A könnyeim megint utat találnak maguknak.-Akkor vágtam meg magam először...
A sírástól rázkódó vállaim ellenére is érzem, ahogy bennakad a lélegzete és egy darabig nem is fújja ki. Pár percig csak az én szipogásomat lehet hallani, de amikor egy kicsit lenyugszom Jeremy megtöri a csendet.
-A szüleid mit szóltak hozzá?- Kérdezi óvatosan, miközben a vállamat és a karomat simogatja. A kérdésére csak horkantok és egy gúnyos kacaj is kicsúszik. Na most már tényleg úgy nézhetek ki mint egy dilis. Bedagadt, vöröslő szemek; könnyes arc és idegbeteg vihogás.
-Na, az is egy érdekes történet....- A fejemet elemelem az elázott mellkasáról és csak most jut el a tudatomig, hogy nincs rajta póló. Nagyot nyelek és még mielőtt a fantáziám elindulna a szokásos kalandtúrájára, megrázom a fejem és halkan megszólalok.-De nem vennél fel egy pólót előtte? - Nem is biztos, hogy hallott. Ugyanis a lehajtott fejem és a megilletődött motyogásom igencsak gátolja a hangok útját.
-Csak nem zavar?- Kérdezi egy halvány mosollyal az arcán.
-Nem.-Jelentem ki kereken.- Csupán elvonja a figyelmemet. Egy aprócskát.- Mutatom a kezemen is és a hangomból csöpög a szarkazmus.
-De csak mert, érdekel a történeted. - Sóhajtja miközben feltámaszkodik és felkap egy megviselt fekete pólót. Felém fordul és egy olyan "Most már Jó???" tekintetet vág hozzám amihez még a kezét is elemeli a testétől. Mosolyogva bólintok, mire vissza ül mellém a földre és várakozón néz rám. Nagy levegőt veszek és kezdem is.
-Az elején még csak nem is szégyelltem a sebeket a suliban, vagy az utcán. Egyedül otthon "rejtegettem" őket. És még jól is csináltam. Majdnem mindig mosolyogtam vagy nevettem. De egyszer rosszul lettem és anyunak természetesen a bal csuklómon kellett a pulzusom után kutakodnia. Azt mondtam, hogy megkarmolt a szomszéd macskája, de túlságosan párhuzamosak voltak a sebek. - Óvatosan megrázom a fejem, mintha csak azt mondanám magamnak, hogy "hülye kifogás volt. Jobbat is tudtál volna kreálni."- Elkezdett velem lelkizni meg hasonlók. De nem mondtam el az okát. Igazából én sem tudtam. Sőt a mai napig nem tudom.
-Várj csak...- Szakít félbe értetlenül.- Hogy-hogy nem tudod az okát?
-Annyi minden volt a fejemben. Akibe szerelmes voltam, a lehordáson kívül nem igazán mutatott felém mást. A családom romokban volt és nekem is titkolóznom kellett. De a mérhetetlen mennyiségű tini önsajnálat is rájátszott.-vonom meg a vállamat, mintha már nem is számítana. De már nem is számít.- Azonban rá pár hétre, megint teljesen kész voltam. Akkor a combomat kezdtem el karistolni, aztán egyre jobban felbátorodtam és egyre mélyebbek lettek a vágások. Azt is próbáltam elrejteni, de az már nem volt ilyen egyszerű. A strandra is hosszú gatyában mentem és ez több embernek is feltűnt. Aztán egyik este anyummal nagyon összekaptunk. És mikor meglátta a friss vágást a karomon, meglendítette a kezét és megpofozott. - A hallgatóságomban megint fennakadt a levegő. Oda kúszik mellém és átkarolja a vállamat. Nem szól semmit, csupán szorosan tart és ringat az ölében.
Mikor már viszonylag rendesen kapok levegőt, folytatom a történetet.
- Akkor este gyakorlatilag megfenyegetett, hogyha még egyszer meglátja, hogy kárt teszek magamban, nagyon megbánom. Egyedül azt nem értettem, hogy akkor Ő miért tehet bennem kárt pszichikailag és fizikailag is....
-Semmi joga nem lett volna bántani téged. Segítenie kellett volna. - mondja egy árnyalatnyi dühvel a hangjában. - És, hogy kerül a képbe ez a szarházi? - Egy kicsit elgondolkozom, majd örömmel veszem figyelembe, hogy valaki hevesen kopog az ajtón. Majd egy szó nélkül be is nyit. Az ajtóban megpillantom drága bátyám szőke (nem mellesleg csurom vizes) fejét ami vörös a dühtől.
-Mi van bátyuskám? Elfogyott a meleg víz? - kérdezem röhögve és elmászok Jeremy mellől, még mielőtt bármit is belelátna a történetbe.
-A retardált haverod rákönyökölt a csengőre és a zuhany alól kellett kimásznom. Ès ha ez mèg nem lenne elèg, már megint rajta gyakorolt a nővére... - Darálja le Matt, paprika vörös fejjel.
-Na szuper. - Kelek fel fújtatva és levezem az íróasztalomról a tavalyi kémia könyvemet.
-Csak nem kémiát fogtok tanulni? - Mutat a zöld, elég vastag tankönyvre röhögve a még mindig földön üldögélő Jeremy. Egy olyan 'Ó, ha tudnád' féle mosolyt villantok felé és elindulok lefelé.
-Szia Ho.... - indul meg felém Tom tárt karokkal, de én előveszem a hátam mögül a könyvet és egy nagyot rávágok a vállára. - ÁÁuu! Ezt meg miért?? sikít fel mint egy kislány.
-A rohadt sminked miatt, már megint. - Sózok rá még egyet. - Tudom, hogy a nővérednek gyakorolnia kell, de ne rajtad!! A maszkosoknak van egy csomó próbababa fejük, vagy mijük.
-De abban mi a buli? - Hadonászik lelkesen. - Tudod milyen király, hogy fotózkodnak veled az emberek az utcán??
-Figyelem kurva vagy. - Jelentem ki halál komolyan, majd leülök a megágyazott fotelba. Aztán pedig eldőlök, csak, hogy tuti ne férjen mellém senki. De ez nem jött be, ugyanis Jeremy lazán rám ugrik. Tom pedig ahelyett, hogy segítene, beveszi a konyhát.
-Na mi van hercegnő? - Kérdi vigyorogva. Nem! Ne gondolj a farkára Hope! Nem gondolhatsz a testére sem. Az a cél, hogy leszedd magadról!! .... Ó bakker.
