Megérinthetlek?

3.rész

Szombaton elég későn keltem, kiélveztem, hogy sokáig aludhatok. Éhesen beleszimatoltam a levegőbe, majd csalódottan vettem észre, hogy semilyen finom reggeli illatot nem érzek. Kikászálódtam az ágyból, és csoszogva indultam le a lépcsőn a konyhába. Anya a konyhaasztalnál ült, keze összekulcsolva pihent az ölében. Szomorú szemekkel nézett rám, amikor ásítva levágtam magam az egyik székre. Amikor észrevettem a tekintetét, egyből felébredtem. -Anya! Történt valami? Mi a baj?- kérdetem rosszat sejtve.
-Cilu eltűnt,- sóhajtotta. Az ereimben megfagyott a vér. Mi az hogy eltűnt?! -H..h..hogyan?- hebegtem. Tisztán emlékeztem, hogy tegnap este velem aludt el.        -Apád reggel nem csukta be jól a kaput, amikor elment.- tördelte az ujjait. Tudta, mit jelent nekem Cilu. Felpattantam, a kezemmel átfutottam kócos hajamon, farmert húztam, és már rohantam is ki. Nem érdekelt, hogy mindenki lássa a micimackós pizsi felsőm, amit nem volt időm áttvenni, sem hogy a reggeli hidegtől össze koccannak a fogaim. Könnyes szemmel pötyögtem egy üzenetet Lisának, aki 10 percen belül velem vacogott a hidegben. -Nem értem. Nem mehetett messzire. Hozzám volt nőve!- szipogtam. Lisa megszorította a kezem és együttérzőn rám mosolygott. -Meg fogjuk találni. Ígérem.- mondta olyan eltökéltséggel a hangjában, hogy elmosolyodtam, megtöröltem a szemem és szaporábbra vettem lépteim.
Két órával később reményvesztve morzsoltam a pizsim szegélyét. A nap már magasan járt, a levegő melegebb lett én pedig teljesen ki voltam akadva. Lisa kifulladva pihegett mellettem, de nem panaszkodott. Végig mellettem totyogott, nyújtogatta a nyakát és ciccegett. Ennek köszönhetően több kóbor macskát is oda vonzott hozzánk. -Forduljunk meg, majd folytatom este,- mondtam lihegve. Lisa bólintott, és elindultunk a szűk utcán hazafelé. Csendben sétáltunk, nem volt erőnk beszélgetni. Lisa a homlokát törölgette, én pedig kiszáradt számat harapdáltam. Hirtelen Lisa felkapta a fejét, hunyorított, majd felkiáltott. -Nézd már Lili! Az ott nem Cilu?- mutogatott az utca vége felé. Fáradtan oda néztem, mivel Lisa minden macskára azt hitte Cilu az. De most nem tévedett. Cilu a járda szélén ült és nagy érdeklődéssel figyelt valakit. Egy fiatal srác guggolt a cicám mellett, a kezét nyújtotta, hogy Cilu megszaglássza. Eszeveszetten rohanni kezdtem, majd mikor közelebb értem lefékeztem. -Hé! Mit csinálsz? Az az én cicám!- rontottam mogorván a fiúra, pedig semmi okom nem volt rá. Épp elég volt az is, hogy fiú volt, és Cilu közelében volt. A srác felegyenesedett, én pedig belebámultam virító zöld szemeibe. -Bocsánat, én nem tudtam. Nem akartam vele semmit csinálni. Szép cica.- mosolyodott el, kivillantva tökéletes fogait. Most ahogy így elnéztem, nem is volt olyan fiatal. Húszas évei elején járhatott, erről a kicsit elhanyagolt borostája is árulkodott. Kék felsője feszült a vállán, mintha bármelyik percben elszakadhatna megmutatva ezzel férfias felsőtestét. Miről beszelék?! Elment az eszem. -Tudom,köszi.- lehajoltam, és Cilu rögtön oda tappogott hozzám. Felvettem, majd újra az ismeretlen srácra néztem. -Elkóborolt. Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem kerül elő.- magyaráztam a srác arcát fürkészve. -Minden oké, örülök, hogy meglett. Amúgy Matt vagyok,- mosolygott és kezet nyújtott. -Lili.- fogtam meg a kezét. Ahogy a kezünk összeért, nem bírtam a szemébe nézni. Annyira selymes keze volt. Hirtelen elengedte, és Lisával is kezet rázott. -Hát csajok, örülök, hogy megismertelek titeket, de most mennem kell.- mosolygott ránk. Egy pillanatra összenéztünk. Ahogy összekapcsolódott a tekintetünk, valami görcsbe húzta a hasam. Elkaptam a fejem, és Cilura néztem. -Köszönöm.-motyogtam. Matt még intett,majd megfordult és egyszerűen elsétált. -Teljesen oda van érted!- sipította, mikor biztos volt benne, hogy Matt hallótávolságon kívül van. Megforgattam a szemeim és elindultam. -Ez hülyeség. A fiúk megérzik, hogy nem bírom őket.- magyaráztam, de Lisa nem volt hajlandó hallgatni rám.

Halihó:) remelem tetszik a blogom, örülnék pár visszajelzésnek:) szep napot!:) Lilcsó