Ennyire még semminek nem örültem. Sikerült úgy leszálni a gépről hogy az öreg bealudt. Hah. Mit is gondolt? Hogy ujra egy család leszünk? Szeretné. Én még egyszer nem dőllök be neki. Fogtuk a cuccunkat es a kijárat felé indultunk. Egyszercsak egy velem egykorú emó stílusú csajt rohant be az ajtón. Nekem szaladt. Az összes cuccom repült.
-Ó Istenem! Úgy sajnálom! Ne haragudj! Had segítseg.
-Kössz.
-Samantha.-mutatkozott be a kezét nyújtva.
-Susane.-és megrázom.-Öhm megkaphatnám a könyvem?
-Ó, ja, persze, bocsi.-nyújtotta át mosolyogva.-Hová mentek?
-Egy 4 csillagos villába!-Emeli fel a kezét Philip.
-Ja a limó meg kint áll.-mormogja anya.
Philip eltátott szájjal rohant ki és azt hajtogatta "had lássam, had lássam"
-Úristen, Philip. Álj meg azonnal!-ordít utánna anya, és el is tűntek az előcsarnokből.
Én meg ottmaradtam az új vöröshajú pirszinges barátnőmmel.
-Négy saroknyira van innen egy hotel. Ma ott éjszakázunk, de amugy a város széllén vannak a kertesházak és oda költözünk.
-Én beszarok!-mondja vidáman.-Szomszédok leszünk!
-Mi? Hogyhogy?
-A szüleim új szomszédokról beszéltek.
-Ja így már értem. Anyám beszélt már az itteniekkel. Szerintem anyuddal.
-Ez kurva jó!-örül mégjobban. És megcsörren a telefonja.-Bocsi most mennem kell. De nemsokára találkozunk. -mosolyog, és felveszi e telefonját.
Észbe kapok és anyaék után rohanok akik a taxiba pakolnak be.
-Na ki a csaj?
-Az új szomszédunk.
-Szóval így összeismerkedtetek?
-Tegnap az ő anyával beszéltél.
-Ja, vagy úgy.
Beszálunk a taxiba.
-Londonban mindig ilyen szép a naplemente?-suttogja a fülembe Philip.
-A legszebb.-suttogom vissza, majd átölelem.
Besötétedett. Bepateroltuk magunkat a recepcióra. Majd felbaktattunk a harmadik emeletre.
-Enyém a felső ágy!-kiabált az öcsém.
-Amit csak akarsz manó.-mondta anya neki.
Én oda sem figyelve rájuk, kiléptem az erkélyre és minden megszűnt körülöttem. És elmerültem London fényeiben.
