Lázadók Szövetsége

20,fejezet

   Daninek fogalma sem volt róla, hogy Stephék mikor mentek el, és már kezdett aggódni. Chris továbbra is dühös tekintettel méregette őt. Szokásukhoz híven, most is a Nagyteremben lustálkodtak. Fiona az egyik sarokban ült, és öklével egy egyzerű ritmust vert a falon. Dani hátradőlt, behunyta a szemét, és elmerült a "zenében".  Anne felsóhajtott. Fiona folytatta a dobolást. Anne krákogott. Fiona folytatta a dobolást. Anne még hangosabban sóhajtott. Fiona folytatta a dobolást. Végül Anne már nem bírta tovább, felpattant, ésráövöltött.
  -Úristen! Hagyd már abba!
Dani talpra ugrott.
-Anne, nyugi! Mégis mi a fene bajod van?
-Hogy mi a bajom?! Ő a bajom!
Rámutatott Fionára, aki csak szép lassan felállt, és közelebb lépett. Arcán olyan szintü nyugodtság tükröződött, amitől Danit kirázta a hideg. Anne is lépett egyett felé.
-Elegem van belőled! Mert egy kibaszott királykisasszonynak képzeled magad! Megbújsz a váradban és várod, hogy megmentsenek! Csak hogy nekünk bőven elég azzal foglalkozni, hogy saját magunkat mentsük. Nem érünk rá, a hercegnőcskét is kisérgetni.
Fiona unottan válaszolt.
-Nem értem, miről beszélsz. Még életedbe nem segítettél nekem. De szerintem másnak se.
Anne gonoszan vigyorgott.
-Tudok én valamit, amit te nem!
Fiona szeme felcsillant, Anne pedig folytatta.
-Tudom, hogy aznap, miért Sarah volt ott Becával.
Fiona szája tátva maradt, szeme kitágult. Anne még szélesebbre húzta a mosolyát.
-Nem is emlékszel, mi? Sejtésed sincs...Eredetileg téged akartak küldeni, csak te nyafogtál. Ezért ment ő! Ezért halt meg! Miattad halt meg! TE ölted meg!
Már egészen közel ért Fionához, aki csak döbbenten állt. Látszott, hogy még a lélegzetét is visszatartja. Dani mondani akart valamit, a segítségére akart sietni. De annyira, meglepődött Anne kegyetlenségén, hogy megmozdulni is képtelen volt, ahogy mindenki más is a teremben. Mire összeszedte magát, hogy közbe szóljon, elkésett. Fiona arca elsötétült. Belekapott Anne hajába, és hátrarántotta a fejét. Aztán neki lökte a falnak. Annenek sikerült valamennyire tompítania a becsapódást a kezével, de azért felszisszent. Megfordult, és rámordult Fionára. Fiona ökölbe szorította a kezét, és megindult felé. Dani észbekapott és kettőjük közé sietett. Kezét Fiona vállára tette.
-Fiona...
A lány lerázta magáról a kezét. Danit egy űzött vadra emlékeztette.
-Fiona, kérlek-szólt halkan.-Nem te ölted őt meg! És ezt te is tudod. Nem te ölted meg.
Fiona megrázta a fejét.
-Nem, Saraht nem. De őt...-fejével Anne felé biccentett.-Őt megfogom, ha mégegyszer lesz pofája így beszélni.
-Őt megfogom...-suttogta, ahogy lassan kisétált a szobából.
Dani érezte, hogy utána kellene mennie, de félt. Félt tőle. Nem hitte el, hogy tényleg megtudná ölni Annet, de már az ellenkezőjében sem volt biztos. Végig nézett osztálytársain, és hirtelen rájött, hogy egyikőjüket, sem ismeri többé.
    Megvárták, amíg a katona elég messze kerül a társától. Steph csak ezután lépett elő a fák védelmező árnyékából.
-Hé, te!-kiáltott a katonának.
