Lázadók Szövetsége

15.fejezet

   Daniel lassan lépkedett Stephani felé. A lány arcáról leolvadt a mosoly. "Mit keres ez itt?"
-Vígyázz az ígéreteiddel, Robin Hood!
-Mit keresel itt?-kérdezte mikor odaért mellé.
Stephani vállat vont és keresztbefonta a kezét.
-Te, mit keresel itt?
-Ally azt mondta vadászni mentél. Nem hittem neki.-Felnevetett.-Vagyis inkább neked nem hittem. Csak egy megérzés volt. Oké, én válaszoltam. Most te jössz!
Steph épp válaszolt volna, amikor Carolina kilépett az ajtón a kisírt szemű Jamievel. Steph felsóhajtott. "Na, már csak ez hiányzott!" Carolina meglátta Danit és elmosolyodott. A fiú üdvözlésre emelte a kezét, majd Jamiere nézett. Ezután mosolyogva, karbafont kézzel nézett vissza Stephre, miközben magyarázatot várt. A lány dühösen fújta ki a levegőt, majd miután lenyugodott, Carolinához fordult.
-Be tudnának menni, amíg beszélek Danivel?
Carolina bólintott, majd bekisérte Jamiet.
-Mi ilyen vicces?-fordult Steph dühösen Dani felé.
-Nem tudom, Stephani. Ezen a világon semmi vicces nincs. Mit keresel itt?
-Úgy is tudod-vágott vissza a lány legbunkóbb hangnemén.
A földet nézte. Bár nem haragudott a fiúra, képtelen volt a szemébe nézni. "Miért nem tudok senki szemébe nézni?" 
-Tudom. Már akkor tudtam, amikor Sarah meghalt. Talán még elötted is  tudtam.
Steph felnézett a fiúra.
-Ne mondd el nekik! Kérlek!
-Nem tennének semmit! Segítenének neked.
-Ally..-Steph hangja elakadt, nem bírta végigmondani.
-Őszinte leszek, Steph. Segítek neked, és ha nem akarod, akkor nem mondom el a többieknek. De mégis, hogy tervezed ezt? Mi se biztos, hogy túléljük élve.
-Tudom!-vágott dühösen a fiú szavába Steph, de az észre se vette, folytatta tovább.
-Nem hogy még egy gyerekre is figyeljünk!
-Hisz, még csak mi is gyerekek vagyunk!
-Igen, Steph. Ez benne a pláne.
-Tudom, Dani. Én mindezt tudom. És ezért nem akarom Ally öccsét is kivinni. Szeretnék beszélni vele, amint elég erőm lesz ahhoz a beszélgetéshez. Szeretném ha megértené, mekkora kozkázat, és tiszta fejjel eldöntené, hogy mihez akar kezdeni. Sarah már nem dönthet, de Ally még igen. Ha úgy dönt, hogy kivisszük az öccsét, és útközben elkapnak minket. Nem mondom, hogy ez a hely biztonságos. Mert nem az. De itt legalább lesz egy kis ideje. Lesz ideje, míg visszajövök.
-Visszajövünk-javította ki Dani.
-Nem! Ti nem!-csattant fel a lány, majd megrázta a fejét.-Túl veszélyes.
Dani felnevetett.
-Ugyan, Steph! Ne légy hülye! Hisz már egy csapat vagyunk! Mi vagyunk a Lázadók Szövetsége. Rémlik?
Steph eldöntötte, hogy bármibe is kerüljön, megakadályozza, hogy a többiek is vele jöjjenek. De ezt nem állt szándékában a fiúval is megosztani.
-Olyan nehéz ez!-nyafogott inkább.
Daniel felsóhajtott.
-Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Készen állsz, Robin Hood? Mert még utunk negyedét se tettük meg.
"Igaza van. Még csak most kezdődött el a háború. Ha már most összeomlok, akkor hogyan nyerhetnék?" Bólintott, de a fiú már nem volt ott mellette. Bement Carolina házába. Steph utána sietett.   
     Carolina bemutatta őket Jamienek. Elmondta nekik, hogy hazaviszik.
-Legalábbis mindent megteszünk ennek érdekében-szólt közbe Dani.
