Egészen a bejárati ajtóig rohanok. Ott viszont megállok egy pillanatra és nagy levegőt veszek, de aztán kinyitom az ajtót.
-Szia szépségem! - Üdvözöl lelkesen Peter és szorosan magához ölel. Én azonban csak kínosan megveregetem a hátát és eltolom magamtól.
-Mit akarsz itt? - Kérdezem tompán. Viszont megjelenik mellettem a félmeztelen (?) Jeremy és átkarolja a derekamat. Peter egy kicsit meglepődik, de aztán ingerültre vált.
-Ez ki? - Kérdezi olyan lenézően ahogy csak tudja.
-Nem tök mi...- Kezdem flegmán azonban Jer félbeszakít.
-A barátja vagyok. -Jelenti ki teljesen nyugodtan és belepuszil a hajamba. Ugyanolyan le esett állal figyelem a mellettem álló fiút mint Peter. Aztán kapcsolok és mosolyogva bólogatok. (Ugyanis megszólalni nem biztos, hogy tudnék). -Mit akarsz Hope-tól?
-A gitárját hoztam vissza, meg a pengéit.... - Összerezzenek mondandója hallatán. Ő pedig egy félmosollyal nyugtázza, hogy célba ért az üzenet.
-Miről beszélsz?- Kérdezi Jeremy értetlenül és hol rám, hol pedig az előttem álló szemétládára pislog.
-Jaa, hogy Ő még nem tudja. Kíínos- Vakarja meg a tarkóját tettetett megbánással.
-Mit nem tudok!? - Emeli fel a hangját és amikor Peter sokatmondó pillantást vet rám megérti a dolgot. Az izmai megfeszülnek és kezével egy kicsit erősebben szorítja a derekamat. - Hope ugye nem.... - Fordul felém és bár a hangja ingerült, látom a szemében az aggódást. Én nem tudok válaszolni csak szégyenkezve lehajtom a fejemet. Még akkor sem szólok semmit mikor Jer közelebb lép és félkarral átölel.
-Ó dehogynem. Láttad volna, hogy milyen trükkjei voltak a nyom eltüntetéshez. - Válaszol helyettem Peter mosolyogva. Ekkor érzem, hogy a szememet ellepik a könnyek és egy-kettő már az arcomon folyik. Ahogy megint szóra nyitja a száját kibontakozom Jer biztonságot nyújtó öleléséből és az ajtóban álló fiú felé fordulok.
-Add ide a gitárt és takarodj innen. - Egy elégedett mosollyal az arcán a kezembe nyomja a műanyag tokot, benne a szeretett hangszeremmel. Azonban nem igazán akar eltűnni.
-És azt tudtad, hogy a pszichológuson spórolt pénzéből vette ezt a rondaságot? - Mutat a kezemben tartott tokra. Ekkor megelégeltem és ahogy megint szóra nyitotta a száját, egy jól betanult mozdulattal orrba vágtam és zokogva elindultam Jer szobájába. A lépcsőről még hallom, hogy Jeremy megfenyegeti Petert aztán elindul utánam. Azonban én gyorsan magamra zárom a szoba ajtaját. Hátamat az ajtónak vetem és lecsúszok a földre.
-Nyisd ki Hope!- Szól lágyan az ajtó másik oldaláról, azonban hallom, hogy Ő is leül a földre.- Hallod?-Szól még egyszer egy nagy sóhaj kíséretében. - Most komolyan kizártál a saját szobámból?-Erre már én is elmosolyodom és óvatosan elfordítom a kulcsot a zárban és arrébb mászok, hogy be tudjon jönni.
-Matt hol van? - Kérdezem szipogva.
-Bátyádék elmentek a városba. Pár óra és jönnek. Legalábbis a konyhában hagyott cetli ezt mondja.
Leül mellém a földre és az ölébe húz. Én persze egyből összegömbölyödök és a mellkasába fúrom a fejem.
-Miért csináltad?- Veszek egy mély levegőt és belekezdek a mesébe.
-Igazából már nem tudom. Tini voltam. Nem mintha most nem lennék az, de akkor még új volt ez az egész. Az érzések tömkelege és az egymást érő csalódások a világban...- Itt elcsuklik a hangom, mire Jer elkezdi simogatni a hátamat. - De megbántam. Már közvetlenül akkor megbántam. Csak egy gyenge pillanat kellett és én teljese szétzuhantam. Egy komolyabb veszekedés a szüleimmel... és Puff. Miután Matt elment otthonról, a szüleink egyre többet veszekedtek egymással és velem is. Minden apróságon. Egyszer viszont eléggé eldurvult a helyzet. Anyu meg is ütött. - Összerezzenek még az emlékre is, Jeremy pedig szorosabban ölel magához. - Őrjöngtem. Amit találtam azt mind a falhoz vágtam és a kezemet is majdnem eltörtem, mert minden sima felületbe bele boxoltam. Aztán egy hegyezőt is falhoz vágtam, mire i esett belőle a pengéje. - A könnyeim megint utat találnak maguknak.-Akkor vágtam meg magamat először.