A fiú felé fordult, nem kérdezett csak elővette a puskáját, és lőtt. A lány bepördűlt egy fa mögé, és ott maradt. Szívének dobogása túlment minden más zajon. Csak tompán hallotta, ahogy Chloe megérkezik a földre, és a katona közelébe ér. Bezzeg a fiú haláltusáját azt rendesen és hangosan hallotta! Kezét a fülére szorította, és lecsúszott a földre. Behunyta a szemét, egy virágos rétre gondolt. De bárhogy is próbálkozott, a valóság bekúszott a fejébe. A rét virágait nem vízzel öntözték, hanem vérrel. Vérrel, amit a réten fekvő hulláktól szedtek. Látott ott katonákat és lázadókat, felnőtteket és gyerekeket is. Stephani maga elött látta Dani holttestét is. Fogalma sem volt róla, hogy miért. A fiú szeme felpattant.
-Segíts, Steph!
Stephani felsikított, de valaki befogta a száját.
-Nyugodj már meg, Steph! Csak én vagyok az!
Steph kinyitotta a szemét. Chloe állt elötte. Elengedte Stephet. Csurom vér volt a ruhája, amitől Steph majdnem elhányta magát. Annyi halott látványa után, még mindig rosszul  lett ettől az egésztől.
-Kész vagyunk, mehetünk!-szólt Chloe.
-Várj! Most már tényleg tudni szeretném, hogy mi az.
Chloe a kezébe nyomott egy tablet szerűséget. Steph forgatta a sötét képernyőt a kezében, miközben értetlenül nézett társára. Visszaadta neki.
-Ennyi?-kérdezte csalódottan.-Ezzel mégis, hogy a francba fogunk kijutni?
-Azt még ráérek megmagyarázni-legyintett Chloe.-De ne aggódj, meg fogod tudni!
-Szerintem meg nem érsz rá! Most akarom megtudni!
-Meg fogod tudni-válaszolt Chloe halkan, és továbbment.
Steph dühösen követte, miközben tudatosan nem nézett a lába elé. Nem akarta látni a katona hulláját. De megbukott valamibe, és ösztönösen megnézte, hogy mi az. A katona hullája volt. Vérrel volt eláztatva, csuklójába egy C betű volt vésve. Steph az arcát nézte. A tekintetében rémület tükröződött. Lehajolt és becsukta a katona szemeit. Felállt, és csak ekkor vette észre, hogy Chloe őt figyeli.
-Ne sajnáld! Nem volt ártatlan.
Steph megrázta a fejét.
-Senki sem ártatlan.
-Steph-sóhajtott fel Chloe-, mi vagyunk a jó fiúk.
-Nem, Chloe. Jó fiúk nem léteznek.
-Muszáj létezniük!-erősködött a lány.
-Muszáj...-tette hozzá halkabban.
-Chloe, mi csak egy csapat phszihopata gyerek vagyunk, akik próbálnak kiszabadulni egy csapat phszihopata felnőtt markából. Ez a történet nem jó fiúkról szól, hanem túlélésről.
Chloe dühösen lépett hozzá közelebb, kezét ökölbe szorította, mire Steph riadtan hátrált egy lépést.
-Neked lehet, hogy ez csak erről szól! De nekem nem. Nekem ez sohasem a túlélésről szólt. Ne mondd nekem, hogy az összes vér, ami a kezemhez tapad, és hidd el, bőven van belőle, az mind a túlélés miatt volt! Mert nem azért volt! Ez egy sokkal nagyobb játszma, mint gondolnád. És lehet, hogy senki sem ártatlan, de nem mondd, hogy nincsenek jó fiúk! Mert vannak! Mert
léteznek, akkor is ha a kezük vértől mocskos!
Stephnek eszébe jutott a vérrel és holttestekkel teli rét. Nagyot sóhajtott, és átlépte a katona hulláját, ahogy elhaladt Chloe mellett.

C.R.: Sziasztok! Az az igazság, hogy a következő részt elég hosszúra terveztem, szóval előre is elnézést kérek, mert nagyon valószínű, hogy nem ezen a héten fogom tudni hozni. Azért megpróbálom nem sokáig húzni! 😉 😊