Megérinthetlek?

4.rész

-Lisa könyörgöm fejezd már be,- próbáltam őt félbe szakítani. -De mit? Hogy emlékeztesselek rá, mennyire jóképű srác találta meg a macskád, és hogy szemmel láthatóan mennyire bejött neked,- folytatta, én pedig dühösen felé fordultam. -Lisa, nem jött be nekem. És nem is nézett ki jól. Csak megtalálta Cilut és kész.- magyaráztam. Miután Lisa hazament lefürödni, átt jött hozzánk, hogy megnézzünk pár részt a sorozatunkból. Amihez nem nagyon jutottunk el, mivel Lisa folyton Mattről áradozott. -Ha neked tetszik, akkor tessék, keresd meg, írj neki, gyere össze vele. De hagyj engem békén vele, kérlek.- folytattam már nyugodtabban. Lisa sóhajtott, majd gonoszkás mosolyt küldött felém, de csendben maradt. -Mi az?- néztem rá össze húzott szemekkel. -Meg szeretném keresni.- vigyorgott, én pedig felsoroltam az összes alvilági teremtményt, akit ismertem. Hogy hogyan juthat ilyen az eszembe? Csak fiú, aki megtalálta Cilut. Semmi más. Elment, és már valószínű soha nem találkozunk majd. Miért nem hagyhassuk az egész témát végre úgy, ahogy van és koncentrálni a laptopom képernyőjén ugráló jelenetekre? Miért kell kísértenünk a sorsot? -Lisa. Ha szeretnéd, hát keresd. De otthon, oké? Most nézzük.- böktem a laptopom felé. Lisa lemondó mosolyt küldött felém, majd bólintott és elhelyezkedett a laptopom előtt.

***

-Nem értem, hogy nem figyelhettél oda, amikor elmentél!- üvöltöttem az emeletről egyenesen apunak. Nem szokásom a szüleim ellen fordulni, de most teljesen kiakadtam. -Lili nem direkt volt!- hallottam apu hangját lentről. -Nem érdekel, akkor is kicsuktad a macskám!-hisztiztem tovább, majd bezárkóztam a szombámba, és ott voltam egészen vacsiig. Lisa a sorozatozás után haza ment, én pedig felkészültem a hegyi beszédemre, amit akkor terveztem elmondani, amikor apa hazaér. Mindez csődbe ment, amikor apu elkezdett érvelni és magyarázkodni. -Jól vagy?-böktem meg Markot a könyökömmel, miközben az asztalnál ültünk. Mogorván megvonta a vállát, én pedig tudtam, hogy valami nem stimmel. Miután befejeztük a vacsit, segítettem anyunak elpakolni, aztán pedig halkan bekopogtam Markhoz. Amikor szólt, hogy bemehetek, kinyitottam az ajtót, és bekukkantottam. Mark az ágyán feküdt, fejét a kezein pihentetve a plafont bámulta. Közelebb mentem és leült az ágy szélére. -Bea a gond, ugye?- kérdeztem. Némán bólintott. Mikor már azt hittem, ebből nem lesz beszélgetés, sóhajtva felült és a hátát a falnak támasztotta. -Barátja van. Nem jött be a palacsinta dolog.- vallotta be. Mekkora egy teve az a csaj! -Mi nem tetszett neki a palacsintában?!- kérdeztem értetlenkedve. Mark hisztérikusan elnevette magát, és elmesélte az egészet. -Minden annyira jól ment. Amikor kijött, már vártam rá, úgy ahogy mondtad. Rózsát adtam neki, és elmentünk piknikezni. Leültünk egy fa alá, megmutattam neki a palacsintát, aminek örült is. Aztán oda adtam neki a szivecske alakút, mire rám nézett, és közölte, hogy haza kell mennie, mert fél órán belül jön érte a pasija, mert mennek moziba valami menő filmet nézni. Próbálok mesébe illő első randit teremteni neki, ahogy azt a lányok szeretik, és úgy bánni vele, mint egy igazi hercegnővel, ő pedig ridegen közli velem, hogy menő filmet megy megnézni a pasijával!- Mark csalódottan morzsolta a kezét. Hát ja, ezek a mai lányok. Adhatsz nekik rózsát, elviheted őket piknikezni. Nekik nem fogsz tudni megfelelni. Ezért nem kell nekem fiú. Nem mintha a lányokat szeretném, vagy valami ilyesmi. Erről szó sincs. Csak egyszerűen nem bírom a fiúkat. -Minden oké lesz.- mosolyogtam rá, ő pedig elkapta a kezem és megszorította. -Elmeséled, mi történt Ciluval?- kérdezte, én pedig boldogan, hogy végre elterelhetem valmivel a gondolatait, bele kezdtem az egészbe. Amikor végeztem, Mark felvont szemöldökkel méregetett. -Mi az?- kérdeztem kicsit megijedve, hogy talán valami rosszat mondtam. -Figyelj csak...nem jött be neked véletlenül ez a Matt?- kérdezte tök komolyan, én pedig egyből felpattantam az ágyból. -Nem tudom, mi a franc van veletek, de nem, NEM JÖN BE MATT! Hagyjatok már békén vele!- emeltem fel a hangom. Fogtam magam, és átsétáltam a saját szobámba. Bekapcsoltam a tévét és elterültem az ágyamon. Épp egy szappanopera közepén jártam, amit már le-lecsukodó szemmel bámultam, amikor pittyent a telefonom. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy Lisa írt. Kinyitottam az üzenetet, és a mosoly egyből lehervadt az arcomról. Egy képet küldött, amin egy srác pózolt egy szobor mellett. Tökéletes mosolya volt, a szemei zölden világítottak. Egyből felismertem. A kép alatt egy rövid üzenet állt : Megtaláltam;) xoxo
A szemeimet forgatva becsuktam az üzenetet, majd úgy döntöttem, lezuhanyzok. Amikor illatosan, egy tiszta pizsiben vissza feküdtem az ágyba, újból megnyitottam a képet. Oké, talán jól néz ki. Talán bejön.
TALÁN.