Steph szúros pillantást vetett rá, amit a fiú figyelmen kívűl hagyott. A lány ezután lehajolt Jamiehez.
-Elviszünk a táborunkba. DE szeretném ezt egyelőre titokban tartani, mert szükségem van egy kis időre, hogy elmondjam a többieknek. Remélem megérted. De ígérem, hogy nem húzom sokáig.
Dani rákacsintott a fiúra.
-Kissé parás a csaj. Az agyadra fog menni. De akkor legalább, majd mi nagyon jól ki fogunk jönni, mert ő lesz a közös ellenségünk.
Steph a szemét forgatta, de azonnal megbocsájtott a fiúnak, amikor látta, hogy Jamie gyengén és szomorkásan, de mégis csak elmosolyodik. 
   Már jócskán az erdőben sétáltak.
-Kéne fognunk valamit, ha már vadászni indultál!-vetette fel Dani, de Steph megvető pillantással nézett rá, és válaszra sem méltatta.
Dani értetlenül nézett rá.
-Most meg megint mit csináltam, hogy haragszol?
Stephani nem haragudott rá, egyszerűen csak nem volt kedve foglalkozni vele. Hallotta, hogy a fiú dühösen morog valamit az orra alatt, mire halványan elmosolyodott. Ezután szótlanul haladtak tovább. Jamie egyszercsak rázkódni kezdett. Steph elöszőr megijedt, de aztán észrevette, hogy a fiú hangtalanul zokog. Épp készült volna megvigasztalni, de Dani gyorsabb volt nála. Lehajolt a fiúhoz.
-Semmi baj, kisöreg. Minden rendben lesz. Vigyázunk rád.
Kezét nyújtotta, Jamie pedig elfogadta. Steph végigsimított a kisfiú haján, majd tovább mentek.
  Valami furcsa hangott hallottak, majd hirtelen tűz csapott a magasba, és a lángok egy nagyobb körbe zárták őket. A két kamasz riadtan nézett össze. Dani magához húzta kis védencüket.
-Túl magas ahhoz, hogy átugorjuk. És túl vastag ahhoz, hogy átszaladjunk rajta. Nem élnénk túl-állapította meg Steph.
Daniel ha lehet, még rémültebben nézett rá.
-Mégis milyen tűzön lehet egyáltalán átszaladni?
Steph megrázta a fejét.
-Hát nem ezen.
-Akkor mit csináljunk?
Ekkor Jamie kiáltott fel.
-A fa! A fa ága belóg, látjátok?
És tényleg. Az egyik fa ága belógott a körbe, nem sokkal a tűz fölött. Nem volt túl biztonságos, de az volt az egyetlen kiút. Dani felhorkant.
-Ha akarod, megpróbálhatod. De én inkább maradnék, kösz.
Steph katonákat hallott közeledni.
-Fel a fára!-szólt rá erélyesen a fiúra, majd odarohant a fához, és bakot tartott neki.
-Mi lesz már, Daniel? Haladj már!
Dani rálépett a kezére és elkapta a fa ágát, aztán meg csak úgy lógott ott.
-Mi lesz már?-kérdezte Steph, ezúttal ingerűltebben.
-Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én nem akarok megsülni.
-Oldd meg! Csak még ma!
Dani fellendítette egyik lábát az ágra, majd a másikat is. Alig úszta meg égési sérülés nélkül. Hason kúszott arrébb, majd felült. Steph felemelte Jamiet, Dani pedig felhúzta maga mellé.
Ekkor az ág megreccsent.
-Francba!-káromkodta el magát Dani.
Felemelte Jamiet a következő ágra, majd ő maga is utána mászott. Tizedmásodpercekkel azelött, hogy az ág letört, a tűzbe esett, és porrá égett. Dani a kezét nyújtotta Stephnek, de túl magasan volt.
-Steph!
-Fedezz!-kérte a lány, majd a kör közepére sétált.
Levette íját a válláról, és lövésre készen tartotta. A katonák már bőven lőtávolságon belülre értek. Mégsem tudtak lőni a tűz miatt. Steph elmosolyodott.
  Ebben a pillanatban azonban a tűz hirtelen visszahúzódott, és csak hamu maradt a helyén.
