Megérinthetlek?

2. rész

Minden diák álma, hogy szünetben is bejárhasson a suliba spanyolt tanulni. Micsoda áldás. -Én ezt nem fogom bírni. Muszáj menni?- tette fel a kérdést Lisa már harmadszorra, miközben haza felé tartottunk. Sóhajtva kikerültem egy pocsolyát, és együttérzőn Lisára néztem. Tudtam, hogy nem erőssége a spanyol. Sem semilyen más tantárgy a rajzon kívül. -Nem, nem muszáj,- mosolyogtam rá, mire szomorú szemekkel vissza bámult rám. -De én nem szeretnélek egyedül hagyni téged.- Igen, ez magától értetődő volt, hogy anya nem fogja hagyni, hogy kihagyjam. Sóhajtva belerúgtam egy útban lévő kavicsba. -Én meg leszek. Végülis csak 4 nap az egész.                                                                           Lisa rám bámult lila frufruja alól és kétkedve méregetett. -Biztos?-                                                                  -Tuti,- mosolyogtam rá. Az út további részében csend volt, egyikünk sem tudott semmit szólni. A házunk előtt elbúcsúztunk, és megígértük egymásnak, hogy még Skypezünk este. Amikor beléptem a házba, ínycsiklandó palacsinta illat ütötte meg az orrom, amitől oriásit kordult a gyomrom, emlékeztetve, hogy ma még nem ebédeltem. Ledobtam a cuccaim a sarokban lévő kis székbe, majd a konyhába léptem. Amit láttam, az nem kicsit lepett meg. 15 éves öcsém, Mark állt a konyhapultnál, és óvatosan csorgatta az összekevert tésztát a serpenyőbe. -Hát te meg mit csinálsz?- kérdeztem meglepetten, majd óvatosan közelebb léptem, félve, hogy ez csak valami illúzió, ami másodperceken belül eltűnhet. De nem. Mark még mindig ott állt, kezében a merőkanállal és gigantikus vigyorral a fején. -Helló Liló,-kacsintott rám. -Palacsintát sütök. Neked, apunak, anyunak, Cilunak ééééééés Beának,- mosolygott tovább, nekem pedig leesett. Bea. Egy ismeretlen lány név. Fogtam egy tiszta poharat, megtöltöttem ásványvízzel, majd leültem az egyik székre. -Szóval a csaj szereti a szakácsokat?- kérdeztem vigyorogva. Mark egy kicsit mintha elszégyelte volna magát, de aztán újra összeszedte magát és kiöltötte rám a nyelvét. -Csak mert te teljesen el vagy foglalva a pasiellenes dolgaiddal, vannak ám lányok, akik szeretnek bennünket!- hadonászott a merőkanalával. Elnevettem magam, majd egy kortyra megittam a vizemet. -Hogy néz ki amúgy?- kérdeztem érdeklődve. -Gyönyörű. Kedves. És kismillió más gyerek szerelmes belé.- Vallotta be elszontyolódva. Egy pillanatig csendben gondolkodtam a hallottakon, majd felálltam, elővettem a dugi nuttellás üvegem, egy üveg lekvárt és a tejszínhabot a hűtőből. -Nos, akkor mutassuk meg Beának, hogy ki a nyerő!- Elvettem egy szelet palacsintát, majd elkezdtem szépen megkenni. Mark hálásan nézett rám, és ő is segített. Csináltunk egy csomó fincsi palacsintát, sőt, még szívecske alakút is kreáltunk, és annyira elvoltunk, hogy el is felejtettem a problémámat. Markal késő estig filmeztünk, ami amúgy nem szokásunk, de mivel az öcsém kezd drasztikusan változni, valahogy nagyon jól kijövünk az utóbbi hetekben. Még Lisának is bele integetett a kamerába, amikor Skypeoztunk. Más lányok a pénteket bulizással, ivászattal és fiúkkal töltik. Nos, én palacsintát csináltam az öcsémmel, és skypeoztam a legjobb barátnőmmel.