én megláttam egy szimpatikus házat kitett. Remélem ez az. Bekopogtattam, és hála Istennek Kate nyit ajtót.
-Bob te mit keresel itt?-nyissa nagyra szemét.
-Hozzátok jöttem. Hiányoztok. És..
-El kell menned. Ha Susana megtudja hogy ittvagy, annak nem lesz jó vége.- most Kate szakított félbe.
-Már beszéltem vele.
-Hol? Már itthon van? Mit mondott?
-Nem mehetnék be. Megbeszéljük.
-Nem Bob, nem jöhetsz be. Nem tartozol ide, nem leszünk már egy család, szóval menny el. Nem akarunk veled többé találkozni. Én eddig nem mondtam semmit, tűrtem. Mostmár elég lesz. Maradj ki az életünkből.-nagyon nyugodtan mondta, majd rámzárta az ajtót. Bele kell törődnöm, hogy nem tartozok hozzájuk, és nem is fogok.
Ideje elmennem innen.