-Azt a rohadt...-Steph megremegett, amikor meglátta az egy tucatnyi katonát maga körül.
-Nos, uraim, kezdhetjük?
Valaki megelőzte a katonákat, és az egyik fáról lőni kezdett. A katonák sorra hullottak el. Az egyik nekiróhant Stephnek, de a lány könyökkel beverte az orrát, majd kífeszítette íját, és elengedte a nyilat. A katona meghalt. Stephani egy fa mögött keresett menedéket. Mire odaért, már csak egyetlen katona maradt életben. Vaktában lőtt, de célba talált. Az egyik fáról üvöltés hallatszott.
-Daniel!-Stephani halkan, suttogva, rémülten ejtette ki a nevet.
Előlépett a fa mögül és rálőtt a katonára, majd elégedetten látta, hogy a homloka közepén találta el. Ezután a fához sietett, ahonnan a kiáltást hallotta.
-Daniel?-kérdezte félve.
A fiú leugrott a fáról, és kecsesen Steph elött landolt.
-Jól vagy?-kérdezte a lány.-Sikítottál.
Dani sértődötten nézett vissza rá.
-Az csatakiáltás volt!
Steph elmosolyodott. "Semmi baja!"
-Nekem sikításnak tűnt, de ha te mondod.
Szemével végigpásztázta a fiút, sérüléseket keresve. Dani felsóhajtott, és odanyújtotta neki a karját.
-Nyugodj meg, csak súrolt. Túl fogom élni.
Steph lassan kifújta a levegőt, észre se vette, hogy egészen idáig visszatartotta.
-Köszönöm.
-Azt hogy túl éltem?-kérdezte Dani mosolyogva.
Steph rosszalóan megrázta a fejét.
-Hol van Jamie?
Dani az egyik fára távolabbi fára mutatott, ahonnan éppen Jamie másszott le. Steph őt is megvizsgálta. Dani közben összeszedett minden használhatót a katonáktól. Steph úgy helyezkedett, hogy eltakarja Jamie elől a látványt. De közben neki se kelljen néznie. "Már megint ez a sok vér! Ez a sok kioltott emberi élet."
   A táborhoz vezető uton még megálltak, hogy Steph megtísztítsa Dani sebét. A lány kénytelen volt bevallani magának, hogy haragszik a fiúra. És ezt ő is észrevette.
-Tudom-szólalt meg halkan, olyan halkan, hogy Stephnek hegyeznie kellett a fülét.-Neked kellett volna előre menned. Milyen férfi vagyok én, hogy én mentem előre. Neked kellett volna elöszőr felmásznod a fára. Megértem, hogy haragszol.
Stephani kis híján felnevetett. Megrázta a fejét. Dani döbbenten nézett rá.
-Nem haragszol?
-Nem ezért haragszom-helyesbített a lány.
Dani kérdőn nézett rá. Steph elkapta a tekintetét, a vizet, majd Jamiet figyelte.
-Ott kellett volna hagynod, hogy biztonságba juttasd Jamiet.
-Lehet, de nem lettem volna rá képes.
Steph a fiú szemébe nézett. Forgott vele a világ. Úgy érezte, túl közel vannak egymáshoz. "Túl közel. Túl közel. Túl közel." FElpattant és komoran nézett le a fúra.
-Meg kell tanulnod, hogy ez a világ nem arról szól, hogy mire vagyunk képesek!
   Dani ment előre. Üres volt a folyosó, így be tudták csempészni Jamiet az ablakos szobába. Miután ezzel megvoltak. Steph a fegyver szobába ment, hogy lerakja az újonnan szerzett fegyvereket. Ally állt meg mögötte.
-Azt hittem vadászni mentél.
Steph érezte a kettőjük között rebegő feszültséget, de nem értette. "Miért? Hisz nem tud róla."
-Úgy volt, de útközben összefutottam pár katonával. Utána már nem volt kedvem vadászni. Szóval ma ez a zsákmány.
Könnyen ejtette ki a szavakat, mert ez nem volt akkora hazugság. Odadobott egy fegyvert Allynek, aki könnyedén elkapta azt. Steph ezután magára hagyta a lányt.